Member of Group ›
Balla Dóra
Szerdánként a design „titkaiba" avatunk be Titeket. Wow!
 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.

Balla Dóra

Nem egy narratív jellegű, rajzos grafikus. Tipók, fotók és egyéb absztrakciók mentén dolgozik.

Autonóm alkotóként számos grafikai művészkönyvet adott ki, amelyeken nem ritkán akár tíz évig is dolgozott. Experimentális munkáiban sok esetben a személyes vonal és az idő rétegződései adnak keretet mondanivalójának. Az ArtHungry márciusban elindult TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című pályázatának zsűritagjait bemutató sorozatunkban ezúttal Balla Dórával beszélgettünk.

1998-ban diplomáztál a Magyar Iparművészeti Főiskolán, 2009-ben doktoráltál. Experimentális munkáid érzékenyek, mégis nagyon erőteljes formavilággal bírnak, és jellemzően tipó alapúak. Mi volt az első olyan munkád, ami a kifejezetten a betűkhöz kötődik?

A tipós szemlélet már a kezdetektől jelen volt a munkáimban. Az egyetemen például készítettem egy francia kártya tervet, ahol a figurális elemeket betűkkel helyettesítettem, illetve volt egy tévés arculat is, ahol szintén a betűk játszották a főszerepet. Sosem voltam egy narratív jellegű, rajzos grafikus. Absztrakt alkat vagyok. Azt szeretem, ha a munkáim által a befogadóban születnek meg a gondolatok, ha nem nekem kell elmondanom, mit érezzen, lásson. Hatni szeretnék, nem direkt módon. Így a betű, a tipográfia, mint közlési mód nekem egy teljesen adekvát, ösztönös választás volt, a maga elvont, de mégis érthető, kódolható mivolta miatt.

Diploma után több könyv- és lapkiadóknál dolgoztam, majd később számos autonóm projekt mellett tanítani kezdtem. 1999-ben kerültem az Axel Springer kiadóhoz, és közel tíz évig foglalkoztam a marketing osztály céges promóciójával. Nagyon élvezetes munka volt, mert itt abban az időszakban tere volt a kreativitásnak. Egy-egy projekt során – legyen az a céges portfóliót tartalmazó CD borítója, vagy Glamour kupon – a legextrémebb nyomdai technológiákat is kipróbálhattuk. Közben dolgoztam a Műszaki Könyvkiadónak, terveztem borítót matematikai könyvekhez, sőt még Milka-csomagolást is a Suchardnak. Ami pedig mindezzel párhuzamosan futott és nagyon jó volt, az a szolnoki Ecco Hungáriánál töltött több év. Akkoriban ez volt az egyik legnagyobb hazai papírforgalmazó cég.

Mi terveztük az összes naptárkiadványukat, meghívókat, mindenfélét. Szuper grafikai lehetőség volt, hiszen ott volt a rengeteg papír, és tulajdonképpen bármit csinálhattunk, jóformán anyagi korlátok nélkül. Négy évvel a diploma után aztán jelentkeztem a doktori iskolába. A fő célom már ekkor is a tervezőgrafika szakma fejlődésének előmozdítása volt. Ez vezetett aztán a grafikatörténeti könyvekhez és a tanításhoz is.

A plakátok, digitális megjelenések mellett vagy helyett egy kötet szerinted sokszor sokkal alkalmasabb médium egy-egy autonóm grafikai munka közlésére, nem is beszélve annak maradandóságáról. 2018-ban elindítottad itthon az Budapest Artbook Fair-t is, amely a művészi magánkiadások értékét hirdeti.

Ha három szinten nézzük a könyvtervezést, az egyik leglátványosabb, amikor a grafikus könyvborítót tervez, ugyanakkor a könyv egészéhez ilyenkor nincs köze. A borító itt egy kvázi idegen test, ami elsősorban sales-t szolgálja. A második szint az abszolút komplex tervezői munka, amikor a grafikus az utolsó betű kiválasztásáig, az utolsó milliméterig az adott könyv layoutjáért is felel. A harmadik pedig, amikor a grafikusművész saját kötetet ad ki. Az elmúlt években mindhárom területen bőven kipróbáltam magam, de leginkább a művészkönyvekben találtam meg az utam.

