Júlia örömére Rómeó túlélte önmagát

Verona csodás középkori városának méltán híres fantasztikus Arénájának (Arena di Verona) jegyirodájában hosszan álltunk a repertoárt bemutató tábla előtt.

Traviata, Aida, A sevillai borbély, Bohémélet, Nabucco éééés Rómeó és Júlia. Amennyire a büszke apa 10 éves fia nem szól bele a megnézendő opera kiválasztásába, pont annyira szűkülnek le az említett családfő lehetőségei, ha 14 éves kamasz leánya is jelen van, ráadásul mindez Veronában történik. (E cikk 12 évvel ezelőtt született.)

(Indokolatlanul) felbátorodva a kiegyenlített ivararánytól, egyetlen gyenge érvként azt próbáltam félénken elővezetni az ezúttal is három másodperc alatt egységfrontot képező női szakasznak, hogy a megnézendő opera szerzője (Charles Gounod) francia (a talpig olasz Verdivel, Puccinivel és Rossinivel szemben) ráadásul az angol Lándzsavető Vilmos úr (AKA William Shakespeare) pont annyiszor járt Itáliában, mint ahányszor a német Karl May a vadnyugaton.

Sohaaa!

Szóval miután egy perccel később megvettük a jegyeket az esti Rómeó és Júlia előadásra, súlyosbító körülményként és homogén biomasszaként elhömpölyögtünk a többi, szintén turistának látszó turistával megtekinteni a közismert Júlia kevésbé ismert erkélyét (Casa di Giulietta) a Capello utca 23-as szám alatt.

Rómeó biztosan könnyebben odatalált, pedig este és GPS nélkül kellett megfelelnie ennek a kihívásnak…

Szigorúan szubjektív véleményem, de az esti Arena ünnepélyesre világított tökéletes hangulata és a szereplők énektudása messze felülmúlta színészi képességeiket. A fiatal Rómeót sajnos ezúttal is egy jó hangú, de illúziórombolóan éltes és kissé pocakos úr alakította. Zeffirelli híres filmjének (1968) Rómeót játszó színésze 17, Júliát alakító színésznője 15 (!) éves volt a forgatáskor. (IMDB link itt.) Nem akarok igazságtalan lenni, nyilván más feladatok elé állítja a rendezőt (és a casting csapatot) egy opera vagy egy film szereplőinek kiválasztása, hiszen egészen más szempontok (is) szerepet játszanak a döntésben. (pl. énektudás :)) A díszlettervező indokolatlanul modernkedő ballépéseit viszont már nem tudtam megbocsátani, mivel időnként túl váratlanul érkeztek a színpadra.

Nehéz felkészülni pl. egy lángokat gyakran és intenzíven fújó, nagy fesztávú denevérszárnyát büszkén rebegtető, kerekes, elöl propellerrel rendelkező BatMobil érkezésére ebben a darabban.

Akkor már inkább Leonardo di Caprio jöjjön Rómeóként egy tisztességes amerikai V8-as batárban csini pisztolyokkal. (Rómeó + Júlia, 1996, IMDB link itt.) Tényleg! (Mercutio ebben a filmben is hálás szerep, remekül „hozza” a fekete srác!) Vagy a 10 Oscar díjjal jutalmazott West Side Story musical (IMDB link itt.) korabeli autói gördüljenek a filmben. Kétségtelen, hogy Eisenstein babakocsija (Patyomkin páncélos, 1925, IMDB link itt.) ugyan sok filmen végiggurult már, de határozottan és ezúton kérem a felelős olasz barátainkat, hogy az amerikai BatMobil maradjon meg BatMan szolgálati járműveként. Mégpedig örökre!

Tartozunk ezzel a jó ízlésnek és a bátor denevérembernek is!

Egyébként érdemes volt türelmesen kivárni az 5. felvonás (egyébként nehezen elérkező) végét, mivel megdöbbenésemre Rómeó túlélte a saját halálát és csak akkor halt meg a méregtől, miután Júlia felébredt a tetszhalott állapotából. Ennek a kis, ámde roppant praktikus módosításnak köszönhetően még kölcsönösen meg tudták vallani egymásnak a szerelmüket. Igaz utoljára.

Leleményesek ezek a franciák!

BTW: Ha már Rómeó tiszta szerelménél tartunk, emlékeztek a darab elején Capulet unokahúgára, Rózára (Rosaline)? Ő az a nőszemély, akit hősszerelmesünk nem kap meg és tulajdonképpen ezért frusztrált, illetve csalódott. Magyarul „horny”. Mercutio (kedvenc figurám a Shakespeare darabban) csípős nyelve pengeélesen beszél Rómeó Róza iránti „nagy ívű és soha el nem múló” érzéseiről. (Apropó: 7 éve halt meg Bubik István. Hihetetlen, hogy olyan régen. Sok egyéb emlékezetes szerepe mellett remek Mercutio volt!) Rómeót többek között ez a beteljesületlen és viszonzatlan szerelem mozgatja, hogy elmenjen a Capulet buliba, ahová bár Róza miatt ment, hamar vigasztalódik a család majdnem gyereklányával.

A tragédia története a szerelmes pár három sűrű napjáról szól, tehát az imádott Rozália iránt érzett olthatatlan szerelem után egy nappal később már házas (és gyilkos) Rómeó, túl vannak Júliával a nászéjszakán, két nappal később pedig már halott.

Micsoda cinizmus! (Mármint Rómeóé, nem az enyém!) BTW: Készült egy film 2022-ben Rómeó „exéről”, Rozalinról is.)