A hatalmi manipuláció tízparancsolata

A ma bemutatandó tíz hatalmi befolyásolási stratégia alapját eredetileg Sylvain Timsit publikálta még 2002-ben a honlapján.

Itthon sokan Noam Chomskynak tulajdonítják e szöveget, de ő maga ezt cáfolta, bár a tíz pont egyes részei emlékeztethetik az olvasót Chomsky gondolataihoz. Kb. egy évtizeddel ezelőtt, amikor először olvastam ezeket a „parancsolatokat”, éppúgy éreztem, mint az elhíresült George Orwell mémet olvasva:

„Az 1984 figyelmeztetés, nem használati utasítás!”

Mindegyik ponthoz írtam hazai vonatkozásokat és példákat is, ezeket a dőltbetűs szöveg után találjátok. A 7. pontban pedig olvashattok Marx olasz követőjének (Lenint is nagyra tartotta), a szocialista, majd kommunista Antonio Gramscinak a börtönfüzeteiről (maga a Duce küldte böribe), melyekből, saját elmondása alapján, sokat tanult maga Orbán Viktor is. (BTW: egyetemi szakdolgozatának egyik forrása is ez volt.) Az említett dolgozatot erről a linkről tudjátok letölteni. Egyébként azért roppant fontos Gramsci személye, mert a mai rezsim, „marxtalanítva” őt, gyakran használja fel öncélú hegemóniaépítésének igazolására. Aki olvas Gramscit, gyorsan megérti a sorosozást, vagy a „brüsszeli bürokraták” elleni harc valódi okait. (Persze Pankovics József Gramsci kutatónak és Éber Márk Áronnak (Új Egyenlőség) igaza van, Orbánnak és Békés Mártonnak (Terror Háza kutatási igazgatója) tartalmilag semmi köze a bebörtönzött olasz antikapitalistához, csak szemérmetlenül instrumentalizálják őt az érdekeiknek megfelelően. Ez tulajdonképpen Mussolini után Gramsci „újbóli meggyilkolása” és félremagyarázott műveinek rablásra ki-, és felhasználása. (pl. honi értelmiségcsere, intézményekbe pártkatonák telepítése, KESMA, MCC, MMA, SZFE, NFI, Terror Háza, Századvég stb., stb., stb.)

Antonio Gramsci (1891-1937)

„A Kádár-korszakban, a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve az értelmiség nagyon hangsúlyozottan liberális volt, és kifejezetten Budapestre koncentrálódott. Ehhez képest a Fidesznek már a kezdetektől feszült viszonya volt ezzel a közeggel, mert a pártalapítói többnyire vidéki, első generációs értelmiségi fiúk voltak, akik nem érezték otthonosan magukat a pesti liberális értelmiség körében. Nem véletlen, hogy számos kiváló liberális értelmiségi persona non grata lett Orbánék szemében. Próbálják tehát leépíteni ezt a budapesti buborékot, és egy úgymond nemzeti patrióta értelmiséget helyzetbe hozni helyette. Vonzzák azokat az értelmiségieket, akik hozzájuk hasonló körből jönnek, és akik számára a pesti értelmiségiek ugyanolyan idegenek, mint hajdan nekik voltak.” 

Ha nincs, vagy szűkös az [Orbán-rezsim] értelmiségi tábora, hát csinál magának. Ennek különböző módszerei vannak. Tudatosan zajlik a saját értelmiség kitermelése például az egyetemeken, szakkollégiumokban. Az, hogy valaki a »nemzeti értelmiség« része lehet, bizonyos körökben rang, és ezért sokan hajlandóak a hatalommal lojálisak lenni.”   Szelényi Iván

Persze mindez nem véletlenül hasonlít az újbaloldali (neo-liberálissá váló) értelmiség „hosszú meneteléséhez”, csak az újjobboldal gyorsabban tanult…

. . . .   . .

