A Siri jó a Nat rossz ?

Magyarázat az alcímhez: Cupertino az Apple (régi és hamarosan megépülő új) központjának ad helyet. (Apropó: Steve Jobs híres avatási beszédét a Stanford Egyetem végzős diákjai számára, magyar aláírással itt találjátok.)

FIGYELEM: Ez a bejegyzés gyilkosan hosszú, ezért (vállaltan) nem felel meg a mai kor (kór?) követelményeinek!

Ha valamilyen furcsa, titkos mazochista perverziótól vezérelve mégis elolvassátok, magatokra vessetek, fájni fog! Mindenesetre nyugodt, hétvégi (négy szabadnapos) körülményeket javaslok hozzá. Az azonban ne vezessen félre Titeket, hogy az első felében unalmas kütyükről van szó, mivel alapvetően az oktatás jövőjéről, a tananyag és módszerek (szerintem) szükséges változtatásáról, reformigényéről szól. Pontosabban arról, hogy miért szükséges megújulnia a magyar NAT-nak (Nemzeti Alaptanterv) és a prioritásoknak a hazai iskolák túlnyomó többségében. 

Ebben a bejegyzésben szándékosan nem foglalkozom a honi pedagógusképzéssel (volt benne részem), a tanárok fizetésével, presztízsével, tudásszintjével, az alternatív iskolák és a reformpedagógia (Waldorf iskola, Maria Montessori, Célestin Freinet módszerei) tevékenységével, a szülők felelősségével, az általános iskolák állami finanszírozásának mértékével és más idevágó ezernyi fontos kérdéssel, mivel nem értek mindezekhez, csak felelős édesapja vagyok két gézengúznak, Rékának (14) és Gergőnek (10). A postban egyébként lányom „viszontagságos” általános iskolai élete is megjelenik majd, hiszen tulajdonképpen az ő aktuális példája és egy az ÉS-ben még 2003-ban (!) Szabó László (ELTE oktató) által írt cikk inspirált e sorok megírására. Sajnos azóta sem sokat változott a helyzet…

Siri (miri?) és a hangvezérlés

Tegnapelőtt éjféltől, vagy ha úgy jobban tetszik tegnap 00.00-tól lehet megvásárolni az új Apple iPhone 4S-t (iPhone fo(u)r Steve :)) Magyarországon. (T-Mobile link, magyar Apple Store link). A készülék nóvumai közül az egyik legfontosabb innováció a Siri-nek nevezett hangvezérlő szolgáltatása. Nyilvánvalóan van még javítanivaló a vas „mesterséges intelligenciáján”, de a vezérlésnek ez az új iránya markánsan kijelöli az utat a jövő felé. (Az Apple nem először csinál olyan vasat/szoftvert, amely iránymutató és az „innovatív iniciátor” szerepét tölt be a piacon. Jobs Pisti ezt nagyon érezte. Good Jobs!) Azonban, valójában nem az iPhone, nem az Apple még csak nem is a Siri a lényeg, hanem a jövőben boltokba kerülő készülékek vezérlésének egy új, fizikai érintés nélküli, könnyebb és „felhasználóbarátabb” használati módja. Nem csak Apple termékekről, nem csak telefonokról és nem csak a következő évről beszélek.

Xbox és a hang- illetve mozgásérzékelés

Ezen a pályán játszik a Microsoft Xbox Kinect (és felhasználója) is, ahol nem csak a hangfelismerés az újítás, hanem a játékos testének mozgását folyamatosan szkennelő kamera jeleinek interaktivitása a megjelenített képpel. Itt is az élmény a lényeg és a technológia (végre) háttérbe húzódása.

A technológia jótékony háttérbe húzódása

Háttérbe húzódás alatt azt értem, hogy egy pár éves gyerek is intuitívan meg tudja tanulni az érintőképernyő használatát (tele van a net ezekkel a vicceskedő videókkal), hiszen egy hozzá viszonylag közel eső, ráadásul fizikailag hozzánőtt eszközt használ (a kezét) természetes módon (balra lököm balra megy, jobbra lököm jobbra megy) és nem egy életidegen és bonyolult kódrendszert kell elsajátítania. Érdekes evolúciója a beviteli eszközök fejlődésének, ahogy a kezdeti bonyolult kódsorok programozásától, az ablakok és egér megjelenésén át mára eljutottunk a hang, érintés- és testmozdulattal vezérlésig. Többször tapasztaltam meg az életem során, hogy a világ számtalan területére igaz a primitív – bonyolult – egyszerű evolúciós lépcsőfokok bejárása. Fontos, hogy ebben a sorrendben. Ahogyan a már Leonardo da Vinci által is megálmodott, biztonságosan működő sárkányrepülőt is csak akkor fejlesztette ki az emberiség, amikor már a Holdat is megjárta és rendelkezésére álltak a megfelelő anyagok.

