Dope Calypso-interjú

A Dope Calypso év végére dobta be az év egyik legütősebb klipjét, ami a tavalyelőtt megjelent Tears To Freswater album Killdozer című számához készült Szabó Áron rendezésével.

A megjelenést megelőző mesteri marketingkampány részeként ráadásul többek közt Puzsér Róbert, Tilla és Lovasi András is dicsőítették a videót. A következő album felvételével és a szokásos fesztivál -és klubkoncert körökkel, dolgosan töltött évet pedig a már hagyományossá vált anti-szilveszteri bulival zárták. A Killdozer és a szokásos évzáró buli kapcsán beszélgettünk a zenekar tagjaival.

A Killdozer klipje nem az első (és remélhetőleg nem az utolsó) monumentális videótok – mi lehet a tökéletes videoklip receptje?

Kelemen László: Sok pénz, egy rendező ötlettel és erős kézzel, hogy a zenekar azt csinálja, amit ő mond. Nem rinyáló zenekartagok, akik ráérnek forgatni ha esik, ha fúj, ha 43 fok van, ha -13. 

Sarkadi Miklós: Szabó Áron foglalkoztatása rendezőként – minden az ő érdeme, és Vasalóé, aki fáradhatatlanul cipelte őt mindenhová.

Szerintetek van bármi, amiből nem szabad viccet csinálni?

K.L.: Szerintem ha megnézi bárki a videós anyagainkat, akkor rájön a válaszra magától is. 

S.M.: Ami nem görbe tükröt nyújt, hanem primér fájdalmat okoz, az tabu.

A Sziget évadnyitó kisfilmjének Miklós a főhőse, ezen kívül is van kiemelkedő Szigetes emléketek? 

K.L.: Szerintem a Miklós semmire nem emlékszik általában. Nekem vannak legendás Szigetes emlékeim, és valahogy mindegyik egy Bezzegh Levente nevű úriemberhez köthető, meg elég sok whisky elfogyasztásához. Remek ötlet volt például a születésnapját megünnepelni a Szigetes egyik koncertünk előestéjén, sikerült 0 óra alvással kiérni a Szigetre. Meg is lett amúgy az eredménye, hogy már este 10-kor ágyban voltam otthon.

S.M.: Laci megválaszolta, ha kiemelkedő kategóriába kerülhetne egy emlékem, azonnal törlődik sajnos, emiatt mások bemondására kell elhinnem, milyen is az életem valójában.

Vasaló: Egyszer odaértem valami koncertre kezdésre, az például elég kiemelkedő emlék.

Az idei évetek erős volt koncertezés terén, és úgy tűnik, mintha élveznétek is ezt a részét a zenélésnek, de például az online jelenlétetekben is láthatóan ott van ugyanez a lelkület – a zenekarozáshoz kapcsolódó feladatkörök közül melyikeket szeretitek leginkább/legkevésbé? 

K.L.: Nos, 10 koncertet én nem neveznék erősnek, sőt igazából nagyon gyengének nevezném. A koncertezést én szeretem, meg a lemezírást, felvevést is. A social media kezelést nem szeretem, viszont a tartalmak körüli kreatív koncepció kitalálást azt imádom, meg az ilyen sztori kreálást, koncertek kreatív anyagaira ötletelni, az mind ilyen jópofa dolog. 

S.M.: Én leginkább Olaszországban stúdiózni szeretek, minden mást azért csinálok, hogy még egyszer összejöhessen a dolog, amire minden évben egyre kevesebb a reális esély.

V.: A zenekari buszba általában szeretek beülni, és nagyon utálok kiszállni. Különösen kegyetlen formája utóbbinak, a próbateremhez érkezés erősebb vidéki afterek után, hajnalhasadáskor.

Rajtatok kívül ki volt még a 2022-es év nyertese a hazai zenei színtéren? 

K.L: Fúha, hát ha mi nyertesek voltunk, akkor őszintén nem tudom mi történik itthon.

S.M.: Egyre jobban úgy érzem, hogy a Beton.Hofi kérdéseit kaptuk meg véletlenül.

V: Szerintem sem mentünk olyan eszelősen nagyot idén, bár a háttérben azért lett egy iszonyat erős új album, és az előtérben pedig a Killdozerklip.

Mik a kedvenc idei megjelenéseitek (hazai/nemhazai)? 

K.L.: Nekem volt pár, de ha most egyetlen egyet kell kiemelni, akkor Fred Again – Actual Life 3, de közben persze eszembe jutott a Rival Consoles, meg a Kevin Morby, sőt még az Orville Peck lemez is, szóval volt pár jó cucc. Ja meg a Sisi – Rappelj jobbant is lepörgettem párszor.

S.M.: Mindenkit el kell keserítenem, mert szinte soha nem hallgatok kortárs zenéket, nekem idén továbbra is a Tubes első lemeze az év megjelenése 1975-ből, majd Laci szól, ha valami azt túlszárnyalta, de eddigi ismeretségünk alatt egyszer sem szólt.

V.: Hogy még egy hazait is mondjunk, Deep Glaze – Arcadia, bár az igazából tavaly év végén jelent meg.

Mi a haditervetek 2023-ra?

K.L: Életben maradás. 

S.M.: Próbálok reális és örömteli célokat valamint bármi értelmet belelátni a szűkülő zenei mikro- és makrokörnyezetünkbe.

Voltak újévi fogadalmaitok? 

K.L.: Nekem nincsenek.

S.M.: Megpróbálok nem írni feleslegesen egy lemezanyagot, ezzel belökve a zenekart a saját hülyeségem tengermély örvényébe.

Fotó: Sinco