Kollektív pánik-piknik vs szuverén konstruktivitás

Hit, bizalom, a vonzás törvénye, projekciós képesség, önszuggesztió. Sok olyan fogalom, mely konstruktív és jó tettel párosulva valóban hegyeket mozgat meg. Hitem intenzívebb cselekvésre buzdít, és/vagy konstruktív aktivitásom sikerei miatt könnyebb elhinnem, hogy a következő célomat elérem?

Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Talán nem is ez az igazán fontos kérdés, hanem az, hogy miként tudjuk fenntartani ezt az örök és teremtő szinergiát a jó célba vetett hitünk és az építő tetteink között. Akkor vagyunk igazán hitelesek önmagunk és mások számára is, amennyiben hosszabb távon hihetnek bennünk/nekünk. Ebben sokat segít, ha a minket ismerők múltbéli tapasztalatai is azt támasztják alá, hogy „kifizetődő” ez a bizalom irányunkban.

Nyilván a (korábbi bejegyzésemben már megfogalmazott) változó intenzitású és ciklusú KNM-KNK hullámzás, több periódusán átívelő bizalom az igazi, hisz mindig a tűzben és éles helyzetben edződött bizalmi kapcsolatok a legmaradandóbbak. „Lefordítva” mindezt, az a társ/családtag/ügyfél az elégedett, aki megélt már sok intenzív lefelét/felfelét és eközben végig mellette állt a NYUGODT és KONSTRUKTÍV partnere, aki folyamatosan megújulva kereste az új utakat és módszereket.

Szinte senki sem tudja teljesen „kivonni magát” a makro környezetéből, de rugalmasan reagálni a világ néha hektikus változásaira, mindenki közös esélye és egyetlen konstruktív lehetősége!

Még egyszerűbben megfogalmazva. ROSSZ: kollektív mártír-sírás-rívás, felelősség másra kenése, intenzív bűnbak keresés, együtt-pánik-piknik, rém- és negatív hírek perverz kreálása/megosztása Facebookon és ezek kreatív, de kétségtelenül önsorsrontó mazochista, saját-zsebbe-hazudós kombinációi tényleges tettek/reakciók/kiútkeresés nélkül. JÓ: az arra érdemesekbe vetett hit és bizalom, megújító konstruktivitás, építő rugalmasság és a gyengébbek számára mindig támaszul szolgáló rendíthetetlen nyugodtság. UFF!