A halhatatlan szexistennő

A „leg“-ek küzdelmében, a színésznő kategóriában ő tornyosul legmagasabban a huszadik század fölé, ő az, akinek megadatik, hogy rövid tündöklést követően halálával egycsapásra legendává váljék. Korát, s korának szellemét ő fémjelzi leginkább, akárcsak a dicsőséges Amerikát, mely Marilyn idejében reményét jelentette a reményt vesztett világnak, akár egy világítótorony, mutatta az utat a huszadik század poklait megjárt embereknek, hogy mégis csak érdemes hinni, mert valahol a földünkön van még könnyed vidámság és szédítő lehetőség. Ő volt az, akinek a jelentéktelenség árnyékából indulva megadatott, hogy részesedjen az amerikai álomból, aki nagy deal-t kötött az ördöggel – pedig nem is akart szegény – hogy a nagy deal-ért nagy árat fizessen.

Ez a félistenek sorsa, hogy szerény léptékű életüket elvetve legendákká váljanak.

Pedig Marilyn Monroe, alias Norma Jeane Baker élete nem sokat ígérően kezdődött. Apját nem ismerte – személyét illetően csak tippelni tudott – és igazán még anyjára sem számíthatott, mert annak korai ideggyengesége miatt nevelésével rokonok, ismerősök foglalkoztak. Utolsó gyámja tizenhat évesen férjhez adta, így még tanulmányait is meg kellett szakítania, mert egy férjezett nő nem járhatott kiskorúakkal egy iskolába.

Eljátszom a gondolattal, vajon első férje hogyan állhatott fiatal, inkább csak nyűg feleségéhez, aki akkor még csak „Marilyn Monroe“ sem volt. Mennyire változnak az aspektusok, s az aspektusokkal járó megítélések! Kedves Férfiak!

Nem lenne zavarba ejtő, ha feleségükről egyszer csak kiderülne, hogy félisten?

James Dougherty-nek, Monroe első férjének megadatott a szerencse, hogy Marilyn életében az első(?) férfi lehessen. Vajon mennyire érezte ő ezt szerencsének? Nem a kézzel fogható valóság, az illúziók fontosak az életben!

Az egy hadiüzemben dolgozó 18 éves Norma Baker, David Conover fotográfus jóvoltából modellkedni kezd. Ekkortól használja a Marilyn Monroe nevet. A forgószél gyorsan elragadja. A hányatott sorsú kis Norma Baker, Monroe bőrébe bújva, vagy bújtatva szédületes karriert csinál, de minél tovább viszi a forgószél, annál kevésbé érzi jól magát. Az általa játszott szerep és valódi lénye közt végül már oly nagy szakadék tátong, hogy az az ő egyszerű lelkének áthidalhatatlannak bizonyul.

Feltehetően ő volt a világ legszexisebb nője és legmagányosabb embere.

A kettő, mint oly sokszor, nála sem zárta ki egymást. Imázsától soha sem sikerült szabadulnia. A barna hajú, loknis Norma Baker-re senki sem volt többé kíváncsi, benne mindenki csak Marilyn Monroe-t imádta. Hiába próbálta valódi önmagát megmutatni, hiába igyekezett bizonyítani, hogy ő „valódi“ színésznő, az senkit sem érdekelt. Eladható csupán a butuskás, kedves szex idol maradt, az utánozhatatlan mimikával és szívdöglesztő nőiességgel.

Miközben szexistennővé vált, magánélete egy katasztrófa volt. Kapcsolatait nem tudta kezelni, mint ahogy a férfiak sem tudtak ővele bánni. Érthető, mert hiszen ha Marilynként kezelték, felületesnek, ha Normaként, akkor meg lekicsinylőnek érezhette. A feltehetően anyjától örökölt pszichés problémák lassan elhatalmasodtak és állandósultak életében. Életének utolsó hét évében napi szinten találkozott pszichoanalitikusokkal. Alkohol és pszichopharmatikai szerek rombolták egészségi állapotát.

Szinte törvényszerű, hogy ha valaki – főleg, ha olyan egyszerű lélek, mint ő – ily mértékben eltávolodik gyökereitől, az nem végződhet jól. Erre számos példát ismerünk. A véletlen úgy hozta – mert ugye azt még sem gondolhatjuk, hogy Marilyn-nél nem volt szebb lány Amerikában -, hogy belőle lett a legenda, mely immáron – ha a személye körül kialakult kultuszból indulunk ki – halhatatlan.

Norma Jeane Baker nagy árat fizetett érte.

De ki tudja? Ha netalán tán egyszerű halandóként éli életét, vajon százéves boldog nagymamaként hal meg? Az ő sorsa az volt, hogy a halhatatlanok klubjába váltson belépő jegyet.