A hatalmi manipuláció tízparancsolata

Figyelemelterelés

Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz…

A krumplileves „feltétjeként” a gumicsontok társadalom és média elé vetése régi politikus trükk. FAM (Farkas Attila Márton) megzenésített szövege (Csak visítsanak a lipsik!) kb. erről szól. (Az utca embere egyébként is hajlamos összekeverni a lényegest a lényegtelennel.) Az emojik világáig lebutított infotainment, a virális Social Media és a véleménydiktatúra visszhangkamrái pedig a már amúgy is öntudatlanul fekvő kritikus gondolkodást (fél)holtra rugdosták az elmúlt évtizedben… RIP!

Gerjesztett probléma megoldása

A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

Ugyan Putyin modelljét követve, lakótelepet még nem robbantottak itthon, de a Soros, Brüsszel, migráns, hajléktalan, LMBTQ riogatás legalább ilyen veszélyes! A másfél évtized alatt felépített xenofób, homofób, nyugat-fób stb. fóbiákból több évtizedbe telik majd kigyógyítani a magyar társadalmat. Akkor is, ha 2026. tavaszán már elkezdjük…

Fokozatosan bevezetett megszorítások

A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak).  Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

A Fidesz, a ma már 30 éves Bokros-csomaggal szemben, a szokottan ügyes nyelvpolitikájában sosem használja a megszorítások kifejezést, inkább pl. „rezsicsökkentést csökkent” loppon. (Vagy a csak kommunikációs előnyökkel járó árstoppok generálta inflációval adóztatja a legszegényebbeket…) Az elmúlt évtized EU-ból/tól érkezett pénzbősége (33.000.000.000.000 forint!) miatt persze erre nem is volt igazán szüksége. Az persze történelmi bűn, hogy a másfél évtizede alkotmányos többséggel rendelkező kormányunk bő időkben nem készült fel a ciklikusan és ezért törvényszerűen érkező szűk esztendőkre. (Pl. a „szakszervezetlenített” kínai aksigyárakba és német autógyárakba futószalag munkások „telepítése” helyett a tudás alapú társadalom építésének elkezdésével stb.) A média leuralásáról pedig a 8. pontban írok.

Ínséges jelen, szebb jövő

A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

Ez is régi lemez. Nyilván a vallási fanatizmusból is remek példákat hozhatnánk erre. Érdekes paradoxon, hogy mivel mi, magyarok már többször sikeresen visszavertük a polgárosodás (és így a felelősségvállalás) „rémuralmát” (+ nagy hatékonysággal koncentrációs táborokba küldtük polgáraink egy jelentős részét), így azt sem értjük, hogy jólétünk nagyobb mértékben nem a politikusoktól, hanem saját magunktól függ. Amíg minden politikus el tudja hitetni velü(n)k, hogy megválasztása esetén adót csökkent, miközben magasabb béreket jár ki a munkáltatóknál, továbbá „jóárasítja” a bevásárlást, nincs remény. Persze értem én, hogy a politikus szeretné, ha a következő választáson is nyerne, ezért hazudik. Addig azonban, amíg nem értik meg a választók, hogy áldozatokkal jár a fejlődés, nem fog ez az ország szintet lépni…

Egyszerű üzenetek

Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

Közhely, de az információdömping és az „always-online” miatt önkéntelenül is szelektál a figyelmünk. A figyelem terjedelme (attention span) folyamatosan zsugorodik. Így lett az összetett mondatból egyszerű mondat, majd emoji reakció, így nyertek a videó/kép tesók az írott szöveg mostohatesó ellenében és így jutottunk el a post-truth buborékok törzsi világának pár másodperces TikTok videó világmegfejtéséig. Ez van. Jól tudják ezt a big-tech marketing gurukkal összekapaszkodott királycsináló spin doktorok, akiknek a tulajdonunkat és adatainkat, tudtunk nélkül privatizálták oda az általunk megválasztott (és ezért elméletben minket védő, továbbá szolgáló) politikusok.

