Member of Group ›
Geoff McFetridge
Szerdánként a design „titkaiba" avatunk be Titeket. Wow!
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.

Geoff McFetridge

 

Egy Los Angeles-i művész és termékeny tervezőgrafikus, Geoff McFetridge művészete és élete, aki folyamatos redukció által törekszik az absztrakcióra.

„Gyakran érzem úgy, hogy az én munkám arról szól, hogy a vizuális nyelven keresztül megtaláljam a kapcsolódási pontokat” – mondja Geoff McFetridge.

„Mondhatjuk úgy is, hogy az ismerős dolgokkal, az univerzálissal játszom, a közönségem tájékozottságára bazírozva. Ezzel szemben a festményeknek saját, tökéletesen kialakított világuk, szinte saját nyelvük van.”

Geoff McFetridge még főiskolás korában indította be tervezőgrafikusi karrierjét, és már fiatalon több tervezői díjat nyert. Filmekben, animációkban, dizájn- és művészeti bemutatókon is feltűnt, 2016-ban pedig neki ítélték a rangos Cooper Hewitt Nemzeti Dizájn Díjat a Kommunikációs Dizájnért. Geoff McFetridge a mára legendássá vált Beautiful Losers show-ban is benne volt 2004-ben, amely egy olyan, fiatal művészekből álló lázadó csoportot mutatott be, akikre az utcai és a gördeszkás szubkultúra volt nagy hatással. A bemutatóban rész vett még többek között Shepard Fairey, Chris Johanson, Barry McGee, Margaret Kilgallen, Ed Templeton és Spike Jonze rendező, csupa olyan művész, akik idővel jelentős elismerést szereztek a szakmájukban.

„Én a nyolcvanas–kilencvenes évek gördeszkás szubkultúrájából jöttem. Ebbe beletartozott az utcai szubkultúra. A hardcore zene. A kaliforniai szubkultúra. A snowboardozás. A hegyi szubkultúra. Azt hiszem, ezt összefoglalva úgy nevezhetnénk, hogy ’Suburbia’”

– avat be Geoff McFetridge. Az ő munkásságának köszönhetők bizonyos vizuális és grafikus identitások például A nő (Her), Ahol a vadak várnak  (Where the Wild Things Are ), az Adaptáció (Adaptation) és az Öngyilkos szüzek (The Virgin Suicides) című filmekben, valamint olyan nagy márkákkal való kereskedelmi együttműködések, mint például a Nike, a The Standard Hotels és a Patagonia, illetve a Beastie Boys – ez utóbbi Grand Royal című magazinjának ő volt a művészeti vezetője.

„Gyakran elmondom a történetemet, de tulajdonképpen mindenkinek van története, és ez a történet összeáll valamivé, és egyszer csak megérkezünk a jelenbe. Úgy érzem, az én jelenem mint művész valahol 2005 körül kezdődött. Egyszer csak kiléptem a történetemből, és ráébredtem, hogy ki is vagyok én, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit akarok csinálni az alapján, ahová addig eljutottam.”

Geoff McFetridge esetében minden a rajzaiból indul ki. Ha kap néhány formát, elkezdi rajzolgatni őket. Elárulja, hogy a műalkotásain keresztül válik képessé oly módon kifejezni magát, ahogyan szavakkal és írással nem lehet. Korábban úgy jellemezte magát, hogy ő finomít és redukál. Mikor rákérdeztünk erre, bővebben is kifejtette: „Jó, ha az embernek van egy mantrája. Ha az ember redukál, akkor mozgásban van. Így van mit csinálni. Szörnyű érzés, ha az ember elakad. Szóval, ha a kevesebbet tűzzük ki célul, vagy akár a semmit…, ez nagyszerű mód arra, hogy mindig továbblépjünk.”

Olyan, mintha Geoff munkájának lenne valahol egy elmondatlan története, olyan nyitottsága, amelynek segítségével az ember a saját történetét is értelmezheti. Olyan alapossággal hámozza le a rétegeket, amíg el nem jut a lényegig, hogy felmerül a kérdés: vajon nem azt akarja-e elérni, hogy a közönség újra összerakja a dolgokat.

„Gyakran használok rajzokat, hogy magamnak meséljek történeteket. Vagy egyszer csak támad egy gondolatom, és azon kezdek el gondolkodni, hogyan fejezhetném ki rajzban“ – mondja Geoff McFetridge. Majd így folytatja: „Gyakran úgy érzem, hogy egy rajz képes kifejezni egy testetlen gondolatot, amelynek nincs közepe. Tónusokban képes megragadni a gondolkodásomat, és én nagyon jól érzem magam ezen módszer használatától.”

„Elég sok animációt készítettem már. Animációkészítéskor sokszor az a cél, hogy annyira megragadja a nézőt, mint egy állókép. Amikor valami áll, az ember szeme végigsiklik rajta, és közben az agya is dolgozik, dekódolja a képet, ami egy cselekvő folyamat. Az ember fejében zajlik az animáció, ezt hívják úgy az animátorok, hogy inbetweening (’köztesezés’).”

