Nagykapuk és kiskapuk

A Titanic című nagyszabású hollywoodi alkotást nézve elgondolkodtam azon, vajon én sorban álltam volna-e a Titanic mentőcsónakjai egyikénél. Nem álltam volna sorba, biztosan nem. Ugyanis már röpke felmérés alatt meggyőződöm róla, még a nők, gyermekek számára sincs elég hely, milyen esélyt számolhatok akkor hát ki magamnak?

Titanic

Ráadásul mindenki ott nyomorog, dulakodik a mentőcsónakok környékén. Közben a hajó orra lassan süllyed és hatalmas elszabadult úszó tárgyak válnak le róla. Fa, kötél van bőven. Magamat ismerve biztosan összekötözök néhány asztalt, úszni képes tárgyat, magamra húzok minden a pánikban magára maradt gazdátlan holmit, s ha nem is olyan kényelmesen, mint mentőcsónakban helyet kapott utastársaim, de legalább túlélem a tragédiát.

Segítség!

Segíts magadon, s az Isten is megsegít, mondják s ez valóban így is van. Az alábbi vicc is erről szól. A kovács, a pék meg a pap lógnak a templom tornyán, mert árvíz tombol s már lábukig ér. S a vízszint egyre csak emelkedik. Arra úszik egy fürdőkád. Szól a kovács. Atyám, ragadjuk meg a lehetőséget s mentsük magunkat, különben itt fulladunk meg! Menj csak fiam, mondja a pap, engem majd az Isten megsegít. Hát akkor Isten önnel atyám, válaszol a kovács és elúszik a fürdőkáddal.

A víz csak emelkedik. Arra úszik egy traktorkerék. Már a pék is türelmetlen. Atyám itt a nagy alkalom. Kapaszkodjunk a kerékbe és bízzuk magunkat sorsunkra! Nem fiam, én Isten odaadó híve voltam mindig, ezért ő engem biztosan nem fog cserben hagyni. Jól van atyám, megértem, akkor Isten önnel – és ő is elúszik. A Víz emelkedik tovább, a pap gluty, gluty, gluty megfullad.

A mennyországba megérkezve követeli azonnal vezessék Isten színe elé. Atyám – panaszkodik a pap – kevés olyan odaadó híved volt, mint én, mégis hagytál nyomorúságosan megfulladni, nem segítettél rajtam. Csodálkozik az Isten – én fiam, én nem segítettem? – Segítettem én, csak nem fogadtad el. Küldtem neked fürdőkádat, traktorkereket, de neked semmi sem volt jó –

Mire számított a pap? Hogy majd az Isten dicsfényből kövez utat neki a mennyországba, vagy kettéválasztja a vizet, hogy száraz lábbal mehessen haza? Ő is, mint a Titanic utasai a csodára várt. A nagykapu előtt sorban állva várták a megváltást, s a járt utat semmiképpen sem kívánták járatlanra cserélni. Eszükbe sem jutott kiskapuk után körülnézni.

Segíts magadon, Isten is megsegít!

Hallottam én is már csodáról. Hajótörött menekült meg csodával határos módon – igaz húsz, harminc kilométert úszott előtte és nem várta meg, hogy a gondviselés ölben vigye ki a partra. Hasonló eseteknek vége nincs és az üzenet minden esetben megegyezik. A szerencse csak akkor emeli ránk szeszélyes tekintetét, ha szembe megyünk vele.