Member of Group ›
Koszorús költők társasága
Csütörtökönként locsogunk/ fecsegünk az Életről. Meg mindenről.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.

Koszorús költők társasága

 

Még a kilencvenes években, forró augusztusi nyárban részt vettem egy személyiség fejlesztő tréningen. Valahol a Mátrában idilli körülmények közt, távol a világ zajától, de még a civilizáció egyéb vívmányaitól is elzárva, egy valamikori lepusztult úttörő táborban, annak ottfelejtett sátraiban és kiegészítő épületeiben került megrendezésre a többnapos tréning. Spártaibb körülmények közt még sosem „nyaraltam“, de talán pont ettől vált életem egyik meghatározó élményévé, egy felülmúlhatatlan spirituális kalanddá ez a pár nap.

Koszorús költők társasága

A tréning különböző feladatokból s foglalkozásokból állt. Voltak előadások, az előadásokat követően megosztások, fizikai, bizalmi és bátorsággyakorlatok, kemény torna reggelenként, erdőfutás, erőléti tréning stb. Volt ott minden. Tűzönjárás, szakadék fölött kifeszített kötélen csigán csúszás, csupa olyan feladat, amivel az ember saját határait volt képes tesztelni, ill. kitolni. De előfordultak egészen meghökkentő, tematikailag tényleg nehezen besorolható feladatok is.

Egy késő délután az előadó teremben a foglalkozás végén így szólt a tréner. – Most kimész az erdőbe, s keresel magadnak egy fát. Jó hír, elég nagy az erdő, talál mindenki egyet magának. Útközben virágokat szedsz a réten és koszorút fonsz belőle. Ha megtaláltad a szerelmetes fádat, írsz hozzá egy verset, fejedre teszed a koszorút, s jöhetsz vissza ide a terembe. Erre van két órája mindenkinek. – Ha jól meggondolom, még óránk sem volt, mert a beiratkozáskor a mobillal együtt azt is elvették. Gyorsan megmutatták még a legegyszerűbb koszorú fonási metódust és utunkra bocsátottak bennünket.

Főtt a fejem rendesen, hiszen olyannyira abszurdnak tűnt a feladat, s miközben örök renitens természetem már a gondolattal játszott, hogy én ezt a marhaságot most egyszerűen szabotálom, valahogy a lelkem legmélyéről meg valami azt súgta, nem térhetsz ki ilyen egyszerűen a feladat elől, mert az a gyengeség jele lenne, el kell fogadnod a kihívást. Mire az erdő tisztásához értem, már átadtam magam a lírai gondolatoknak, s miközben kezemben lassacskán a letépett mezei virágok koszorúvá álltak össze, komponáltam agyamban a vers ritmusát.

Jó utat megtettem közben, a koszorú is elkészült, de csak nem akadtam az én fámra. Arra, amely versre inspirál, mely megindítja a gondolatok folyamát, hogy az időközben fejemben elégikusan doboló zene tartalommal teljen meg. Kiértem egy országútra, sejtelmem sem volt róla melyikre, hogy honnan jön, s hová vezet az út. És akkor megpillantottam. Ott állt az én szerelmetes fám, a nagy Ő, mert a felfokozott tempóban megágyazott érzelmek pillanatnyi kétséget sem hagytak afelől, hogy ő az.

Egy kis útszéli dombhalom tetején állt a méltóságteljes, öreg tölgy és majd földig értek a részben még az országút fölé is kihajló, hosszú ágai. A dombocska alján Mária kegyhely, mellette padocska. Fordítva ültem le rá, a fával szemben, a pad háttámláját pedig egyben írótáblám támasztékául használtam. A gondolatok kis érként indultak, patakká lettek, majd folyammá duzzadtak. Meglepően hamar elkészült a vers, a koszorú meg már régen a fejemen díszelgett.

Még bőven időben voltam, amikor elindultam visszafelé. Furcsa boldogságféle járt át. Pedig hát csak egy csacska játék volt semmi más – és mégis! Most már örültem, hogy nem tértem ki a megmérettetés elől. Még bugyuta versikém is örömöt okozott, amit most nem azért adok közre, mert megérdemli, hanem mert ez az írás arról a kivételes hangulatról és élményről szól, aminek ez kényszerkínban született bikkfa versike is része.

