Az Újévhez

„Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!” – Selma Lagerlöf

Selma Lagerlöf

Selma Lagerlöf 1858. november 20-án született a värmlandi Mårbackában, Svédország nyugati részén. Édesapja, Erik Gustaf Lagerlöf nyugalmazott hadnagy és földbirtokos volt, édesanyja Louise Elisabeth Wallroth vagyonos filipstadi kereskedőcsaládból származott. Szülei mély evangélikus vallásossága Selma egész életére és író munkásságára is kihatott. Apai nagyszülei, Daniel Lagerlöf katonai írnok és uradalmi intéző, és felesége Lisa Maja Wennerwik, szintén lelkészcsaládból származtak. A nagymama előtt Mårbackát három generáción át a család női tagjai örökölték, és mindegyikük lelkészhez ment feleségül. Apai nagyszüleinek történetét Selma Lagerlöf a Liljecronas Heimat című regényében örökítette meg.

Selma Lagerlöf

A kis Selmát otthon tanították, így a többi gyerektől elszigetelten nőtt fel a családi birtokon. Nagyanyjától hallotta azokat ameséket és legendákat, amelyek később műveiben felbukkannak. 1885-től 1895-ig egy lányiskolában tanított. Ekkor fogott bele első regényébe, a Gösta Berling történetei (1891) című terjedelmes munkába. A könyv először nem aratott nagy sikert, csak a dán fordítás 1893-as megjelenése után, Georg Brandes pozitív kritikájának hatására vált a svéd romantikus megújulás részévé. Lagerlöf műveire jellemző a misztikum keveredése a valósággal, a meseszerű elemek megjelenése a realista környezetben. Lagerlöf világa a démonok és tündérek lakta Svédország.

1894-ben ismerkedett meg Sophie Elkan írónővel, akiben barátra és társra lelt. A fennmaradt levelezésük alapján kapcsolatuk szerelmi jellegű volt. Miután 1895-ben felhagyott a tanítással, a Svéd Akadémia pénzügyi támogatása mellett minden idejét az írásnak szentelte. Sophie Elkannal közös szicíliai utazásai ihletésére született az Antikrisztus csodái (1897) című regénye.

1906-1907-ben megjelent a legnagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő ifjúsági könyve, a Nils Holgersson csodálatos utazása, melyben egy parányira összement kisfiú utazza be Svédországot vadludak hátán. A meseregény az író eredeti szándéka szerint – földrajz-tankönyv. Ebből a művéből később népszerű rajzfilmsorozat készült, melyre valószínűleg mindannyian mosolyogva emlékezünk vissza. Selma Lagerlöf Nils Holgersson ifjúsági könyve legalább akkora siker volt a művelt világban, mint Kipling 1894-ben írt A dzsungel könyve című regénye. Több mint negyven nyelvre lefordították Lagerlöf művét, Magyarországon is húsznál több kiadást ért meg.

1909-ben kapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül”. A díjjal a Svéd Akadémia elismerte a Nils Holgersson meseregényben kifejezett mélyen morális gondolatot is: „inkább maradjak örökké törpe, mint hogy eláruljam a barátomat”. A Nobel-díjjal járó jutalomból visszavásárolta a családi birtokot, a szeretett Mårbackát, ahol született, s amely alkoholista apja adósságai miatt úszott el annak halála után.

A második világháború közeledtével Lagerlöf segített német értelmiségieket kimenekíteni Németországból a náci rémuralom elől. Amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, Selma Lagerlöf a Nobel-díjjal járó aranyérmét elküldte a finn kormánynak azzal a szándékkal, hogy segítse őket a Szovjetunió elleni harcban. Bár a finn kormányt a gesztus mélyen meghatotta, az érmet visszaküldte az írónőnek. Élete utolsó évtizedeiben megírta dokumentumértékű három vaskos könyvet kitevő memoár köteteit.