Thury Lili

A vizuális történetmesélés Thury Lilit kislánykora óta foglalkoztatja.

Az egyértelmű szenvedély – amely egykor a Spice Girls ihlette képregényekkel indult – napjainkban leginkább egyéni sorsokat, illetve társadalmi változásokat feldolgozó vizuális projektekben teljesedik ki. Munkásságában kéz a kézben jár a feminizmus és a művészetpedagógia, Lili pedig ennek jegyében egyéni alkotásokkal és workshopokkal csatlakozik a szociális kérdések diskurzusához.

Kezdetek

Elképzelt történetek maratoni rajzolása kisgyerekkoromban, aztán a Spice Girls tagjainak életéről kitalált képregények alkotása, újságkészítés az Üllői úti társasházunk történeteiből és pletykáiból, majd középiskolában plakátfestés a kedvenc filmjeimhez. Kamaszkoromban kezdett megfogalmazódni bennem, hogy szeretnék rajzolással vagy valamilyen vizuális tevékenységgel foglalkozni. Középiskola után felvettek a Dekor suliba, OKJ-képzésre – ma már Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium –, ahol később átvettek az akkor induló grafika szakra. Meghatározó időszak volt, mert végre azt éreztem, tényleg azt csinálom és tanulom egész nap, amit szeretek, végre a helyemen éreztem magam.

Ebben az időszakban döntöttem el, hogy grafika szakra szeretnék menni, és nem sokkal később fel is vettek a Képzőre (Magyar Képzőművészeti Egyetem – a szerk.). Már az egyetemi éveim alatt éreztem, hogy bár érdekel a grafika, sok másfajta alkotói tevékenységet is csinálnék.

Alkotás

Elég szerteágazó a tevékenységem: a civil- és kulturális szférában dolgozom szabadúszó grafikusként, ha jut időm, saját printeket és kollázsokat is készítek, emellett művészeti workshopokat tartok és közösségi, részvételi művészeti projektekben is dolgozom. Inspirál, hogy sokféle területen mozoghatok. Dolgozom egyedül és csoportokban is, ezek a folyamatok egymást is táplálják, összefonódnak és egyensúlyban tartanak.

Motiváció

Engem az hajt, hogy művészeti eszközökkel reagálhassak a nekem fontos, aktuális témákra – legyen az akár személyes jellegű vagy társadalmi folyamat, vagy ennek a kettőnek a metszete. Örülök, ha a grafikáimmal láthatóvá tehetem a civil szervezetek munkáját és segíthetek abban, hogy az üzenetük minél szélesebb körhöz eljusson: legyen szó akár egy lakhatási mozgalmakról szóló kiállításgrafikáról, vagy nőjogi témájú plakátokról, illusztrációkról.

A csoportos workshopjaimon és a közösségi művészeti projektekben az motivál, hogy a résztvevők rátaláljanak a saját erőforrásaikra és megéljék az alkotás örömét, új felfedezéseket tegyenek és kapcsolódjanak egymáshoz.<

Kollaboráció

Sok szuper együttműködésem van, de kiemelnék kettőt, amelyek különösen sokat jelentenek nekem. Az egyik, a csobánkai CSODA Csaj Csoport, amit Donáth Anna Róza kulturális menedzserrel és Tóth Eszter textiltervező, művészetterapeutával hoztunk létre 2020-ban, tizenéves roma lányoknak. Az volt a célunk, hogy egy olyan, rendszeresen látogatható tér jöjjön létre, ahol ezek a lányok biztonságos közegben oszthatják meg a gondolataikat és érzéseiket, erősíthetik a közösségüket. Az őket érdeklő témákat dolgoztuk fel művészeti eszközökkel, mint a rajz, kollázs, zine és drámajátékok. Bár most nem aktív a csoport, sokat tanultam a lányoktól és a közös munkából.