„Az olyan típusú rajzolást szeretem, amely az agynak azt a részét aktivizálja, amelynek segítségével megértjük a jeleket vagy elolvassuk egy logóban a szöveget. Ez nem ugyanaz a rész, mint amelyik a fényképeket vagy a mozgó képeket feldolgozza. Talán inkább az, amelyik egy üvegablakban vagy a tó vizében meglátja a tükröződéseket.”

Geoff McFetridge-t jelenleg a Joshua Liner Gallery képviseli az USA-ban, valamint a Gallery V1 Dániában. Önálló bemutatókat is rendez szerte a világon, így az elmúlt öt év során megfordult New Yorkban, Koppenhágában, Tokióban, Nantes-ban, Torontóban, San Luis Obispóban és Londonban is.

LEGYEN AZ OTTHONNAK SAJÁT EGYÉNISÉGE

Geoff McFetridge Kanadában, Calgaryban született, és ott is nőtt fel, de amikor elkezdte a tanulmányait a California Institute of the Arts egyetemen, Los Angelesbe költözött. Azóta is itt él és dolgozik. Geoff McFetridge-dzsel a hollywoodi dombok közt megbúvó magánrezidenciáján találkozunk.

„2001 óta élünk ebben a házban. A legtöbb bútordarabunk a bolhapiacról vagy adományboltokból származik. Szerintem nincs is olyan bútorunk, amit újonnan vettünk volna. Azt hiszem, szeretjük, ha a tárgyaknak megvan a maguk története” – mondja Geoff McFetridge, miközben körbevezet minket az otthonában. „A nappalink berendezése régen egy barátunk barátjáé volt, aki New Yorkba költözött.”

„Megvettük tőle a komplett nappaliját az utolsó szőnyegig. Ezzel a volt tulajdonos rezgéseit, a szoba hangulatát ugyanúgy megvásároltuk, akár a konkrét bútordarabokat.”

A McFetridge-ház dombok között helyezkedik el a Los Angeles-i Griffith Park közelében. A park egy hatalmas zöld „vadon” a nyüzsgő város közepén, ahol az ember végre fellélegezhet.

„Számunkra az igazi otthon olyan, mint egy park. Kell, hogy legyen benne tér, levegő és fény” – magyaráz Geoff McFetridge.

„Négytagú család vagyunk, és mozgalmas az életünk, szóval az otthonunknak a nyugalom szigetének kell lennie, ahol meg lehet csinálni a leckét. Ahol lehet olvasni, aludni, bőrt radírozni. Például rengeteget mosunk. Kiváló a víznyomás. A zuhany majd’ kilyukasztja az ember fejét” – meséli nevetve a történetet.

Amikor az ember egy művész otthonában jár, automatikusan keresi a párhuzamokat a szakmai élete és a magánszférája között, jelen esetben azt, hogy Geoff McFetridge művészi nyelvezete tetten érhető-e abban, ahogyan ő és családja berendezte az otthonát.

„Azt hiszem, a házamat az tudja igazán megérteni, aki ismeri a művészetemet” – mondja Geoff McFetridge, mikor erről beszélgetünk. „Valójában azonban a házamat megosztom a családommal, tehát ezt az életformát tükrözi. Nem érzem úgy, hogy a stúdióm vagy az otthonom a kreatív munkám kinyújtott karja lenne. Inkább azzal van összefüggésben, hogy ki vagyok én mint ember. Szóval lehet, hogy valójában ez egy hátsó bejárat ahhoz a valakihez, aki kreatív szempontból vagyok? De hiányzik az a homlokzat, amit oly gondosan kidolgoztam a munkám során.”

A ház minden pontján nyugati parti jazz szól. Art Pepper, a már elhunyt altszaxofonos és klarinétművész, Los Angeles ikonikus alakja nagy kedvenc. Miközben a dallamok útra kelnek a konyhaasztalon hagyott okostelefonból a ház különböző pontjain elhelyezett hangsugárzók felé, Geoff McFetridge megosztja velünk zenei stratégiáját:

„Próbálok olyan zenét találni, ami nem őrjíti meg a családomat, és a jazz tökéletesen megfelel erre. Gyakran olyan zenét teszek be, ami túl zümmögős, és ilyenkor a lányaim idegeire megyek vele. Azt hiszik, hogy meg akarom ijeszteni őket.”

„Amikor dolgozom, gyakran szól zene a háttérben. Néha magával ragad egy-egy zenei motívum, és az is beépül annak a hangulatába, amin éppen dolgozom, de ez ritkán fordul elő. Viszont érzem a kapcsolódási pontokat a többi művésszel. Ilyenek például Jonathan Richmond dalai, vagy ahogy Bruce Springsteen visszanyúl az életéhez és a történetéhez, vagy a Sun Kil Moon lemezek szédítő őszintesége” – mondja Geoff McFetridge. „De a munkám sokszor annyira befelé forduló, hogy ezek a dolgok olyan módon inspirálnak engem, amit csak én látok. Szerintem ezek a srácok mind a befelé fordulás nagymesterei.”

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
 PHENOM
phenom.hu
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art