Autonóm művészként a könyv egy hihetetlen jó eszköz, már csak azért is, mert tömegmédium; sok emberhez el tud jutni. Ráadásul sokkal jobban kommunikál, mint egy plakát. Egy könyv, aminek magas minőségű a megjelenése, a tartalma, a képi világa, azt megveszik az emberek, és így aztán évtizedeken keresztül jelen van, nyomot hagy. Mindemellett az ára is megfizethető. Biztos sokan szeretnének kortárs képeket vásárolni az otthonukba, de nem tudnak rá milliókat áldozni – erre lehet jó alternatíva a művészkönyv. Bár sokan vízonálták már, a könyvnek nincs válsága, csak átstruktúrálódik. Manapság brutálisan igényesek lettek a kiadványok. A tervezők bátran kísérleteznek a különböző minőségi papírokkal, új nyomdai technikákkal. Ezt teszem én is, méghozzá úgy, hogy a korábbi munkáimnak köszönhetően még értek is hozzá technikailag. A nyomdában mindig azt mondják, könnyű velem dolgozni, mert nem tervezek olyat, amit nem lehet megvalósítani, mégis mindig nagyon friss és innovatív munkák kerülnek ki a kezeim közül.

Ahogy fentebb már említetted, több grafikatörténeti kiadványt is készítettél – ezek által is nagyon jó rálátásod van a szakmára. Hogy látod az elmúlt húsz év tipográfiai fejlődéséről itthon? Milyen sarokpontok, trendek voltak megfigyelhetők ebben az időszakban?

A 2000 és 2020 között eltelt időszakot három nagyobb lépcsőben látom. Az első a teljes munkamenet digitálissá válása, ami rengeteg lehetőséget hozott a tervezők számára. Fantasztikus felgyorsulást eredményezett mind technikailag, mind a betűtervezők számát illetően. A második az internet megjelenése, ami totálisan megváltoztatta a kapcsolattartást és az elérhetőséget. A harmadik pedig a social média, ami számos pozitívuma mellett, bizony veszélyeket is rejt magában.

Fontos probléma, hogy ez az elmúlt húsz év sok tekintetben mégis egy elég rosszul dokumentált időszak lett – szinte teljes egészében az internetes jelenlétre koncentráldik. A szakmai lapok többsége megszűnt, már nem elérhetők a flash-es és a nem fenntartott weboldalak sem. Az internet sodrása miatt már az öt évvel ezelőtti munkákat sem adja ki a Google. Sőt, az egy-két évig menő Instagram sztárok is nyomtalanul eltűnnek. Ha mondjuk tíz vagy húsz év múlva próbálnánk kutatni azzal kapcsolatban, milyen munkák születtek az ezredforduló óta, nagy bajban lennénk. 

Itt egyébként az is lényeges kérdés, mi az, amit ma értékteremtőnek gondolunk. Véleményem szerint a kontextusba helyezés, a jelenre való reflektálás, a kortárs jelenlét maradandóságára való kísérletek elengedhetetlenek, de ezt sajnos sokszor nem érzik a fiatalok. A légüres térbe feltöltött munkák pedig pillangóéletűvé válnak. Ezért is olyan fontos a könyvek szerepe – ez az, ami megmarad. Akár ahogy majd ez a TypoHungry kötet is. Távlatokban is lesz relevanciája.

Látsz különbséget a ma alkotó és a tíz, esetleg húsz évvel ezelőtti betűtervezők stílusa között?

A vizsgált időszakban meghatározó trendként említhető például a display fontok tömeges elterjedése. Ezekkel az extrém címbetűkkel sokkal inkább kifejezhetővé válik a tervező személyisége, emócionálisabb és nincsenek olyan erős kötöttségei. Ilyen tipográfia alapú grafikák természetesen már 2000 előtt is voltak, de nem ilyen mennyiségben. Én is ilyeneket tervezek, mert ebben benne tud lenni az a plusz, amit közvetíteni szeretnék. Ez nem a funkcióról szól – tartalmat közvetít. Ugyanakkor globálisan is elmondható, hogy manapság nagyon sok betűs munka van minden grafikai területen. Jó látni, mennyi tehetséges alkotó van a világban.

Kik a kedvenc betűtervezőid manapság? Melyek a kedvenc betűtípusaid?

Már egyetemista korom óta a monospace betűket szeretem a legjobban. Egy orosz származású amerikai tervező által jegyzett kis cég, a Tipografia Ramis Decima betűtípusa a kedvencem, amit általában szövegbetűként használok a saját könyveimben. A másik pedig a német Bold Studio által tervezett BB Roller Mono betű, amit szintén nagyon szeretek. Ez is nagyon szép és egyedileg formált karakterekkel rendelkezik.