Három képernyő intim násza premier plánban

Apropó kép(ek). Harmadik tényezőként azt a szintén jól látható törekvést is szeretném kirakni a B42 virtuális asztalára, hogy a képernyők (televízió, okostelefon, táblagép/laptop/asztali gép) közötti „átjárás” is sok cég fókuszába került. Ezt a gyakorlatban úgy képzeljétek el, hogy blogger harcostársam Gyula bá’ átjön hozzám és az iPhone készülékén lévő videókat, illetve fotókat az én televíziómon nézzük meg (tükrözzük) a helyi wireless hálózatom segítségével, néhány egyszerű kattintás után.

A képernyők tartalmának gyors, „drót nélküli” cseréjének azért is növekszik napjainkban exponenciálisan a jelentősége, mert az előállított képek és videók mennyisége brutálisan növekszik egyre jobban dokumentált bolygónkon. Az idei remek Brandfestivalon több előadó is beszélt a médiafogyasztás megváltozásáról. Az egyik ilyen változás a televízió nézés közbeni (nem háttér televíziózás) okostelefon/táblagép használat. (pl. közösségi média, Google keresés stb.) Ha ezek az igények tömegessé válnak, könnyen elképzelhető a folyamatosan növekvő méretű TV képernyő egy osztott ablakába költöző chat jellegű párbeszédablak megjelenése.

Véleményem szerint a hangvezérléssel életre hívható időjárás előrejelzés éppúgy megjeleníthető lesz majd a jövő televíziójának képernyőjén, mint a video hívás funkciója. Nyilván ehhez egyre nagyobb sávszélesség szükséges, de ennek a kihívásnak (nyilvánvaló üzleti érdekük miatt) a telko szolgáltatók még Magyarországon is hamar meg fognak felelni. Üvegszálat az otthonokba! (FTTH – Fiber to the Home!) A Magyar Telekom 2013 végére 780.000 háztartást szeretne bekötni. Ahogy Christopher Mattheisen (a Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója) a Brandfestivalon tartott remek előadásában említette: A normál (nem okostelefon) mobiltelefon halott.

A 4G mobil rendszer tesztelése már zajlik, mellyel már HD videókat is nézhetünk (streaming) mobiltelefonunkon. A felhő technológia (Cloud Computing) mindenki számára fontos. Megjegyzem, majd valószínűleg szükség lesz egy kommunikációs szabványra is a jelenlegi sokféle felhő (pl. IBM, Apple, Cisco) közötti biztonságos „átjárásra”, szinkronizációra. (Már ha az adott cégek üzleti érdeke nem fogja megakadályozni ezt a folyamatot. Sajnos az ügyfél érdekeit szolgáló szabványosításnak gyakran ez a valódi kerékkötője.)

Bárányfelhők és viharfelhők

Az Apple eszközök esetében az új iCloud szolgáltatás (és régen a MobileMe egy része) azt jelenti, hogy bármelyik eszközön módosítunk vagy hozunk létre tartalmat/adatot, megjelenik a többi készüléken is. Magyarán, ha pl. beírunk egy időpontot a telefonunkba, automatikusan megjelenik az otthoni asztali gépen, táblagépen stb.) A felhőben tároljuk az adatainkat, ahonnan automatikusan szinkronizálódnak azok a többi készülékre is. A telefonunkkal készített fotókat hazaérve rögtön megnézhetjük az asztali gépünkön. Cool!

Fontos még egyszer kihangsúlyoznom, hogy ezek a technológiák még gyerekcipőben járnak, de már most lehet érezni azt az óriási potenciált, amelyet a jövőben bizonyára ki fognak tölteni azok a vállalatok, amelyeknek az erősen lefüggönyözött szobáiban ebben a pillanatban is zajlanak azok a fejlesztések, melyek eredményei a következő években a boltok polcaira kerülnek, ahol a tömeges vásárlások miatt, hamar tovább „jóárasodnak” majd ezek a készülékek és szolgáltatások.