Fák barátok

Szelíd lankák, csermelyek
Most barátot keresek
Nem kell soká keresnem
Sok barát van egy helyben
De hát melyik lészen ő
Az a nagyon szenvedő
Vagy ott az a sudár nyár

Melyik a rét szélén áll

Túl a réten, túl a nyárfán
Öreg tölgy áll, mélán, árván
Országútra hajlik ága
A vándort Mária-kripta várja
S az öreg fa némán vigyázza
Kit Mária szólít imára
Vaskos gyökere, viharvert ága
Mint az Isten tépett szakálla
Jaj, megható alatta ülni
Törzsóriás redőin elmerengni
A hatalmas korona oly lágyan takar
Mint anyám tincsei, amikor hamar
Fiacskáját ringatta álomba
Úgy merülök most is sorsomba

Nézzük egymást és múlnak az évek
Leszünk mindketten nemsokára vének
Csak, hogy te egyre szebb leszel
Amit én sajnos nem mondhatok el
S téged csodálnak akkor is majd sokan
Mikor én már régen nem állok a sorban

Mire a csoport újra együtt volt, megszelídült az augusztusi forróság és kis táborunk felett az égen nem fértek el a csillagok. Az előadó teremben mezei virágok illata fűszerezte a különleges hangulatot. A várakozási idő alatt egyfolytában Israel Kamakawiwo‘ole Somewhere over the rainbow című dala szólt, végtelenítve. (emlékeztetőül itt.)

A szedett-vedett ruházatú társaságot – én például egy gatyában vészeltem át az egész tréninget, s napközben félóránként hideg zuhany alatt hűtöttem le magam – most ünnepélyessé tette a legtöbbjüknél túlméretesre sikerült koszorú. A tarka fejdíszek szinte összeértek, ahogy a résztvevők a sorokban felállított székeken elfoglalták a helyüket. Arcukat megszépítette a koszorúfonás és a költészet áhítata. A pislákoló lámpák fényénél jöhetett a megosztás.

Bizonytalanul kezdődött, de aztán sokan nekibátorodtak. Aki mert, kiállt a pódiumra és elszavalta versét. Volt mosolyt fakasztó, volt naiv, volt modern és klasszikus, de nem ez volt a lényeg. A lényeg az volt, hogy az én sok nyarat megélt fejem soha olyan boldog még nem volt, sem előtte, sem utána, s várhatóan már nem is lesz soha. A marhák között, a koszorús költők társaságában.

Csapat

 ArtHungry
arthungry.com
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
Kutvölgyi Pál
Blogger42
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
 Marvin
Marvin Says
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
Obersovszky Gyula
Magánzó
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
Phenom' enon
Phenom'enon
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
Schiffer Miklós
Schiffer Style
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
Korábbi vendégíróink
Balázsi Dia & Peti 
My Little Melbourne Family
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
 Ernyey Béla
Ernyey Béla
Színész
 Erőss Zsolt
Eross Zsolt
Hegymászó
 Fabricius Gábor
Fabricius Gabor
Head of Innovation
 Dr. Farkas András
Farkas András
biztosítóalapító
Gecser Ottó
gecserotto
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
Guld Péter
GuldPeter
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
Hoffmann Petra
Petra
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
Kertész Bálint
Videographer @ 42BIT
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
 Lakatos Márk
Lakatos Mark
Stylist
 Lang Viktória
Lang Viktoria
Lakberendező
 Litkey Farkas
Litkey Farkas
Vitorlázó
Mei Mei
Mei Mei
Stylist
Trunkó Bence
Shadowriter
Az vagy, amit nézel.
Török András
Simplicissimus
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
Pályázott vendégíróink
Hegedűs Ágota
hegedusagota
Hegedűs Ágota
Somogyi Richard
somogyirichard
Grafikus, belsőépítész.
Tóth Olivér
totholiver
Creative Image Artist
Vécsei Rita Andrea
vecseiritaandrea
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.

Kapcsolat

Elérhetőség
Blogger 42
Bálna Budapest / Hygge,
1093 Budapest, Fővám tér 11-12.
info@group42.hu
 
Smile
Culture
Shop
Photo
Video
Music
Ride
Home
Cloud
Art

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyod, hogy cookie-kat használjunk. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás