Az alagútról, ami nincs

mi még egy másfél kilométeres alagútról sem merünk álmodozni

Pedig nagyon kéne! Mint ahogy nagyon kellenének Podmaniczky Frigyes és Reitter Ferenc formátumú és szellemiségű városépítők, akik ma szintén nincsenek. Helyettük hitvány politikusok vannak, akik csupán azért dörgölődnek a politika meleg kályhájához, hogy saját szalonnájukat sütögethessék.

Pest-Buda egyesítésére addig gondolni sem lehetett, amíg hidak a két várost nem kötötték össze. Az első híd építése előtt Pestet Budától „óceánnyi“ víztömeg választotta el, az átkelés körülményes és költséges is volt egyben. Ma, csaknem százötven évvel a város egyesítése után, az átkelés éppoly körülményes és – ha az elvesztegetett időt is számításba vesszük – költséges.

Az autók tömeges elterjedésével láthatóvá vált, hogy a hidak egyedül nem képesek a megnövekedett forgalmi igényeket kielégíteni. Ráadásul a város már kialakult struktúrája, az utca tengelyek nem is teszik további hidak építését lehetővé, mert – mint az a Rákóczi híd esetében is már részben tapasztalható – a hidak zsákutcában végződnének.

Nem egyedi eset a miénk, a világ számos metrópoliszában küzdöttek meg hasonló problémákkal. A közlekedés felszíni behatároltságára a három dimenzióban történő terjeszkedés a megoldás, alagutak, magas-utak építésével, ill. a földalatti tömegközlekedés fejlesztésével és korszerűsítésével.

Sydneyben a várost gyakorlatilag kettévágó tengerszoros alatt soksávos alagút köti össze a két partot, a Harbour Bridge gyakorlatilag már csak turistalátványosságként szolgál. Az alagút ugyan csak pár kilométer, de a Mont-Blanc Tunel majdnem tizenkét, a Franciaországot Angliával összekötő alagút pedig több mint ötven kilométer hosszú. A San Francisco Bay sem volt kisebb kihívás, ahol Golden Gate Bridge már a harmincas években állt, később azonban nem csak a tengerszorost ívelte át híd, hanem az egész öblöt, több helyen is egyszerre, nálunk elképzelhetetlen méretekkel és kapacitással.

Ezzel szemben mi még egy másfél kilométeres alagútról sem merünk álmodozni, már csak azért sem, mert tudomásom szerint rajtam kívül erről hivatott ember eddig még nem is álmodott, vagy nem közölte álmát hivatalos fórumon. Pedig a Pest-budai forgalom kollapszára nincs más számításba jöhető megoldás.

Arról nem is beszélve, hogy ez esetben nem csupán két partot, hanem mondjuk két jelentős csomópontot lehetne összekötni, ami lényegesen megnövelné az alagút hatékonyságát. Hogy mindjárt konkrét javaslattal is előálljak, például a BAH-csomópontot a Deák térrel. Az alagút persze lehetne hosszabb, elágazóbb is, de én már a legszerényebb megoldásnak is örülnék. Több legyet üthetnénk egy csapásra, miközben a belváros legszebb részeit tehermentesítve, élhetőbbé és a turisták számára is attraktívabbá tennénk a várost, a közlekedés hatékonyságát ugyancsak növelnénk.

De hát ilyen elgondolásról még csak nem is hallottam mindez-idáig. A városfejlesztés kisstílű és kis-léptékű. Mind ahogy a koncepciók megalkotói is kis-léptékűek. Mindig a pénzre hivatkoznak, de egyrészt sosem veszik figyelembe a hosszútávú megtérülést, másrészről minden amit létrehoznak, drága, mert minálunk minden többe kerül, mint szomszédainknál. Azt persze kérdezni sem merem miért, de nagyjából arra gondolok, amire ti is.

Nem csak a térség, a világ egyik legszebb városa Budapest. Nekünk, akik benne élnek, persze más, mint a turistáknak, s a szempontjaink is mások. De én hiszem, hogy a kettőt ki lehet békíteni egymással, s születhet olyan koncepció, mely a várost nem csak élhetővé, a turisták számárai is vonzóbbá tehetné. Elemi érdekünk ez, egyben egy olyan korban, amikor a turizmus a világ legnagyobb iparága, s számos város jól megél belőle.

Ehhez Budapest a legjobb adottságokkal rendelkezik (-kezne), ha haladnánk a korral, s igyekeznénk a turizmus megváltozott elvárásainak megfelelni. Ez elsősorban nagyobb autómentes, azaz gyalogos övezeteket feltételezne és a turisztikailag releváns belvárosba a budai partszakasz és várhegy integrálását jelentené. Ehhez azonban a történelmi Budapest egyik legfőbb nevezetességének számító Lánchidat is végleg ki kéne vonni az autós forgalomból Széchenyi terestől és átadni a gyalogosoknak. Mindez azonban egy nagy kapacitású alagút nélkül elképzelhetetlen.