Az anticiklikusság kifizetődő

Amikor Szentendrén laktam, a tömeggel ellentétben, mindig gyorsan értem be Budapestre és délután sem kellett megküzdenem a többi autóssal. Csúcsforgalommal ritkán találkoztam. Persze nem 8-kor indultam otthonról és nem 5-kor mentem haza.

Járt utat a járatlanért, el ne hagyj!

Viszonylag egyszerű volt eleget tenni a (magammal szemben támasztott) anticiklikus közlekedési stratégiának, mivel tulajdonostársaimmal éppen cégfelépítési fázisban voltunk, ezért a napi 8 óra munka könnyen megvalósulhatott. Egy napon belül kétszer is. A legkönnyebben persze hétvégén autóztunk. Szemináriumokra és képzésekre.

Dugó? Hol?

A „remegő kezű” befektetők sok esetben mintha kínosan ügyelnének arra, hogy drágán vegyenek és rosszkor, olcsón adjanak el, a mindenkori közhangulatnak megfelelően. Ezt az ön(hozam)gyilkos össznépi játékot a befektetési alapok jegyeivel való kereskedés során is régen ismerjük.

Rosszul teljesített az alapom, ezért eladom a jegyeimet és drágán bevásárolok abból a jobb(nak tűnő) alapból, amiben inkább bízom, mert parádésan teljesített a múltban.  (Miközben a múltbéli hozamok semmiféle garanciát sem biztosítanak a jövőre nézve.) Néhány negyedév múlva ez a mazochista „játék” akár visszafelé is eljátszható, tetézve a korábbi hibát.

Mennyi az annyi? ... és főleg mennyi lesz?

A legtöbb ember alig reggelizik, de este aztán „nekiesik” a hűtőszekrénynek, ezzel a vehemenciával konzekvensen megalapozva az egészségre veszélyes elhízás rohamos elindulását. Az adóbevallások határidejekor még éjjel is tömve vannak a posták, a papírokat utolsó pillanatban leadni szándékozó emberekkel.

A gazdasági és menedzsment sajtó sokat foglalkozott azzal a témával, hogy miért voltak a válságban a „családi” irányítású közepes és nagyvállalatok olyan ellenállóak. Ahogy mi, sok más profilú rugalmas magyar cég is, sok esetben még javítani is tudott piaci pozícióján a „multik” ellen. Az egyik ok éppen ezen cégek anticiklikus magatartásában keresendő. (igazi költségoptimalizálás, valódi hatékonyságnövelés, gyors fejlesztések a válságban stb.)

Menekülés előre!

A szent profitabilitási mutatókon felül, a hosszú távú értéknövelő tulajdonosi szemléletünkkel és a régi mozgékonyságunkkal sokkal könnyebben át tudtuk csoportosítani az erőforrásainkat, új értékesítési csatornákat nyitva a siker felé. Legyetek tehát anticiklikusak, megéri!

P.S. De azért ne mindenki, mert akkor ismét „ciklikusak” leszünk…

Nehéz, de hasznos!