A másik egy most készülő közösségi színházi előadás, ami nagyon személyes: a testvéreimmel, Thury Gábor dramaturggal és Thury Zita táncos-koreográfussal hozzuk létre, a Staféta független előadó-művészeti pályázat keretében. A produkciót a nagypapánk 1920-30-as évekbeli kultúraszervező munkássága inspirálta, aki a munkáskultúra egyik fontos helyszínén, a gödi Fészekben vállalt aktív szerepet. Ebből a családi hagyományból kiindulva, szabadúszó résztvevőkkel együtt vizsgáljuk és dolgozzuk fel a munka és a szabadidő fogalmának 21. századi változását, a kulturális munka sajátosságait és a közösségek mai szerepét.

Technikák, eszközök

Szeretem ötvözni a manuális és digitális technikákat, jellemző a munkáimra, hogy mindkettőt használom, de általában digitálisan fejezem be. Kedvenc technikám a kollázs, amit az autonóm munkáimban és a grafikai megrendeléseimben is gyakran használok: imádok papírokat és fotókat vagdosni, tépni, különböző textúrákkal játszani. Az esetlegességet, a folyamatos asszociációt és a rétegzettséget is nagyon szeretem ebben a műfajban.

Inspiráció

A leghétköznapibb dolgok: hangulatok, emlékek, beszélgetések, izgalmas archív fotók, random séták Budapesten – bármi be tud indítani ötleteket.

Siker

Ha azt érzem, hogy célba ért az adott munkám. Legyen szó akár egy grafikámról, vagy egy workshopról: ha tudott hatni, adni valamit a befogadóknak, résztvevőknek, olyankor én nagyon boldog és elégedett vagyok.

Alkotás és zene

Nagyon szeretek mindenféle zenét, de munka közben általában podcast-okat hallgatok, vagy a csendet szeretem.

Szakma

Szerintem sajnos még mindig kisebb a kulturális munkák megbecsültsége, sokan a mai napig nem tekintetek az alkotói tevékenységre valódi munkaként. Pedig ez is épp olyan munka, mint bármilyen más bérmunka.  Ez az alkalmazott grafikára kevésbé jellemző, de ott is van egy olyan tévképzet, hogy mivel szereted a szakmád, ezért nem kell annyi honoráriumot fizetni érte, mert akár ingyen is megcsinálod. Szerencsére egy ideje már olyan megrendelőkkel dolgozom, akik ezt értik és megbecsülik, de azért szélesebb körben még jellemző ez a hozzáállás.

Az önkizsákmányolás is visszatérő jelenség ebben a szektorban. Ez a szabadúszókra fokozottan igaz, mivel ott tényleg nem lehet tudni, mi lesz akár 2 hónap múlva, így hajlamos az ember túldolgozni magát, belemenni kedvezőtlen helyzetekbe. Ez egy elég kiszolgáltatott helyzet, és mivel általában nem tartozunk állandó munkahelyhez, érdekképviselet sincs. Egyedül maradunk az ilyen helyzetekben, általában eszköztelenül. Jó lenne ezen a struktúrán valahogy változtatni.

Női tekintetek Józsefvárosban | Fotó: Varga Máté

Célok és álmok

Szeretnék a közeljövőben a kritikai pedagógia szemléletében művészeti foglalkozásokat tartani főleg olyan kamaszlányoknak, akik kevésbé férnek hozzá ilyen jellegű tevékenységhez. Több kollázst csinálnék a szabadidőmben: mostanában textilekkel is elkezdtem kisérletezni, ami számomra nagyon izgalmas. Emellett szívesen utaznék gyakrabban ismerős és ismeretlen helyekre. 

Számos szociális projekten és workshopon dolgozol, amelyek főként a feminizmus, pedagógia, és urbanizmus témaköreit érintik. Hogyan került a munkásságod középpontjába a szociális érzékenyítés?

Ez organikusan alakult, a grafikai tanulmányaim mellett, 2012-től elkezdtem olyan ügyek felé fordulni, amelyek valamilyen társadalmi egyenlőtlenség ellen lépnek fel: a felsőoktatási rendszer szétverése elleni diáktüntetések, megismerkedés hazai nőjogi szervezetekkel (NANE, PATENT Egyesület), később A Város Mindenkié lakhatási mozgalom munkája is hatással volt rám.