Összefoglalva tehát, eddig a következő „kocka” (geek) témákról írtam

• a készülékek egyszerűbb vezérlésűvé válnak (pl. hang, érintés, mozdulat)
• felhőbe kerül az adataink egy része
• az okostelefonok még gyorsabbak és okosabbak lesznek
• a képernyők közötti „madzag nélküli átjárás” (streaming) általános igénnyé válik
• a szöveggel szemben (fantázia?) egyre fontosabb lesz a kép/videó

Mindezen újítások és eszközök eredményeképpen (is) a lexikális tudás weben elérhető gyors és könnyű, jól definiálható, könnyen paraméterezhető mobil hozzáférése egyre nagyobb tömegek számára lesz a napi rutin része.

Az emberek megkapják a készülékeket, a hozzá tartozó egyre egyszerűsödő szolgáltatásokkal, valamint élményekkel és hamar megtanulják majd használni őket az új vezérlési formák intuitív jellege miatt. Az oktatási folyamat megszervezésére, ellenőrzése is könnyebb lesz ezekkel az új eszközökkel, illetve a fejlettebb és több pénzzel rendelkező képzési intézmények edutainment (education + entertainment = szórakoztató oktatás) igényeit is jól szolgálják majd ezek a modern prezentációs technológiák. Már ahol lesz elég erőforrás (emberi és financiális), illetve kompetencia ilyen eszközöket az oktatási intézmények rendelkezésére bocsátani.

Réka, Gabi és Sziszüphosz

Réka lányom 8. osztályos. Alapvetően egy klassz általános iskolába jár és remek az osztály, illetve az osztályfőnök is. Hetedik év végén a bizonyítványában 15 db. ötös állt, ebből 6-ból dicsérettel fejezte be az évet. A 8. osztály végén csinálja majd meg az első nyelvből (angol) a középfokú nyelvvizsgát. E mellett zongorázni tanul, snowboardozik, táncol (latin), bábszakkörbe, rajzszakkörbe jár stb. Olvasom a könyveit, látom az ő és a feleségem, Gabi igyekezetét. (Akinek egyébként nagyon hálás vagyok ezért a csodáért, amit közösen „művelnek”!) Néha este 11-ig nyomják. Ez viszont nem jó.

Úgy érzem, nem feltétlenül kellene ekkora árat fizetni ezért a sikerért.

Bár még a gimnázium végén, választott fakultatív tárgyként pedagógiából is érettségiztem és volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor idegenvezetőnek, valamint tanárembernek is tanultam párhuzamosan, néha próbálom lebeszélni lányomat erről az éjjelig tanulásról, vagy arról, hogy betegen bemenjen dolgozatot írni, de „tökös csaj”, nem hagyja magát. Tiszteletben tartom ezt a döntését is. A „lebeszélési kísérleteim” alkalmával már rájött, hogy ha már eddig nem tudott megnevelni engem, valószínűleg nem is fog tudni az életem hátralévő részében. Ő dönthet arról meddig/mennyit tanul. Arról azonban nem dönthet, hogy MIT tanul (NAT) és milyen visszajelzéseket kap a rendszertől. Az sem rajta múlik, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a magyar oktatási rendszer a nyilvánvaló életkori sajátosságait. (Pedig „jó kamasz” a lelkem.)

Nemzeti alaptantervünk ignorálja az életkori sajátosságokat

Jó példa erre az a tény, hogy a tanórák hossza ugyanúgy 45 perc és az első óra kezdete ugyanúgy reggel 8 óra az általános iskola első osztályában, mint egy negyedikes gimnáziumi osztályban, ahogyan a tanórák közötti szünet is kortól függetlenül ugyanannyi. A teljesen értelmetlen, pusztán „alibi” nulladik (pszeudo) óra réméről most ne is beszéljünk. Egy alsós gyermek alvásigénye 10-12 óra. Ha elsős gyerekünk a „mesélős” óvodából becsöppen a „magolós” iskolába és a 12 óra helyett 8 óra alvás után a számára ideális 15 perc helyett 45 perces „monstre” órákon hallgatja a nem az ő életkori sajátosságainak megfelelő tananyagot (esetleg) unalmas tanítóktól, nem csoda, ha nem áll át könnyen az új formára.