Érzelmekre kell hatni, nem az értelemre

Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

Ez nyilván összefügg az előző ponttal. Ahogy ebben a cikkemben, az általam nagyra becsült Szilágyi Ákos írja a magyar nemzet törzsiesítésével kapcsolatban: „A törzsek színes és szagos közösségek. A törzsi világ a közvetlen érzékelésben, a testi tapasztalásban létesül, ezen áll és bukik. Szagok, ízek, tapintások világa ez. A törzs tagjai félszagokból megismerik egymást. Megcsapja orrukat az ellenség szaga: a nem-ember szag. Az emberszag ugyanis a társadalmasulás e korai fokán a törzs szagával azonos.”

Oktatás lebutítása

Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

A hazai példák ismertek. Az egyetemek vezetőségének alapítványok általi megszállása, az MCC működésének janicsárképző jellege, az állami iskolák etatista kézivezérlése, Pintér Sándor oktatásügyi megbízása, a CEU elüldözése, a pedagógusok pellengérre állítása, a független színházak ellehetetlenítése, az MTA megzabolázása. Ezek a példák mind részei az említett Antonio Gramsci „baloldali bibliája”, a kulturális hegemónia (egemonia culturale) újjobboldali kifordításának. Újból leírom, érdemes utánaolvasni rendesen Gramscinak, nem csak Békés Márton (Terror Háza kutatási igazgatója, Kommentár főszerkesztője) és Alain de Benoist (a GRECE etno-nacionalista agytröszt vezetője) újrakeretezéseit és félremagyarázásait meghallgatni századszor…

„Gramsci a miénk – olvassuk, értelmezzük, használjuk!” Békés Márton, 2018

Ha valakit érdekel ez a téma, Éber Márk Áron írt erről egy remek 4 részes cikksorozatot az Új Egyenlőség oldalon. (A legtöbben csak Pogátsa Zoltán írásait ismerik ebből a csapatból, pedig érdemes a többi szerzőt is követni…)

BTW: Orbán legidősebb lánya és fia sem Magyarországon vagy Moszkvában szerezte a (mester)diplomáját, hanem bizony a „bűnös nyugaton”. Ráhel (a Corvinust követően az École Hoteliere Lausanne svájci magánegyetemen szerzett mesterdiplomát, Gáspár pedig a Sandhurst Royal Military Academy katonai elitiskolában végzett. Ráadásul szerintem egyikőjük sem abban az országban képzeli el a jövőjét, amelyet apukájuk az elmúlt másfél évtizedben végtelen EU pénzből, tejhatalommal építgetett…

Médiafelületeket propagandára használni

A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

Ez a pont annyira nyilvánvaló, hogy mindenféle további kommentár nélkül csak iderakom a következő linket, ahol az Átlátszó csapatának remek kétnyelvű összefoglalóját találják azok, akiket a média megszállásnak évtizede (2010-2020) részleteiben és tényszerűen érdekel: Media2020

Nyájszellem erősítése

A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

Nyájszellem. Véleménydiktatúra. Lemming effektus. Csordaszellem. Buborék identitás. Visszhangkamrák működése. Tribalizáció/törzsiesedés. Szekértábor mentalitás. Megosztottság. Lövészárok polgárháború. Kultúrharc. Hosszan lehetne tovább sorolni az ismert kifejezéseket. Akit ez a pont bővebben érdekel, javaslom a ma már említett Szilágyi Ákos idevágó szövegét elolvasni.

Nép megismerése

Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

A szűkös erőforrások miatt, senki sem méri annyit és olyan mélységben (nagy mintákon) a magyar nép véleményét, mint a Fidesz. Ez hatalmas előnyt biztosít nekik, ráadásul doktorminiszterelnökúr az elmúlt évtizedekben tényleg jól olvasta népe nagy részének gondolkodását. Álljon itt erre a következő példa a Magyar Nemzet 2017-es számából, melyből a következőkben ismertetett élmény miatt „kiugrott” Körömi Attila (volt Fidesz orsz. gy. képv.) szemszögéből kiderül, hogy Orbán (& Co.) több mint 21 éve (!) jött rá arra, hogy Kádár szellemét kell újra megidézni a győzelemhez:

