Member of Group ›
Szegi Amondó
Szerdánként a design „titkaiba" avatunk be Titeket. Wow!
 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.

Szegi Amondó

Kóthay Gáborral már a kilencvenes évek elején egy jól menő betűtervező stúdiót működtettek – a Fontanatype akkoriban San Franciscóban és Chicagóban ismertebb volt, mint Budapesten.

A festőművésznek indult Aranyrajzszög-díjas tervező először fejben álmodja meg betűit, szerinte az eredetiség az egyik legfontosabb a tipográfiában. Az ArtHungry TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című pályázatának zsűritagjait bemutató sorozatunkban ezúttal Szegi Amondóval, a Magyar Betűtársaság egyik alapítójával beszélgettünk.

Ahogy egy veled készült interjúban olvastam, villanyszerelőnek tanultál Szentesen, és csak később lett az életed része a tipográfia, a betűtervezés, amely mára abszolút meghatározója a szakmai munkásságodnak. Mikor és hogyan kezdődött a betűk iránti szereteted? 

Eredetileg festőművésznek készültem, több kiállításom is volt Szegeden és Budapesten egyaránt. Aztán jött egy barátom, és azt mondta, nekem inkább alkalmazott grafikával kellene foglalkoznom, hagyjam a festegetést. Később pont ez a barátom lett pénzügyi igazgató a Délmagyarország című lapnál és szólt, hogy művészeti vezető helyettest keresnek – hát, én lettem az. Persze halvány fogalmam sem volt az egészről. Kaptam egy tipométert meg egy modulhálós papírt, hogy akkor erre kell megtervezni az oldalakat. Az elején elég ijesztő volt, aztán ebbe is nagyon gyorsan beletanultam. Pont olyan gyorsan, mint ahogy beletanultam a Mac világába a Winter Fair stúdióban – itt találkoztunk először Kóthay Gáborral és itt indult a Fontanatype története is.

A Fontanát Boskovitz Oszkár is említette a vele készült interjúban – két szegedi srác, aki rengeteg betűt tervezett. Hogyan is volt ez akkoriban? Ha jól tudom, ez volt az első magyar digitális „betűöntöde”, amely nemzetközi szinten is elismert lett.

A Fontana születése nagyjából egybeesik az internet elterjedésével. Egyszer csak Magyarországra is megérkeztek az akkoriban nagyon komolynak számító betűkönyvtárak anyagai – az Emigre, a T26 és PSY/OPS. Tátott szájjal néztük. Elkezdtünk Gáborral közösen dolgozni, de aztán egy nagy projekt hozott össze igazán minket. Az egyik barátom akkoriban a Sun Microsystems-nál kapott állást, és felvetette, mi lenne, ha a cég által frissen megvásárolt Open Office kelet-európai változatába, magyar betűtervezők által tervezett betűk lennének beágyazva. Ekkor jöttünk mi a képbe a Gáborral. Leosztottuk egymás között a betűket és elég tisztességesen meg is csináltuk őket, azonban ebből a projektből végül nem lett semmi. Ugyanakkor nem volt hiábavaló a munkánk, mert ezek a betűk aztán elkerültek Amerikába. Az általam tervezett Glosso Novum-ot a T26, Gábor betűit pedig a T26 mellett a PSY/OPS is elkezdte forgalmazni. Ekkor San Franciscóban és Chicagóban már jobban ismerték a nevünket, mint Budapesten. Persze ez később megváltozott köszönhetően többek között Czakó Zsolt barátomnak.

Hogyan tervezed a betűidet? Melyik volt az első betűtípusod?

Először fejben tervezek, és ha már ott összeáll a teljes kép, akkor szinte nem is kell vázlatolni, rögtön a számítógépen folytatom. Ha mégis rajzolok, szeretek vágott hegyű tollal kísérletezni. Korábban őrült maja civilizáció rajongó voltam, és a maja reliefekből inspirálódva csináltam az első betűsoromat, amelyek már szedhető betűk voltak. Egyszer egy vetőmag katalógus tervezésekor szerettem volna használni őket, aztán inkább lecseréltették Futurára. Az első igazán használható betűm, az először a P22/IHOF-nál megjelent, pár éve felújított Telegdi Old Style volt, ami nagy örömömre legutóbb egy 2014-ben kiadott Suzanne Vega album borítóján köszönt vissza.

A grafikai stúdiók mellett valahogy mindig volt kapcsolatod a színházzal is. Vezető grafikusként több éve tervezel plakátokat a Nemzeti Táncszínháznak. Honnan ez a kötődés?

