Gazda Albert a Budapest Outdoor című könyvről

Miközben Tenczer Gáborról próbáltam adatokat találni az interneten, belebotlottam Gazda Albert remek, karácsonyi blogbejegyzésébe: A könyv, ami megváltoztatta az életemet.

Őrá hasonló hatást tett a Budapest Outdoor, mint rám. A leírásban nagyon messziről indul. A saját fizikai állapotának historikus ismertetésével kezdi, ami a Covid válság idején, 2020-ban súlyosbodott, mert nemigen dugta ki az orrát a lakásból. Aztán megrázta magát, és elkezdett a környéken sétálni.

„Volt honnan indulnom – és volt hol elkezdenem. Egyfelől úgy értve, hogy a nulláról, másfelől úgy, hogy végül is itt van a Római part, ami erre való, sőt az Óbudai-sziget és a Mocsáros-dűlő sincs messze. Ezeknek ráadásul horizontális a kiterjedésük, ami külön remek, gondoltam, lévén, hogy a vertikális kihívásokat soha az életben nem kedveltem.”

Aztán a felesége kihozta a könyvtárból a frissen megjelent Budapest Outdoor-t. És akkor következik a köztudomásúan kárpátaljai származású Gazda Albert önvallomása szellemi gyökereiről:

„Életem különböző szakaszaiban előfordult már, hogy bizonyos könyvek különleges hatást gyakoroltak rám. Ilyen volt az 1981-es kiadású Rockévkönyv, amit 1982 nyarán vásároltam meg egy hajdúszoboszlói közértben, és a benne olvasható URH-, Kontroll Csoport-, Bizottság- és Bereményi-szövegek egy-két interjúval – Nagy Attiláéval, Pajor Tamáséval – karöltve új irányba terelték az életemet, úgy is, hogy maguk a dalok nem is juthattak el hozzánk, sokkal-sokkal később hallottuk azokat. De ilyenek voltak a Borkalauz első évjáratai is, Rohály Gáborék szakirodalmi munkássága is kellett hozzá, hogy belehabarodjak a 90-es években ébredező hazai borkultúrába.

(És akkor a szépirodalomról még nem is beszéltünk – sokat nem fogunk, mert nem tartozik ide –, Berkes Péter Utánam, srácok!-jától J. D. Salinger Zabhegyezőjén és Gion Nándor Latroknak is játszottján át Erlend Loe Dopplerjéig, idézet: »Nem bírom az embereket. Nem bírom, amit csinálnak. Nem bírom, amit mondanak. Nem bírom azt, amilyenek.«)”

Ezután az is kiderül, hogy lényegesen messzebb jutott a tesztelésben. Nem csak fotelból használta, hanem a terepen is.

„»Attól függően, hogy a meredek hegyoldalban lefelé vagy felfelé szeretsz menni, választhatsz. (…) Személy szerint a nyugisabb utat javaslom fel, a dinamikusabb jelűt pedig le, de én egy lusta dög vagyok« – írja a szerző a Fel a Bölcső-hegyre nevezetű körtúráról szóló szövegében, és ezen eléggé tudok mulatni. Ha az ember, aki bevallása szerint meghágta a Glossglocknert, a Mont Blanc-t és a Kilimandzsárót, lusta dögnek nevezi magát, ahhoz képest mit mondjak én. Oké, magam is felmentem a Jungfraujochra, csak hát kötött pályás közlekedési eszközökkel.”

Persze még mielőtt lejárt a kölcsönzési idő, vett belőle egy saját példányt. Ezek után a használat közbeni élmények miatt részletes hálálkodás következik. Aztán a summázat:

Tanulság 1: idősebbek is elkezdhetik.
Tanulság 2: olvassanak mindennap.

Gazda Albert

Ez utóbbi tanács ezúttal Tenczer Gábor remek könyvére vonatkozik, de talán nem csak arra. Az egész, fergeteges ismertetés és memoár darabka elolvasható itt. Mindehhez csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy az én olvasási sorsfordulóim jócskán eltértek Gazdáétól:

A.) Szabó Árpád: A trójai háború (14).
B.) Mark Twain: Huckleberry Finn, angolul (21)
C.) Gabriel García-Márquez: Szerelem a kolera idején (36)
D.) Malcolm Gladwell: Tipping point (38)
E.) Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték (50)