Ha így indul az első osztály, sokkal nehezebb megszerettetni az intézményt a kis ösztönlényekkel.

Tonnányi házi feladatból adódó sokórás otthon tanulás, hasonló számonkérési rendszer jellemzi végig a túlterhelt gyerekek e tucatnyi tanulóévét. (Mivel erősen heterogén általában egy adott osztály összetétele, eleve erősen „csúsztatva” kellene az életkori sajátosságokhoz igazítani a tananyagot.) Amennyiben egy gyerek az adott tárgyban gyengébb a többieknél, hamar rásütik a bélyeget (pl. rossz matekos) és ezt a stigmát akár egész hátralévő életében is hordja majd. Ráadásul, ha elégszer hallja, meg is tanulja, hogy ő „nem ért ehhez”. Magyarán arra „programozzák”, hogy elhiggye, nem ér annyit, mint a tanulótársai. (Akik pedig egy másik tárgyban megélt sikertelenségük miatt frusztráltak.)

Személyes élményeim hat évesekkel

A gimnázium után közvetlenül (még képesítés nélkül) tanítottam első osztályosokat egy ideig. (Akik azóta már 30 évesek. Te jó ég!) Az életben tapasztaltam meg azt az életkori sajátosságukat, hogy átlagosan kb. negyedóránál többet nem nagyon tudtak fókuszáltan figyelni egy dologra. Pláne egy (esetleg) militáns tanító(néni) verbális körmöseitől frusztráltan, aki még csak nem is hallott az „edutainment”-ről, vagy az „engagement”-ről. (A Brandfestival gördeszkás papjáról és ferences tanáráról, Töhötöm atyáról itt olvashattok.) Ugyan jobb már az iskolák légköre, mint a mi időnkben (A tornaórán az EGÉSZSÉGETEKRE! vezényszóra azt kellett egy emberként üvölteni, hogy VÁLJÉK!), de még mindig messze áll az ideálistól.

A magyar iskola állandóan ítélkezik és a tankönyvek definícióinak komolykodó nyelvezete a mai napig inkább tragikomikus, mint hasznos és lényegre törő.

A lexikális tartalomhoz való hozzáférés egyszerűbb és gyorsabb lett

Tulajdonképpen az egyik legfontosabb élmény, a katarzis és a sikerélmény ritka vendég a tanár és a diák számára is ebben a rohanó, (sokat markolni akaró, de valójában keveset fogó) „alibi” rendszerben. Hiába imádja/érti a pedagógus az adott témát, (többek között) a sok felesleges megtanulandó lexikális tudás miatt, nincs idő elidőznie a számára kedves és részleteiben is jól ismert tananyagrésznél.

Az e post elején említett iPhone Siri hangfelismerő rendszer már élő szóban válaszolja meg (egyenlőre még egyszerűbb) kérdéseinket, illetve az okostelefonok széles(sávú) hozzáférést biztosítanak a neten keresztül a világ (lexikális) tudásának legjavához. Keresni (pl. Google) persze tudni kell (lehetőleg több nyelven) és a saját intelligenciánk is hatványozottan növeli a mesterséges intelligencia igénybevételének hatékonyságát. (Régen ez a tézis úgy hangzott, hogy csak azt kell tudni, hogy melyik könyvet kell leemelnünk az adott kérdés megválaszolásához.)

A tanulás miatt nem jut idő a valódi tudás megszerzésére

A tananyag hemzseg a sok felesleges tartalomtól, ezzel botrányosan pocsékolva a tanulók/tanárok/szülők drága idejét. Itt megint az a példamese jut eszembe, amit egy korábbi bejegyzésemben, amelyik érintette az oktatás témáját is, említettem már. Ez a mese olyan favágókról szól, akik azért nem élezik meg az életlen és ezért szinte használhatatlan fejszéjüket, mert nincs idejük rá a nehézkes favágásra fordított idő miatt. Paradox helyzet, de a gyerekek végül a tanulás miatt nem járnak színházba, koncertekre, kiállításokra vagy a felesleges, hosszan bevésődő tudást nem indukáló magolással töltött órák miatt nem töltenek elég időt sportolással, avagy egyszerűen csak a szabad levegőn.