Milyen betűt vásároltál legutoljára?

A Budapest kötetem elején használt betűtípust legalább egy évig kutattam. Irgalmatlanul sok betűt végignéztem, míg rátaláltam. Ez egy ausztrál származású, Hollandiában élő illusztrátornak az egyetlen saját tervezésű betűje, amit egy kis, extrémebb betűket forgalmazó cégen keresztül vettem meg. Külön érdekesség, hogy a napokban vettem észre, az eggyel korábbi Illustrator program nyitóképét is pont ez a tervező készítette. Úgy gondolom, elemi szakmai kötelességünk, hogy jogtiszta betűket használjunk, ezzel egyrészt megtiszteljük, másrészt támogatjuk is a tervezőket. A betűk időigényes szellemi termékek, ráadásul alapvetően szerintem nem is olyan drágák, főleg, ha figyelve az akciókat, tudunk lecsapni rájuk.

Ha már csak a TypoHungry zsűritagok névsorát nézzük is szembetűnik: a betűtervezés, de maga a grafika is egy elég „férfias” szakma. Nőként mennyire nehéz érvényesülni ebben a világban?

Nőként mindig nehezebb, pedig az egyetemre bejutottak kilencven százaléka lány, akik többnyire mind nagyon tehetségesek. Ha csak az elmúlt évek kiemelkedő végzettjeit nézem, – akár mondjuk Demeczki Nórit és Déri Enikőt (de_form) –, nagyon sok a lány, de sajnos csak kevesen tudnak közülük a szakmában vagy az élen maradni. Klisé, de igaz, hogy ha egy nő férjhez megy és gyerekei lesznek, nehezebbé válik a szakmai érvényesülés, a karrier – bár az elmúlt években ebben is látok változást. Szerintem minden tekintetben jobb a „keveredés”, az arányos felosztás nők és férfiak között.

Több helyen is tanítottál, 2010-től a MOME docense vagy. Tanárként egy új, tudatos és nagyon erőteljesen felelősségteljes, környezettudatos, rendkívül kreatív generáció kinevelését tűzted ki célul. Mit szoktál tanácsolni a hallgatóidnak, illetve azoknak a pályakezdőknek, akik tipográfiával szeretnének foglalkozni?

Rengetegen vannak a szakmában. Manapság több olyan alkotó is reflektorfénybe kerül, akik semmilyen végzettséggel nem rendelkeznek, mégis nagyon jó munkákat tesznek le az asztalra. Bár a siker nem a szakmai diplomán múlik, úgy gondolom, az a fajta felelősségtudat és maximalizmus, amire szükség van, az egyetemi hallgatók sajátja. Kevesek kiváltsága ez, aminek a munkák összetettségében és minőségében is látszódnia kell. Ami még fontos, és fel kell készülni rá, hogy harc van! Az egyetemen elsajátított kortárs vizualitást és magas szakmai minőséget sok esetben csak kő kemény harcok árán lehet elfogadtatni a potenciális megrendelőkkel. A misszió nem kevesebb, mint javítani a magyar vizualitást. Minden téren.

Jelenleg van olyan tipográfiához kapcsolódó projekt, amin dolgozol éppen?

A Budapest könyv volt a legutóbbi munkám. Jelenleg két projekten is dolgozom, de azokról egyelőre nem szeretnék beszélni. Sokszor évekig érlelgetek egy-egy munkát, míg végül aztán megszületik. Egészen biztosan ezekkel is így lesz. Egyelőre fonogatom a szálakat.

Az ArtHungry TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című idei első pályázatának egyik kurátora leszel. Mit szóltál a felkéréshez? Milyen szempontokat fogsz figyelembe venni a munkák kiválasztásakor?

Nagyon örültem a felkérésnek. A zsűrizés során kifejezetten az experimentális vonalat fogom előtérbe helyezni. A célom, hogy minél színesebb, diverzebb anyag álljon össze. Fontosnak tartom, hogy változatos, sokféle stílus és médium képviseltesse magát, mert ettől lesz majd igazán izgalmas ez a készülő kötet is.

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!

Szegi Amondó

2021. április. 21.

Kőrös János

2021. április. 14.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás