Halasi Zoltán

Az ArtHungry TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című pályázatának zsűritagjait bemutató sorozatunkban ezúttal Halasi Zoltánnal, az Art Force Design kreatív igazgatójával beszélgettünk.

A betűk már gyerekkorom óta foglalkoztatnak – az általam olvasott könyveket is gyakran illusztráltam betűrajzokkal. A New Typographyforradalma aztán engem is elsodort a főiskola utolsó éveiben. Ámultunk Neville Brody, David Carson és Zuzana Licko zsenialitásán és egycsapásra divat lett az addig „unalmas és szabályok közé szorított” tipográfia. „Mostantól mindenki lehet betűtervező” – jelentette ki Brody. Engem azonban sokkal jobban érdekelt a betű anatómiája, a betűformákból építkező képalkotás.

Elkezdtem keresni a saját stílusom, ami azért nem volt olyan egyszerű. Akkoriban indult a Joyce Ulyssesének sztorijára épülő szombathelyi Bloomsday művészeti fesztivál, ami engem is nagyon inspirált – ennek kapcsán kezdtem el először betűkompozíciókat alkotni. Aztán jött az Élőfejek Csoport és a Trakta kiállítás a Vigadóban, ahol pedig Misztótfalusi szakácskönyvének receptjeit kellett feldolgozni. Erre a kiállításra készült a csak betűkből komponált mandalám, ami aztán fődíjas lett a Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálén. Sokáig úgy gondoltam, hogy a betűtervezés egy túl mérnöki világ; én szívesebben inspirálódtam egy-egy betűformából. Az első betűterv ötleteimet csak jó tíz évvel ezután készítettem el.

Tervezőgrafikus, betűtervező vagy tipográfus – elsősorban minek tartod magad?

Tervezőgrafikus vagyok, tipográfia fókusszal. Szívesen oldok meg grafikai munkákat kizárólag tipográfiai motívumokkal – szeretek csak betűkkel megfogalmazni üzenetet, gondolatot, hangulatot. Pedig ez nálam nagyon nem így indult. Emlékszem, amikor az Iparművészeti Főiskola második évében szakot kellett választani, a grafikusoknak két lehetőséget ajánlottak fel: grafika főszak tipográfia mellékszakkal, és fordítva. Ahogy általában mindenki, úgy én is a grafika főszakot választottam. Ma már azonban lehet, másképp döntenék.

Az Art Force Design égisze alatt számos nagy márkával dolgoztatok már együtt a márkaépítés és a vizuális kommunikáció területén. Munkátok során mennyire kapnak helyet a saját vagy más kortársak által tervezett betűk?

Ahol lehetőségünk van, ott természetesen szívesen alkalmazzuk kortárs alkotók betűtípusait, de ez értelemszerűen csak olyan helyzetben jöhet szóba, ahol erre a márkafilozófia is lehetőséget ad. Saját betűtípust még nem használtam éles munkában, de egyedi rajzolatú betűsort annál gyakrabban. Az FMCG kategória, amiben mi dolgozunk, marketing alapú tervezői gondolkodást igényel, ahol jóval kötöttebb az alkotói véleményalkotás lehetősége és gyakran a kefir szóban adódó „fi” ligatúra használatáért is meg kell küzdeni.

Közel harminc éve dolgozol tervezőgrafikusként, a MATT elnökségi tagja vagy és tanítasz a Budapesti Metropolitan Egyetemen is, így nagyon jó rálátásod van a szakmára. Hogyan látod az elmúlt húsz év tipográfiai fejlődését itthon?

Öröm látni, hogy szinte minden korosztályban találunk kiemelkedő hazai tipográfust, akiket nemzetközi szinten is elismernek. De a fejlődés fogalma mára inkább csak gyorsan változó trendeket jelent, ami egy izgalmas folyamat, ugyanakkor megvannak a veszélyei is. Látható jelenség, hogy ebben az óriási médiazajban sok alkotó nehezen találja meg saját hangját. A technikai fejlődés látványos volt az elmúlt húsz évben. A könnyen alkalmazható betűtervező programok felgyorsították a folyamatokat és ma már nem egy stúdióval találkozhatunk, akik hetente mutatnak be egy-egy új betűcsaládot. Az így szerzett népszerűség csábító lehet, de nem hiszem, hogy ez segítené a valódi fejlődést.

