David Szalay: Flesh

Magyar gyökerekkel bíró író most először nyerte el a Booker-díjat, amelyet én a földkerekség legfontosabb irodalmi díjának tekintek.

Talán még a Nobel-díjnál is fontosabbnak, mert a Nobel-díj odaítélésének sokféle szempontja szerint nyertesnek választott, általában újító, társadalmilag előre mutató életműveket nem mindig könnyű olvasni. Azonban a Booker-díj zsűrije mindig az értéket és az olvasmányosságot egyszerre tartja szem előtt. Most megint nagyon jó döntést hoztak. Ezt a könyvet egyszerűen nem lehet letenni, két nap alatt kiolvastam. Közben az élvezet mellett az egyik ámulatból a másikba estem.

Hát ilyen könyvet is lehet írni? 

A regény tíz hosszabb fejezetből áll, köztük mindig hosszabb idő telik el. Mindvégig István, egy magyar férfi életét követjük. Az első részben tizenöt éves, az utolsó rész elején negyven körül jár. Istvánt sok sajtókritika nevezte antihősnek – és ez tényleg nagyon találó leírása személyiségének. Szinte sose akar semmit, a dolgok egyszerűen csak megtörténnek vele. És mennyi minden kijut neki! 

A regényben sok a véletlen, de nem a lektűr irodalom módján – valahogy mindig úgy érezzük, hogy ezek a fordulatok István személyiségéből következnek. István hatalmas utat jár be, mind földrajzi, mind társadalmi értelemben. Egy kisvárosban nőtt fel (könnyen kikövetkeztethető módon: Pécsett), és anyja egyedül neveli, a világ legtermészetesebb módján, apáról szó sem esik. Az első rész meg van hintve dőlt betűs ételnevekkel: hősünk somlói galuskát, lángost és más magyaros fogásokat eszik. 

Az író valósággal szerelmese a pontos, filmszerű leírásoknak. Lelki szemeink előtt nagyon pontosan megjelennek a helyszínek. Nyelve ugyanakkor nagyon takarékos. István egész életében szűkszavú, ha valamiről véleményét kérdezik, tízből kilencszer így válaszol: „It’s okay.” Kíváncsi vagyok rá, hogy ezzel mit kezd majd a magyar fordító, Barabás András, aki már javában dolgozik. 

Jól ismerem őt, már általánosba is együtt jártunk. Elárulta, a könyv magyar címe ez lesz: Test. Méghozzá azért, mert az angol cím emlékeztet egy 19. századi híres regényre. (Samuel Butler: The Way of All Flesh, 1903., ennek magyar címe: Minden testek útja, amely egy bibliai utalás.) 

István szerencséje hallatlanul forgandó. És a kilencedik részben van a regény morális centruma. Egy olyan keresztúthoz érkezik, ahol az olvasó arra számít, hogy az antihős szorult, reménytelen helyzetében esetleg a bűn útjára tévedhet, vagy viselkedhet önzetlenül igazi hősként is. Ez a végtelenül kiélezett helyzet is tökéletesen hihető. Pontosan úgy, ahogy az egész regény minden egyes szituációja. Az írónak egyébként van egy kedvenc narrációs fogása. Visszatart információkat – az olvasókat időről-időre szereti meglepni – hadd nyíljon előttük szakadék. 

(David Szalay: Flesh, Jonathan Cape, 2025. A borítót és a könyvet tervezte: Suzanne Dean, szerzőfotó: Martin Figura. 349 o., ára: £18.99.) 

Török András művelődéstörténészt 18 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2025-ben és 2026-ban is. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)