Haza és otthon 1. rész

FlagMa(n)

Nagyon képiesen azt mondhatnánk az otthon a szeretet, a haza pedig a szerelem. Az otthon konkrét, a haza fogalom. Egy foghatatlan fogalom, éppoly foghatatlan, mint a szerelem. Ráadásul makacs is – múlhatatlan. Szerelmek ismétlődnek az ember életében, de hazaszerelméhez mindig hű marad. Nem is tudom, hogy a szent globalizációban istentudjamerretart világunk, hogyan fogja pótolni, utókorunk mivel vigasztalja majd magát ezért a veszteségért.

Mert, hogy hazaképünk veszélyben van, már bizonyos. Az ember nehezen tudja elképzelni, hogy fiai majd könnyedén teszik túl magukat azon, ami az ő életében oly meghatározó. És mégis! Egyéb, kevésbé magasztos szerelmeinkben is be kell látnunk, hogy a szerelem múlékony, a szerelem tárgya pedig léggé válik. A múlhatatlan hazaszerelem esetén erről majd a generáció váltás gondoskodik.

Hazaszeretet

Keserűség tölt el ilyenkor, mert értékei pusztulását látván, mindig szomorú az ember, de ez most több, mint szomorúság – keserűség. Olyasféle keserűséget érzek, mint egy autópálya parkolóban “felejtett” kutya. Ő sem érti, hogy hagyhatta ott az, akiért tűzbe ment volna, akit feltétel nélkül s teljes odaadással szeretett. Hazaképünk könnyűvérű lányként libben el mellőlünk, mi pedig keserű csaladtatásunkban nem értjük a világot.

Elpirulunk azokra gondolva, akik hazaszeretetből áldozták fel életüket, vállaltak fel szomorú, nyomorúságos sorsot. És ezek sokan voltak, nagyon sokan, túl sokan ahhoz, hogy csak úgy átlépjünk nemsokára elfelejtett sírjaik felett. Hiszen két évszázadon keresztül a hazaszeretet ürügyén küldtük fiainkat a frontokra meghalni a hazáért, ha kell – és sokszor kellet. S ha nem is haltak meg, hadirokkantként százezrek jutottak koldusbotra – a haza hősei – akik plecsnit kaptak azért, hogy életüket a hazáért áldozták fel, de valójában rájuk már senki sem volt kíváncsi.

Hogy lehetett kétszáz éven keresztül manipulálni az embereket mesterségesen generált érzelmekkel, melyek megint csak egy új hatalom érdekeit szolgálták? Vajon most mi jön, mit várnak majd tőlünk? Bármennyire is meghatározónak érezzük hazához fűződő viszonyunkat, mai értelemben vett elkötelezettségünk a haza iránt, ha nem is új keletű, de történelmi léptékkel nem túl nagy múltra tekint vissza.

A 18-19. század fordulóján Európában történik valami. A hanyatló abszolutisztikus hatalom nemzeti színekbe csomagolt ellenállásba ütközik. Az alattvalókból polgárok lesznek, s a birodalmakkal nemzetek cserélnek helyet. Ahogy hanyatlanak az önkényuralmi rendszerek, úgy kovácsolódik ki a nemzeti öntudat. Első ízben a Francia Forradalom eszményei gyújtják lángra Európát.

Nemzetállamok

A forradalom szekularizálja az államot (leválasztja az egyházról) s ezzel megkezdődik az ideológiák kora. A keresztény egyház nagy Konstantin óta részesül a hatalomból. Kiválásával űrt hagy maga mögött, mert a mindenkori hatalom elveszíti klerikális támaszát. Ezt pótolandó, két évszázadon keresztül váltják egymást a legkülönbözőbb ideológiák. Az úgynevezett izmusok.

