Ironman Csepel bicója spárgahajtással

Kb. két évvel ezelőtt olvastam először a StringBike újszerű, lánc nélküli, bovdenes hajtószerkezetéről. (Azt is írhattam volna, hogy forradalmi újítás, ahogy a fejlesztők az ilyen jellegű nóvumokat általában illetni szokták.) A történet közel húsz éve, a ’90-es évek elején indult, amikor három műszaki egyetemista  a „láncos” helyett/mellett, nekiállt megalkotni egy tisztább kerékpár meghajtási módot.

StringBike

1994-ben a Kohlhéb Attila, Vonhauser Olivér és Kaboldy Attila triumvirátusból ez utóbbi úriembert Rácz Gábor váltotta fel, akivel már le is védték a szabadalmat. A nemzetközi díjak elnyerését követően a hármas nem tudta pénzre váltani a sikereket, ezért már csak (akkor már Dr.) Kohlhéb Úr húzta tovább az ívet. Ezután a projekt évtizedes Csipkerózsika álomba merült, majd 2010-ben a Schwinn Csepellel végre létrejött a várva várt együttműködés és a padovai kerékpárvásáron már tömegek lájkolták az újítást.

Írásom aktualitását az a tény adja, hogy Szőnyi Ferenc, hússzoros ironman bajnokunk egy ilyen hajtásrendszerű Schwinn-Csepel kerékpárral vág majd neki a Race Across America verseny közel 5000 kilométeres gyilkos távjának, melynek során a tapasztalt sportemberek Észak-Amerikát szelik át a nyugati partról a keleti partig. Ügyes marketing, mely segítségével remélhetőleg jobban a nemzetközi média fókuszába kerül majd ez a magyar találmány. Vasemberünkön mindenesetre nem fog múlni, hiszen 2010-ben kilencedik helyen kerékpározott be ezen az embert (és gépet) próbáló megmérettetésen.

StringBike

A hazai szabadalom lényege, hogy a hátsó kereket tulajdonképpen a kerékagy két oldalán elhelyezkedő dobra felcsavarodó  húr-páros hajtja meg, amely kiváltja a szokott lánc-fogaskerék kombót. (Segítségként néhány analógia: fűnyíró berántás, csigás íj felhúzása „megvan”?) Pedál azért van a bringán, hiszen azokat mozgatva húzzuk fel, majd „tekerjük ki” a már említett „spárga-duót”. (Amelyek valójában a vízi sportokból már ismert polietilén Dyneema zsinórok.)

A hajtás jellegéből adódóan így nem csak haladás közben lehet váltani, hanem álló helyzetben is. További előnye a Sztringbájknak, hogy az asszimetrikus láncos hajtással szemben, egyenlő arányban terheli a bicikli mindkét oldalát, illetve az ünnepi pantallónk sem koszolódhat a tekerés közben, hiszen a műanyag rost szálakat nem kell zsírozni vagy olajozni.

Tehát sok érv szól e különleges bicó mellett. 600.000 pedig ellene. Forintban. Mindenesetre drukkoljunk együtt Ájronmen Ferencnek és a Stringbike ötletgazdáinak, hogy sikeres legyen a varázslat és a jövőben sok ilyen bicikli találjon gazdára. Akkor majd kedvezőbb áron is hozzá lehet jutni ehhez az unikális hajtásrendszerű kerékpárhoz. Ázsiában, Amerikában és (reméljük) itthon is.

A StringBike YouTube csatornáját itt találjátok.

StringBike

StringBike