Szabad ötletek jegyzéke egy ülésben

Remek és e költőt valóban szerető/értő irodalomtanárom volt, aki hamar megkedveltette velem József Attilát. Szándékosan használom csak ezt a langyos igét, mert igazán megérteni és megszeretni csak később, érettebb fejjel kezdtem ezt az ön- (és nő)marcangoló zsenit. Már e viszonylag korai találkozás miatt is furcsa, hogy csak öt éve „jutottam el oda”, hogy először megnézzem a legendás Jordán Tamás előadást a G3 Klub Spicc Színpadán. (Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért csak akkor…) Jordán egyébként még ’75-ben kapta a szabad asszociációkkal teleírt füzetet Spindler Bélától és csak egy tucat esztendővel később, közel három évtizeddel ezelőtt kezdte játszani az Irodalmi Színpadon (mai Radnóti) a darabot.

Igaz, utána egy évtizeden keresztül műsoron volt az előadás.

Ha jól emlékszem, a Jordán által alapított szombathelyi Weöres Sándor Színház Stúdiószínpadán is több mint egy évtizede kezdték játszani és azóta időnként ott is visszakerült a repertoárba.

A háttértörténetről röviden csak annyit, hogy József Attila 1936 májusában (amikor a Dunánál című versét is írta) a Japán kávéházban szabadon asszociálva kezdte el „kiírni magából” egy füzetbe dühét, félelmeit és vágyait. (Ekkor, Rapaport után már Gyömrői Edit kezelte.) Az anyagot otthon fejezte be, innen a cím második fele. A „szabad ötletek” jelzős szerkezet pedig arra a technikára utal, amely során páciensét arra kéri a terapeuta, hogy megállás nélkül írja ki magából, ami éppen az eszébe jut. (Akár az egyik szóról asszociálva egy másikra, átvezetve egy újabb gondolatfüzérre.) Azonban ahogyan később, a Flóra által (részben) elvégzett Roschard-teszt kitöltésekor, úgy e füzet születésekor sem gondolt még senki arra, hogy egyszer majd irodalmi/életrajzi dokumentumként is fontosak lesznek ezek a rendhagyó alkotások.

Sőt, sokan a mai napig nem értenek egyet a füzet kiadásával.

Ugyan a szöveg arra enged következtetni, hogy Gyömrői kérte a költőt a füzet megírására, de a Vezér Erzsébet interjúból az derül ki, hogy valójában nem így történt. Igaz, az analitikusnő az ominózus, valószínűleg magnóra rögzített beszélgetés időpontjában már 76 éves volt. Ráadásul sokan még az emigrációban is élesen támadták a feltételezhetően rossz diagnózisa és analitikusi tapasztalatlansága miatt. Gyömrőit egyébként az „őt követő” Flórához hasonlóan ostorozták, akit „árulása” miatt, már mint Illés Gyulánét, szintén halálosan megfenyegettek a költő halálát követő „bűnbakkereső boszorkányüldözés” során.

Melyben „persze” maga Illyés és Babits is központi szerepet kapott.

Visszatérve a fantasztikus darabra, Jordán értő előadásában nem csak valódi, hanem igaz (!) is a megelevenedő szöveg.

Nem tudom, hogy három évtizeddel korábban, az „akkori”, jóval fiatalabb, József Attila korához közelebb álló Jordán Tamás miként adta át a költő vívódásait, de ez a „mostani” hátborzongatóan hitelesen. Az elején még nem értettem, hogy miért kapunk fülhallgatót az előadáshoz, sőt még akkor is kissé idegenkedtem ettől a megoldástól, amikor Jordán elmondta, hogy a monológ igen visszafogott, halk előadásmódja miatt szükséges az elektronikus „rásegítés”. Az előadás első percének végén azonban nagy örömmel tapasztaltam meg, hogy remek atmoszférát teremt ez az intim és adekvát előadásmód. A darab során és végén tapasztaltakra pedig nem kell sokáig keresnem a megfelelő szót:

KATARZIS!

A végén, Jordán külön kérésére nem tapsoltunk, de nem hiszem, hogy hiányzott bárkinek is ez a fajta konvencionális tetszésnyilvánítás. (Beleértve a szavalót magát is.) A darabot egyébként öt fiatal slam poetry előadása követte. Kettőjüket határozottan megszerettem. Így történt.

Képek: nyugat.hu