Szentesről származom, minden bizonnyal a hely szelleme teszi. Ez egy kultikus hely, hiszen a városból sok nagyra becsült színész került ki, úgy mint Őze Lajos vagy Gáspár Sándor. De ott van a híres dráma tagozat is, ahol Hevesi Tamás,  Börcsök Enikő vagy Alföldi Róbert tanult. Badár Sándor az osztálytársam volt általános iskolában, Szőke Andrással pedig együtt jártunk rajzszakkörre. Villanyszerelőnek tanultam, de a festészet vonzott, és a kiállítás megnyitókra általában mindig valami zenés-táncos performansszal készültem. Ráadásul első feleségem is színháztörténész. Az hiszem, az ember egyszer csak megtalálja az útját, ami kijelöltetett a számára. A Táncszínházhoz is valahogy így kerülhettem – meghirdettek egy állást, amit „véletlenül” megpályáztam.

2015-ben a Sorry nevű betűtípusodból készségfejlesztő játékot fejlesztettél. Ez a Blendraw, egy rajzoló-író tábla, amely fejleszti az absztrakciós képességet, az emlékezetet, a koncentrációt és a szókincset – felkészíti a gyerekeket az iskolai tanulásra és ráadásul mobil applikáció is tartozik hozzá. Mi ennek a története?

Korábban számos kiáltványt írtam azzal kapcsolatban, hogy a betű mennyi mindent jelent számomra. A betű fejlődésének nemcsak a története organikus, de a szerkezettana, alaktana is. Van anatómiája, élettana, lélektana és esztétikája, hasonlóan az élő organizmusokhoz. Ugyanakkor már a formájával is képes közölni – tud suttogni, kiabálni, énekelni és tanítani is, ráadásul nem csak a leírt szavakkal, de a formákkal is. A betű harsány, a betű harcol, a betű az egyetlen igaz terrorista.

Ez volt a Blendraw kiindulópontja is. Szőnyei György betűjéből inspirálódva terveztem egy olyan betűtípust, a SOZ-t (Sorrry), ami szembemegy mindenféle optikai szabállyal. Magam alkottam a rendszerét, ahol adott két forma és négy mező, amiben ez a két forma variálódik. Herbszt László grafikus barátom aztán bedobta, mi lenne, ha ezzel a betűtípussal nem csak írni, de rajzolni is lehetne. Meg is fogadtam a tanácsát és rögtön el is kezdtem rajta dolgozni; a játékhoz aztán egy mobil applikációt is terveztem. Végül Szögi Imre szegedi barátommal és a fejlesztőpedagógus feleségével dolgoztuk ki a teljes koncepciót. A digitális felület mellett legyártattunk huszonöt táblát és a hozzátartozó színes betűelemeket, amelyekből az összes elkészült darabot eladtuk. Bárhová is vittük, mindenhol imádták a gyerekek.

Megannyi megható történet is volt a játékkal kapcsolatban. A szegedi Táltos Iskolában például volt egy kisfiú, aki nem akart beszélni. Már két hete foglalkoztak vele a Blandraw segítségével, amikor egy adott pillanatban megkérdezte tőle a pedagógus, „Mit raktál ki?” És a gyerek egyszer csak megszólalt: „Egy szitakötőt.” Azt hiszem, már ezekért a történetekért is megérte megcsinálni! A Blendraw egyelőre csak applikáció formájában érhető el, de most van egy halvány remény, hogy egy EU-s támogatásnak köszönhetően újra elkezdhetjük majd gyártani.

Már a rendszerváltás óta dolgozol a szakmában és a betűtervezésen belül jó pár területen kirpróbáltad magad. Hogyan látod az elmúlt húsz év tipográfiai fejlődését itthon? Milyen trendek voltak megfigyelhetők ebben az időszakban?

Az internet megjelenésével egyre több felhasználóbarát tervezői program vált elérhetővé, és így szépen lassan kialakult egyfajta közös tudás. Amikor elkezdtem foglalkozni a tipográfiával, nem sok háttéranyag volt fellelhető a témában. Ott volt persze Kner Imre vagy Kassák Lajos írásai Misztótfalusi Kis Miklós, Nagy Zoltán és Zigány Edit betűi – de akkor ez egy nagyon marginális közeg volt. Nagy köszönettel tartozom Kravjánszki Róbertnek, aki ezt az egészet próbálta összefogni, és megalapította a Magyar Betűtársaságot. Voltak végre tipós találkozások, meg tudtuk mutatni egymásnak a munkáinkat. Míg korábban mindenki gerillaharcban csinálta ezt a szakmát, a betűtervezés mára sokkal inkább közösségi alapú lett. Van egy ilyen kis porfelhő, amiben együtt mozgunk előre.