„… 2004. április 5-én ülést tartott a frakció a képviselői irodaház VII. emeleti előadójában, melyre együtt érkezett a párt elnöke, Habony Árpád, Gyürk András és még egy személy, akit nem ismertem. Habony Árpád addig nem volt ismert a frakció előtt. Nem lehetett tudni, miért van jelen. … A frakcióülés igazi jelentőségét a Fidesz megbízásából készült nagymintás felmérés ismertetése és az annak eredményeiből következő jövőbeni pártstratégia meghatározása adta. A párt elnöke pontokba szedte mondanivalóját, melyek lényegét ott az ülés alatt, beszéde közben végig jegyzeteltem. Legfontosabb, legsúlyosabb mondatai, üzenetei a következők voltak:

– A jövőben nem mi mondjuk meg, hogy kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket. Nem a polgárokat, hanem az embereket.

– A jobboldal-baloldal felosztás értelmezhetetlen.

– Összességében megállapítható, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket.

… Összeállt a stratégia szíve-gyökere, amely azóta is meghatározza a párt és a frakció politikáját, működését. A polgárnak ajtót mutatunk, lapátra tesszük. Kitűzzük a polgári gondolatot feladó fehér zászlót. Az a gondolat kerül süllyesztőbe, amelynek mentén 1998-ban kormányra kerültünk, amelynek pozitív jövőképe a 2002-es választáson egy százalékon belül szenvedett vereséget a mozgósítást csúcsra járató szocialistáktól. Állva, de árván marad a polgár. Nem küzdünk tovább érte, inkább „a zemberekhez” szólunk.

Azt mondta, „a Kádár-rendszer győzött”. Nem búsongva, hanem tényként mondta. A következtetés világos: azt kell tenni, úgy kell építkezni, ahogy az egykori állampárt tette. A világ mai, de a technológia a régi lesz. És igen, a még mindig sokunkban élő kádári lelkületre alapozva, azt félelemmel töltött emlékeztető injekciókkal felerősítve visszafordulunk. Nem szembenézünk a rendszerváltoztatás hibáival, vadhajtásaival, nem kijavítunk, módosítunk, ha kell, alaposan, hanem visszafordulunk.

Mondanivalói sorából kilógott a határon túli magyarok kérdése, ami akkor éppen nem volt hasznos. (Most az. Kinek az, miért az, és meddig az?) Trianoni családban nőttem föl. A csontjaimig hatolt a fájdalom ott, a frakcióülésen. Mindeközben Habony Árpád – akinek a Fidesz szerint nincs és nem is volt hivatalos kapcsolata a párttal, a frakcióval – ott ült az elnöki asztalnál. A végkövetkeztetés a félelem terjesztéséről szólt. – El innen, ki a levegőre – ezt ismételgettem magamban.

A 2004. április 5-i frakcióülésen elhangzottak az elmúlt hat hónapban végképp megteltek „tartalommal”. 2016. október 8., a Népszabadság beszántása óta került végveszélybe az újságírói szabadság, függetlenség. Akik a kormánysajtón kívül még kérdezhetnek, nem kapnak választ, csak kioktató szavakat. Itt az érthető válaszom. Közéleti munkám révén nyomot hagytam a városban. Ismét gyakrabban állítanak meg boltban, könyvtárban, leszólítanak az utcán, buszon: „Képviselő úr, maga ott volt, magának tudnia kell, hogy mi folyik ebben az országban.” Akkor nem kiáltottam világgá, hogy csalás az egész. Most leírom. A Kádár-rendszer győzött.

Ez arra is magyarázat, hogy az ügynökakták nyilvánosságra hozatala miért nem jut nyugvópontra. Holott az ügynökakták kinyitása nem a történészek bíbelődését jelenti, nem egyesek meghurcolásáról szól, hanem az életminőség javulásának egyik záloga. Remélem, az akták mielőbb hozzáférhetők lesznek. Azért most, mert most esnek neki láncfűrésszel a tudás élő fáinak.

Nekiestek, hogy ne szülessen kritikus gondolat, ne legyen kérdés – úgy, mint Kádár alatt.