A svábhegyi csodagőzös

A svábhegyi csodagőzös

A fogaskerekű vasút 1874 június 24-én délután négy órakor szállított először utasokat. A korszerű közlekedési  lehetőségnek köszönhetően a Svábhegy bekapcsolódhatott Budapest vérkeringésébe. Ezt követően Budának ezen a nehezen megközelíthető, magas fekvésű helyén rohamos tempóban épültek a tehetős polgárok alpesi nyaralói és a kevésbé tehetősek számára is hozzáférhető félig szálloda, félig szanatórium jellegű apartmanházak. Az erősen iparosodott, rossz levegőjű Pesthez viszonyítva itt már szinte alpesinek tűnt a klíma, melynek gyógyhatást tulajdonítottak. Az akkoriban népbetegségnek számító TBC-től itt reméltek megváltást a pesti polgárok.

A fogaskerekű megépítése előtt a tájat sváb szőlősgazdák uralták – innen a hely elnevezése – és csak egy-két hóbortos művész, individualista magánzó fészkelte be magát az akkor még meglehetősen kezdetleges infrastruktúrával rendelkező hegyvidék romantikus, városi panorámát kínáló, gazdátlan szegleteibe. Egy ilyen hóbortos művész volt Jókai Mór is, aki a szabadságharc után az osztrákok elől bújt meg itt, de a táj szerelmesévé vált és később országos hírű, nagy jövedelmű íróként számottevő birtokot vásárolt a környéken. Háza az idők során megsemmisült, de a hatalmas munkával édenkerté varázsolt kertjében emlékparkot létesítettek.

A svábhegyi csodagőzös

A kiegyezéskori Magyarország teremtő lendülete a hegyvidéket is magával ragadta. Létezett ugyan már egy lóvasút, mellyel Zugligetbe lehetett eljutni, de ez közel nem bizonyult elegendőnek a környék fellendítéséhez. A fogaskerekű építésével a svájci Niklaus Riggenbach-ot, hegyi-vasút építő vállalkozót kérték fel, aki hazájában Európa első fogaskerekű vasútját álmodta és valósította meg 1871-ben. A magyar fogas 1874-es üzembe helyezésével Budapest a világon harmadikként – mindössze öt évvel az első, amerikai vonat indítása után – büszkélkedhetett egy olyan csodagőzössel, mely képes volt meredek lejtőjű bércekre is felkapaszkodni.

A vasút megépült, csak egy bökkenő volt. A profitorientált svájci társaság szerette volna a járatot nyereségesen üzemeltetni, de ez nem sikerült. Jókai szőlősgazdái, akik napi 25 krajcárt kerestek nem tudták a 63 krajcáros retúrjegyet megfizetni, következésképpen – a többi szerény fizetésű emberrel együtt – továbbra is gyalog jártak. A fogas kezdetben, bár látványosságnak és a kirándulni vágyó nagy-polgárság úri hóbortjának számított, nem vált tömegközlekedési eszközzé.

A svábhegyi csodagőzös

A svájci társaság – kárait enyhítendő – más csapásiránnyal próbálkozik és az 1875-ben kezdődő filoxéra járvány idején nincstelenné vált sváb gazdák telkeit tömegesen felvásárolva, nagyszabású építkezésekbe kezd. Pár éven belül a környék jellege látványosan megváltozik. A korábbi idillikus falusi képet nagypolgári villanegyed váltja fel és az árak az égbe szöknek. A Svábhegy – hála a fogaskerekű vasútnak – megalapozza mai imázsát. A svájci ihletésű, nagypolgári villák mellett sorra épülnek a gyógyszállodák, apartmanházak. A környék lendülete a második világháborúig töretlen.

Ami azonban akkor kezdődik, az a Svábhegyet fekete felhőkbe burkolja és mindmáig fájó emlékek magvait hinti el. Magyarország német megszállását követően először Adolf Eichmann SS sonderkommandósai fészkelik be magukat ide, alig néhány méterre a fogas Ötvös utcai megállójától. Innen vezérlik le a magyar holokausztot, innen rendezik el négyszázötvenezer ember sorsát. A berendezett főhadiszállások kapóra jönnek a „felszabadítóknak“ – Rákosi vezéremberei úgyszintén innen tartják rettegésben Budapest lakosságát.

Ganz fogaskerekű villanymozdony

A fogaskerekű 139 éves fennállása alatt két komolyabb felújításon esett át – 1929-ben Ganz villanymozdonyokat helyeztek üzembe, véglegesen nyugdíjazva ezzel az eredeti svájci gőzlokomotívokat – ma pedig nem csupán a járat korszerűsítésén, meghosszabbításán is gondolkodnak. A fogaskerekű ma, akár indulása idején, nincs igazán kihasználva – akkor drága volt, ma nagy a gumikerekű konkurencia. De a járat varázslatosságán nem fog az idő. Akkor is, a jelenben is kuriózumnak számít. Miközben a fogason ülve, a meredek lejtőkön megdőlve az ember furcsa pozícióban fészkel és az erdőben kanyargó, valószínűtlenül meredek sínpályát csodálja, bizonyára nem gondolkodik el azon, hogy ez a maga idejében ipari műremeknek számító vonat történelmi színterek kialakulásánál asszisztált és egy egész városrész születésénél bábáskodott.

A fogas építését irányító svájci mérnök, Cathry Szaléz Ferenc a Széchenyi hegyen, nem messze a fogas végállomásától vásárolt birtoknyi telket és végleg Magyarországon telepedett le. (Akkoriban még sikk volt magyarnak lenni.) Birtokának sorsa fémjelzi mindazon turbulenciákat, amiket a hegyvidék azóta átélt. Az 1901-ben elhunyt Cathry úr villáját örökösei két évvel később adják el az Isteni Szeretet Lányai apácarendnek. A házat azonban a rend gyorsan kinövi, így a régi épület mellet neogótikus stílusban egy lényegesen nagyobb rendház épül. A háború utolsó szakaszában az oroszok sáncolják el magukat a stratégiailag jól fekvő épületben, ahonnan a város legnagyobb részét kontrollálhatják. Az Isteni Szeretet Lányai közt pedig úgy pajkoskodnak, mint menyét a tyúkólban. Az apácáknak az ÁVO-os évek alatt sem volt sokkal jobb dolguk, mikor is a Dzerzsinszkij Államvédelmi Iskola működött az épületben, mígnem az rendet végleg felszámolták. Az 1956-os forradalom óta pedig a Rendőrfőiskola van elszállásolva az időközben nagy gonddal felújított, múltját sirató épületben.