Látsz különbséget a ma alkotó és a tíz, esetleg húsz évvel ezelőtti betűtervezők stílusa között?

Tudomásul kell venni, hogy ez egy alkalmazott műfaj, és olyan betűket kell tervezni, amit aztán el is kell tudni adni. Követni kell a felhasználói igényeket és a trendeket. Persze ott az experimentális vonal is, ami inkább képzőművészet, és ha szerencséje van az embernek, akkor lesz belőle egy Blendraw, vagy tud csinálni érdekes és klassz tipós plakátokat kiállításokra. Az elmúlt években igencsak kinyílt a piac, aminek sok pozitívuma is van, ugyanakkor emiatt egyre nehezebb érvényesülni. A nagyobb cégek, mint az Emigre, már nem vállalják a betűk piaci bevezetését, mert nagyon sok energia és pénz szükséges hozzá, így marad a saját stúdió alapítása, ahol pedig az adott tervezőre hárul ugyanez a felelősség, ezt pedig nem sokan tudják megugrani.

Kik a kedvenc betűtervezőid manapság? Melyek a kedvenc betűtípusaid? 

A David Březina-ék csapata, a Rosetta Type például a szívem csücske, már csak azért is, mert csehek, tehát itt vannak a régióban. De Peter Biľak stúdiójából is nagyon klassz munkák kerülnek ki. A Typotheque-et alapító Peter egyébként tanít a hágai Royal Academy-n, ahol többek között Katyi Ádám is tanult. Aztán ott van Neil Summerour (Positype), vagy Jean François Porchez (Typofonderie) és Angliában a Typetogether, de hogy mondjak egy őrültet is, a háztetőkön alkotó kalligráfus, Pokras Lampas munkáit is nagyon kedvelem. Szerencsére a sor nagyon hosszú…

Milyen betűt vásároltál legutoljára? Egyáltalán szoktál vásárolni másoktól, vagy mindig magad készíted az adott projektekhez a betűket?

Utoljára Frank Béla Krakenjét vettem meg egy húsüzem logójához. Ezen kívül amúgy nem nagyon szoktam betűt vásárolni, inkább mindig elkérem a tervezőktől. És persze ott vannak a sajátok is.

Nyolc éve tanítasz a KREA Design Iskolában, de tartasz/tartottál kurzusokat a MOMÉ-n és a METU-n is. Mit szoktál tanácsolni a diákjaidnak, illetve azoknak a pályakezdőknek, akik tipográfiával szeretnének foglalkozni?

Elsőre mindenki fél egy picit ettől a szakmától, de aztán előbb-utóbb megszeretik. Úgy gondolom, egy-egy jó munkához az talán inspirálódás az első lépés. Töltsék le a kedvenc betűjüket, aztán szedjék szét, boncolgassák. Kálmán Tibor után szabadon azt szoktam mondani nekik, hogy a szabályok jók, de rúgjuk fel őket, ugyanakkor ha nem tudjuk a szabályokat, akkor azt sem tudjuk, mit kell vagy lehet felrúgni. Előbb meg kell tanulni az alapokat, és utána már kvázi azt csinálhatnak, amit akarnak. Persze valahol meg van kötve a kezünk, adott huszonhat karakter, aminek olvashatónak kell lennie, de az eredetiség persze sokat számít. Érdemes néha a trendek elé menni, aztán vagy bejön vagy nem. Tulajdonképpen a mai napig a Traianus császár oszlopán lévő klasszikus nagybetűket másolgatjuk és próbáljuk azokat a saját szánk íze szerint formálni, hol jobban, hol rosszabbul. A betűtervezés nekem a mai napig egy izgalmas formajáték, ugyanakkor nagy fegyelmet és kitartást igénylő munka.

Milyen tipográfiához kapcsolódó projekten dolgozol éppen?

Jelenleg a Tellurite elnevezésű betűtípuson dolgozom, de emellett folyamatosan meg kell újítani a régebbi családokat is. A Telegdi után most a Glosso van éppen terítéken. 

Az ArtHungry TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című idei első pályázatának egyik kurátora leszel. Mit szóltál a felkéréshez? Milyen szempontokat fogsz figyelembe venni a munkák kiválasztása során?

Nagyon örültem a felkérésnek, annál is inkább, mert ide én is pályázni szerettem volna. Most picivel több munkám lesz vele zsűritagként, de nem bánom. A beadott munkák kiválasztása során leginkább az eredetiséget fogom figyelni.

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!

Balla Dóra

2021. április. 28.

Kőrös János

2021. április. 14.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Ride
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás