A rendszerváltó

A rendszerváltó érdekes, filmes dramaturgiával operáló, letehetetlen olvasmány, a középfajú társadalmi dráma és a politikai krimi keresztezéséből született. Főhőse Vidra Milán, afféle negatív „korunk hőse”, aki féltehetségű filozófiatanárból lett a rendszerváltás küszöbén afféle nélkülözhetetlen háttérember, aki lassan, árulások révén találja meg az igazi helyét a politikában.

Nagyon hasznosnak bizonyul, mert politikai étvágya nem határtalan. Sőt, egy idő után jobban élvezi a szürke eminenciás szerepet, valamint az ezzel járó pénzt és befolyást. Az időben való egyenes vonalú előre haladást az időben való alkalmankénti hátrálás fűszerezi. A fejezetcímek igen eredeti módon mindig azt mondják, hogy a rendszerváltáshoz képest mikor járunk éppen: hány évvel utána, hány évvel előtte.

Ettől eltekintve ez egy realista regény, nagyon sok és természetes párbeszéddel. Nem kétséges, hogy Kerékgyártó (aki 47 éves korában, az első Fidesz-kormány idején emigrált az irodalomba) saját élményeiből táplálkozik, kalandjait hol megrágta, hol átalakította, néha meg éppenséggel nyersen tálalja nekünk. A konyhai trükköket azonban egyáltalán nem érezni. Érdekes adalék, hogy néhány egészen fantasztikus részlet, amelyet olvasás közben túlzásnak tartunk, tényszerűen igaznak bizonyult.

Nem hallgathatjuk el, hogy ebből az alapvetően jól sikerült regényből nagyon hiányzik valami, ami egy ideig úgy tűnt, hogy a magyar politikai élet fősodrához tartozik. Az idealista, hozzáértő, sokat akaró, de keveset elérő jobboldali és baloldali liberális elit. Ebben a könyvben emlékeim szerint nincsen becsületes, idealista alak – a rendszerváltás (és az utána következő hosszú évtized) márpedig bővelkedett ilyenekben.

Földrajzi tágasságban viszont nincs hiány. Van kisvárosi pártbizottság, nagyszabású, urizáló vadászat, éttermi suskus, börtönjelenet, elegáns külvárosi kupleráj, távol-keleti bujkálás, bankvezéri iroda, és sok más helyszín. Mint egy interjúból kiderült, ez a regény eredetileg sokkal hosszabb volt, de egy hegyes ceruzájú szerkesztő tanácsára Kerékgyártó lenyesegette a mellékszereplők egyénítését, azaz gyorsabb haladásra késztette a cselekményt. Nem tudjuk, jól tette-e.

A regény második felében egyébként megjelennek a Kerékgyártó más könyveiből ismerős figurák, Vidra Zsolt, a hajléktalan, Trüffel Milán, a tabáni szélhámos ősapa. A rendszerváltó két okból is jó könyv. Elsősorban élvezetes, jó olvasmány, amely lehet, itt-ott karikíroz, de lényegében az igazat mondja. (Nem, nem kulcsregény.) Másodsorban alkalmas arra is, hogy egy fiatal embernek, aki azt kérdezi tőlünk:

„De hát hogy jutott az ország idáig?!”

– nyugodt szívvel a kezébe adjuk, a másik eddig született jelentős rendszerváltó regénnyel együtt, amit már dicsértünk a Vademecumban. (Szilasi László: A harmadik híd.)

(Kalligram, 2017, 237 oldal, a borítót és a könyvet Hrapka Tibor tervezte, a szerző fényképét Gyenis Tibor készítette, 3000 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)