A sentimental journey

Amikor úgy istenigazából a pubertás korba ér egy fiatal férfiember, néhány évig vadul kezd álmodozni dolgokról, amelyek már szinte karnyújtásnyira vannak tőle, de igazából még fogalma sincs a megvalósításukról.

Közel és távol

Hiszen még csak a zsúfolt villamoson szívja magába a másik nem illatát, csak regényekből, vagy folyosói suttogásokból ismeri a szerelmet, és a felnőttség, mint hatalmas, fekete madár, még épp hogy csak felrajzolja első riasztó árnyékait a feje fölött.

Nem volt ez másként az én életemben sem, csak mintha már akkor is valahogy másként történt volna velem minden, mint másokkal. Igen, a jóképű fiúk még az álmodozásban is előnyben vannak, és míg a többiek keze lassan izzadni kezd, ha egy lány közelébe érnek, nekem ezzel sohasem volt problémám. Mert éreztem, hogy észrevesznek, hogy kíváncsiak rám és ez megnyugtatott.

Viszont a többi veszély megoldhatatlan feladatként tornyosult elém, és idővel a kérdőjelek egyre nagyobbnak, a válaszok viszont egyre távolibbnak tűntek. A valóság által megtizedelt vágyainkban minden, de tényleg minden, a hivatástól az utazásig, egy irreális lelki és egy nagyon is reális országhatár mögé volt szorítva – valódi kiút pedig sehol. Legalábbis én úgy éreztem akkor.

Ablak a világra

Pedig az utazás, mint egy furcsa, színes vezérfonal, már gyerekkoromban is meghatározta az álmaimat és nem voltam hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy kelet-európai, másodosztályú állampolgárként kiutazási lehetőségért, úgynevezett „ablakért” kelljen kunyerálnom. Az én értékrendszeremben az ablakot nem a belügyminisztérium, hanem az asztalos gyártotta, és az én ablakom nem ismert határokat, mert az egész világra nyílt. Húszéves koromban, amikor először utazhattam Bécsben élő anyámhoz, tele voltam kíváncsisággal és ismeretlen válaszokkal.

Azon az első nyugati úton ért el a felismerés, hogy nekem lételemem a helyváltoztatás, az ismeretlen felfedezése. Nemcsak azért, mert Iker-jegyűként, ráadásul Szűz aszcendenssel megáldva a Merkúr duplán is az uralkodó bolygóm, hanem mert ott éreztem meg igazán, hogy bolyongás az ismeretlenben szinte erotikus hatással van rám. Egy valódi szentimentális utazás volt ez, mintha egy régen vágyott nő karjaiba érkeztem volna meg. Ott, akkor határoztam el, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ezt a leírhatatlan gyönyört örökké érezzem.

A sentimental Journey

Ma elmondhatom, hogy a szakmámmal és privát útjaimon többször barangoltam be keresztül-kasul a földet, mint valaha is remélni mertem. De már csak a világ rejtett szépsége és az a társas magány érdekel, amit feleségemmel, Dórival olyan különlegesen tudunk megélni, mint szerintünk senki más. Mi szerelmi utazásnak hívunk minden helyváltoztatást – legyen az egy ínyenc délután a kalocsai Paprika Napokon, vagy egy Karib-tengeri tél-űzés, – mert az idegen titok szerelmesei vagyunk.

Azoké a világ, akik meg tudják fejteni legrejtettebb titkait

Ma, amikor mindenki számára nyitva áll a világ, talán megmosolyognak majd ezért a pár patetikus mondatért. De ez nem zavar, sőt inkább erősíti bennem azt „másságot”, ami miatt szerethető vagyok azok számára, akik igazán ismernek. Mert tudom, hogy azoké a világ, akik meg tudják fejteni legrejtettebb titkait is.

Jó ezek közé a titokfejtők közé tartozni…