Egy logó története

A világ egyik legismertebb logójának története mögött felfedezhetünk egy nagy tehetségű szerény embert. Miknek hívták, festőtanonc volt, a tomboló Bauhaus mozgalom lelkes aktivistája. Szabadidejét grafikai tervezéssel ütötte el, és ugyan előfordult, hogy konkrét felkérésnek is eleget tett, rendszerint saját szórakoztatására tervezett és rajzolt újjá már létező logókat egy picinyke észak-dániai faluban, Vinderup-ban.

Több, mint 80 éve egy szép tavaszi napon, 1931-ben Mik izgatottságában biciklire pattant, úgy ahogy volt, klumpában és sortban, csak egy papírtekercset kapott fel asztaláról. A 10 kilométeres távolságot egy pillanat alatt letudta és már ott is állt a strueri Bang & Olufsen rádió üzem bejáratánál. Klumpájából kilépve benyitott az ajtón, lihegve kiáltotta – „Az igazgatót keresem!” Szaladtak is gyorsan Svend Olufsenért, hogy itt kérem, őt keresik, mégpedig azonnal.

Kisvártatva ott álltak a bejáratól nem messze, egymással szemben. A gyárigazgató és a mezítlábas, rövidnadrágos, papírlapot szorongató fiatalember. „Ezt magának terveztem” – mondta Mik és átnyújtotta a papírlapot. Svend Olufsen hosszasan méregette a rajzot, majd megtörte a csöndet, a létező legegyszerűbb és legelismerőbb kérdéssel: „Mennyit kérsz érte?” A válasszal Mik nem habozott soká és mint azt már tudjuk, szerény ember volt, kevéssel is beérte – „Öt korona elég lesz!” (akkoriban az öt korona alig volt több mint 1 dollár). Svend Olufsen gyárigazgató volt, óvatosan bánt a pénzzel, elővette pénztárcáját, szétnyitotta és szó nélkül kivett belőle 10 koronát. Svend gyorsan döntött, megvette saját cége újdonsült logóját, a duplájáért. Jó döntés volt, az eltelt kilenc évtized nem talált rajta fogást, azóta becézik a Bang & Olufsen-t B&O-nak.

Ferd’nand kalandjai

Mik, alias Henning Dahl Mikkelsen nem csak attól vált elismert grafikussá, hogy megtervezte a Bang & Olufsen logót, a világ első képregényeit is neki köszönhetjük. 1937-ben egy szimpla dán család hétköznapjait rajzolta meg, melynek férfi tagja Ferd’nand. A família többi tagjának (feleség, fú gyermek és egy kutya) Mik még csak nevet sem adott. Sőt, a főszereplő Ferd’nand nem is elegyedik szóba a többiekkel, kizárólag komikus helyzetekben láthatjuk a családot és a szövegbuborékok helyén maximum kérdőjelek és felkiáltójelek köszönnek vissza. Ennek köszönhetően a képregény nem ütközött semmiféle nyelvi, vagy fordítási korlátokba, futótűzként szaladt végig Európán, a német megszállás sem tudta megállítani, Ferd’nand a háború alatt is mosolyt csalt olvasói arcára. Összesen 30 országba jutottak el Mik néma-képregényei, több mint 70 éven keresztül publikálták újabb és újabb részekkel, kiadásokkal.

Biztosan van egy rész amiben láthatunk egy gyárigazgatót kérdőjelekkel a feje fölött, ahogyan az előtte álló mezítlábas Ferd’nand-ot  szemléli…