A nacionalizmussal kezdődik. A nacionalizmus felszálló ágán megszilárdulnak a nemzetállamok, rohamos fejlődésnek indulnak a nemzeti nyelvek és kultúrák. A nemzeti kultúra fellegvárai is ekkor létesülnek. Minden nemzet megépíti saját operáját, nemzeti színházát és múzeumát, a tudomány templomai, a tudományos akadémiák is ekkor épülnek. Feltámad tehát a nacionalizmus nemzetépítő szelleme, s e nemzetek egymással rivalizálva épülnek ill. építik ki a világban hatalmi bázisaikat.

A nemzetépítő törekvések anyagi alapját az e korban születő kapitalizmus biztosítja, mely már teljesen polgári értékrendre épül. A polgári értékrendet az istenhez és hazához való viszony jellemzi. A hazaképet hisztorizálják, azaz a régmúltból vezetik le és evvel meghamisítják a történelmet. Minden eszköz fontos annak érdekében, hogy a nacionalista hazakép megszilárduljon. A hazakép formálásában az írók, költők élen járnak, de a képzőművészetben is kötelezővé válnak a hisztorizáló témák. Bánk szívet szaggatóan szól hozzánk Katona József tolmácsolásában:

Hazám, hazám, te mindenem!

Tudom, hogy életem neked köszönhetem.

Arany mezők, ezüst folyók,

Hős vértől ázottak, könnytől áradók.

Wörösmarti szózatában pedig így:

Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!

Kölcsei fohásza himnuszában fogalmazódik meg:

Isten áld meg a magyart!

Mind, mind a szerelmet hivatott erősíteni. És ez sikerül. A kor embere néhány generáció elteltével már el sem hinné, hogy a nemzet új keletű fogalom. Már csak azért sem, mert a kor újraértelmezett történelemfelfogása, az újonnan írt történelemkönyvek sem erősítik meg ebben. A nacionalizmus, sokszor más nemzetek kárára, egyoldalúan hirdeti a saját nemzeti értékeit. Ebben kapóra jön a polgárok elfogultsága is, akik a hazájuk iránti viszonyukkal a hatalom érdekeit szolgálják. Ettől kezdve a háborúk minduntalan nemzetek összecsapásai. A szemben álló felek pedig ideológiailag felmentve érzik magukat, mert mindahány a haza hívó szavát követi. A hazaszeretet minden megnyilvánulásában inkább egy vak és elfogult hazaszerelemhez hasonlítható.

E szerelem a Marseillie felé vonuló népfelkelők szívét járta át először, akik így énekelnek:

Előre ország népe, harcra
Ma győzelem vár, hív hazánk!
Ellenünk tört a kény uralma,
Vérben áztatja zászlaját…

Ez minden himnuszok himnusza, a Marseillaise születésnapja. E szerelem elsöpri a kényuralmat és – létrehozza a sajátját. Közben megfertőzi egész Európát az új eszmékkel. A sors iróniája, hogy a Lützowschen Freikorps – népfelkelők, akik a népek csatájában a nemzeti eszmék nagy “exportőre”, Napóleon ellen küzdenek – szintén nemzeti szimbólummá válnak. Öltözékük színválasztása szolgál a német nemzeti lobogó alapjául. Ez volt a nemzeti érzelmek első nagy megmérettetése.

Auschterlitznél még három császár küzd egymással, Lipcsében már a népek csatáznak. A nemzeti színekbe öltöztetett háborúk pedig folytatódnak, egyre brutálisabb formában. A huszadig századra a hajdan oly magasztos nacionalista eszmék jelentősen devalválódnak. Népirtásokat követnek el a nevében, s a nacionalizmus legszélsőségesebb változatai jelennek meg. A klasszikusok hajdan szép gondolatai ilyen hitvány szólamokká korcsosulnak:

Üsd a tótot ahol éred, avval is a hazát véded!

Két nagy világégésért is többnyire a szélsőséges nacionalizmus hibáztatható.

Egy a zászló

Ezek nyomán Európa lassan arra a következtetésre jut, hogy az integritás érdekében egy európaiságot kell a nacionalizmussal szemben előtérbe helyezni.

Holnap folyt. köv.