Barnás Ferenc: Most és halála óráján

Minden év decemberében nagy érdeklődéssel figyelem, hogy a Könyves Magazin munkatársai melyik ötven könyvet tartják a legjobbnak.

Ezt a listát tízes adagokban, hetente közlik, fordított sorrendben. 2025-ben Barnás új könyvét tették az első helyre, ami felér egy kisebb irodalmi díjjal, igaz pénzzel nem jár, csak jókora dicsőséggel.

„»Nyílt tudat«, így mondta a doktorom. Hát ez volna a bajom. Hogy ez mi mindent lefedhet! (…) Ami mocsok csak létezik a világban, az mind akadálytalanul bejut a fejedbe. Előbb jut be az érzéseidbe, mint a gondolataidba. Nyílt tudattal nincs lehetőséged mérlegelni, a dolgok közt különbséget tenni, megítélni, mi a fontos, rád nézve mi a veszélyes, mit szabad gondolnod és mit nem. Nem te gondolkodsz. Valaki más gondolkodik benned. Minden egyes gondolat rögtön valósággá válik, személyessé, a te ügyeddé. Hiába robbantotta ki más a konfliktust, a te problémád, hiába harcolnak sok ezer kilométer távolságban, azon töprengsz, hogyan vethetnél véget neki. Ameddig ölnek, addig nincs nyugtod. (…) Konkrét történések narratíva nélkül.” 

Nos, különös, nem könnyen olvasható, de szép és fontos könyv a Most és halála óráján.

Szinte végig külföldön játszódik, méghozzá egy nagyon távoli, óceániai szigetországban, amely talán Indonéziára hasonlít. Főhőse Torjai Endre, a hetvenes évei elején járó, nyugdíjas pszichológus, aki egész életében egy telefonos lelki segélyszolgálatnál dolgozott, azaz pácienseit sose látta. Noha elvétve voltak rövid kapcsolatai, lényegében magányosan élte le életét. Ő maga is járt terápiára, pszichiátere végül azt javasolta, hogy utazzon el nagyon messzire, ott talán enyhülnek lelki nyavalyái. Így esett a választása a távoli világra, ahol a magyar nyugdíj tízszer annyit ér, mint odahaza. Itt egy ideig megnyugvást lel a tenger közelségétől, majd újból különféle bajok érik. 

Rémes balesetet szenved, gyógyulását követően meghívást kap egy helyi konferenciára, amely a szigetvilágban bekövetkezett diktatórikus és véres puccs ötvenedik évfordulójáról emlékezik meg. A hazafelé úton csaknem lezuhan a repülőgépe, hogy aztán a következő felszállása után valóban le is zuhanjon – ez aztán beakad Torjainak, jó ideig nem tud másra gondolni. Aztán megint szedelőzködik, egy még kisebb szigetre költözik, a gondozónője családja közelébe.

Nagyon szépen megírt, méregerős próza, amely bizonyára nem mindenkinek való. Mintha az évtizedekkel ezelőtti egzisztencialista prózatechnikát venné kölcsön – alapkutatást folytat, a jövő számára. Talán egyszer valaki Barnás vállára állva, ennél kevésbé szomorú történetet ír, és mindenkit elbűvöl majd. 

(Jelenkor, 2025, borítótervező: Tillai Tamás. Szerzőfotó: Vígh László. 230 o., ára 4999 Ft.)

A fotók Gordon Eszter munkái.

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)