Látsz különbséget a ma alkotó és a húsz évvel ezelőtti betűtervezők stílusa között itthon és külföldön?

Úgy gondolom, mára a globális trendek lettek a meghatározóak, és a stíluskülönbségek már nem annyira markánsak egy-egy tervező munkáiban, mint húsz évvel ezelőtt. Ezért is tetszik, ha valaki szembe megy a trendekkel és olyan megoldásokat keres, ami nem feltétlenül divatos. A magyar betűtervezés hagyományai szerves részét képezik az európai tipográfia történetének, ezért is olyan örvendetes, hogy a kortárs hazai tervezők közül többen is feldolgozták már a nagy elődök munkáit, továbbgondolták a stílusvilágukat, ezzel is megőrizve a magyar tipográfia és betűtervezés örökségét.

Mit szoktál tanácsolni a diákjaidnak, illetve mit javasolnál azoknak a pályakezdőknek, akik tipográfiával szeretnének foglalkozni? Mennyire fontos a saját stílus? Hogyan lehet jól érvényesülni?

A sikeres munkához természetesen elengedhetetlen ismerni a trendeket és a korszerű tervezői megoldásokat, de ugyanilyen fontos a saját stílus megtalálása is. Az érvényesüléshez pedig feltétlenül szükség van selfbrandingre és megfelelő kommunikációra. Nem szép kifejezés, de a konkurenciával teli piacon egyszerűen eladhatóvá kell tennünk a munkánkat. Létre kell hozni, egyedivé és fogyaszthatóvá kell tenni, majd csábítóan becsomagolva el kell adni, mint egy bármilyen más terméket. 

Kik a kedvenc betűtervezőid? Melyek a kedvenc betűtípíusaid?

Inkább tervezői csoportok munkásságát kedvelem és követem. Szeretem a Sudtipos filozófiáját, ahogy igyekszik szembemenni a groteszk betűk uralmával, de a Co-Type Foundry higgadt megoldásait és a Futurefonts fiatalos dinamikáját is nagyon izgalmasnak találom. Az önálló tervezők közül a fiatal Fatih Hardal részletekbe menő munkáival, illetve Brandon Nickerson vagy Sascha Lobe tipográfiai világával szimpatizálok.

Milyen betűt vásároltál legutóbb? Egyáltalán szoktál vásárolni másoktól, vagy magad tervezed őket mindig az adott projekthez?

Gyakran vásárolok betűt. Legutóbb egy illatszer márkához kerestem egy elegáns és karakteres groteszket. Irigylem azokat a kollégákat, akik olyan megbízásokhoz jutnak, ahol van idő és igény saját font megtervezésére és használatára. A hétköznapi munkáimban sajnos erre nincs lehetőségem. A betűtervezés nekem játék, kísérletezés, ami alkalmat ad elmélyülni a részletekben – vagyis számomra ez nem egy profitorientált tevékenység, de annál inkább szeretem csinálni.

A Facebookon megosztott egyik legutóbbi munkád egy, az idei amszterdami könyvvásár számára készült plakát. Milyen más tipográfiához kapcsolódó projekt dolgozol jelenleg?

Ahogy a betűtervezés, úgy az ehhez kapcsolódó munkáim többsége is selfproject, tehát nem valós megbízás. Jelenleg több betűformán is kísérletezek párhuzamosan. Nemrég osztottam meg egy olyan betűcsaládot, amely a rúnaírás redukált karaktereinek egyszerűségét idézi, de a legjobban most a Black Juice nevű betűm befejezése foglalkoztat. Mindemellett a napokban készült el Darabos Anita üvegművész habilitációs anyaga, amit nagy örömmel készítettem.

Az ArtHungry TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című idei első pályázatának egyik kurátora leszel. Mit szóltál a felkéréshez? Milyen szempontokat fogsz figyelembe venni a munkák kiválasztása során?

Először is nagy örömmel láttam, hogy az ArtHungrynak köszönhetően létrejön egy ilyen hiánypótló kiadvány és természetesen óriási megtiszteltetés kurátorként részt venni ebben a munkában. A fő szempont nem más, mint hogy kiválasszuk az elmúlt évek legszínvonalasabb munkáit. Erre pedig a kiváló szakemberekből álló kurátori csapat a legjobb garancia.

TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században / pályázat

Nevezési határidő: 2021. április 11.

Pályázati kiírás | Pályázati segédlet

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra! A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.