Közhely, de attól még (azért) igaz: a rendszeres sport/mozgás elengedhetetlen az egészséges (testi/lelki) életmód kialakításához és sokkal könnyebbé teszi a tanulást is, hiszen bizonyítottan rendkívül jótékony stressz oldó hatása van.  (Sound Mind in a Sound Body.) Sok tananyag az élmények, kalandok, való életből vett példák helyett absztrakt módon “áltudományoskodva”, szándékosan elméleti síkon próbálja elmagyarázni az egyébként viszonylag könnyen körbeírható és megérthető köznapi fogalmakat és tárgyakat.

„Hengert úgy kapunk, hogy egy téglalapot egyik szimmetriatengelye körül megforgatunk, a forgó téglalap pontjainak mértani helye lesz a henger”. Továbbá a henger explicit definíciója: „Henger azon pontok halmaza a térben, melyek egy egyenestől egy állandónál nem nagyobb, távolságra esnek, és bármely, az egyenessel párhuzamos síkkal való metszete üres, vagy egyenes szakasz, vagy téglalap”. Hm. No comment.

Szellemesen megírt részleteket pedig nagyítóval kell keresnünk a tananyagban, pedig a frappáns tartalom jelentősen megkönnyítené a befogadói oldal dolgát. Pedig segíteni kellene attraktívvá tenni a tanulást magát is, hiszen napjainkban a mindenki által ismert analfabéta kifejezésen túl már funkcionális analfabétákról (olvasni ugyan tud, de nem érti meg), verbális analfabétákról (nem tudja kifejezni magát folyékonyan élőszóban) és digitális analfabétákról (az új digitális eszközöket/szoftvereket nem tudja használni) is beszélhetünk.

Miközben pedig a mai iskola sok fontos és gyakorlati ismeretet nem oszt meg a diákokkal, másik oldalról „túlképzi” őket. Átvitt értelemben, a gyerekeket autószerelőnek próbáljuk kiképezni, pedig csak jogosítványra van szükségük első körben. Nyilván lesznek közülük később olyanok is, akik (akár szó szerint) autószerelőnek szeretnének továbbtanulni, de ez a specializáció legyen az ő döntésük. Nyilván fontos, hogy Brazília bauxitkészlete pontosan mennyi, vagy, hogy a magnéziumatom két elektront leadva alakul ionná, esetleg az, hogy a szirti sas csüdje „gatyás”.

Minden felesleges tananyag elsajátításával töltött órának nagyon magas az “alternatív költsége” (opportunity cost), hiszen helyette messzebb juthatnának a nebulók a nyilvánvalóan mindenki számára hasznosabb diszciplínákban vagy gyakorlatiasabb készségek elsajátításában. A teljesség igénye nélkül szeretnék felsorolni néhány ilyet:

• hogyan kell tanulni, jegyzetelni (módszertan)
• idegen nyelvek beszédközpontú tanítása
• alapismeretek a pénzről, a gazdaság működéséről
• demokrácia installálása (jogaink, lehetőségeink, kötelességeink)
• társkapcsolatok (család, nő/férfi különbsége, barát, munkatárs)
• csoport munkában hogyan kell együttműködni másokkal (nagy deficitünk!)
• nyilvános beszéd megtartásának fortélyai (beosztottak, felettesek meggyőzése)
• prezentációs technikák (nem csak számítástechnikai ismeret!)
• gépírás (írógép helyett ma már klaviatúrákat püfölünk és ez a régi kompetencia mára legalább annyira fontossá vált, mint a kézírás.)
• integrált, komplex tantárgyak

Nem sorolom tovább. Megannyi fontosabb tudás, mint amelyet ma megpróbálnak gyermekeink fejébe tuszkolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az általános iskola szociális kapcsolatokat építő színtereinek hiányáról most nem is beszélve. (mozi klub, valódi könyvtár, vitaest, sportklub stb.) Ahogyan Christopher Mattheisen az előadásában említette: „Az emberi hardver 100.000 éve nem változott.” Ez (hellyel-közel) igaz, de az eszközök és a szükséges alapkompetenciák igen és ezt a jövőben sokkal jobban figyelembe kell vennie az oktatási rendszereknek. Végezetül a hányatott életű Mérei Ferenc egy mondását szeretném idézni: „Ahol untatnak, onnan menekülj.”

Szóval Kedves Iskola, szedd össze Magad és varázsold el a jövő kisdiákjait, hogy ők is részesei lehessenek az intellektuális csodának és megtanuljanak tanulni, hiszen életük végéig szükségük lesz erre a kompetenciára.