J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról

A nevem J. D. Vance, és egy vallomással kell kezdenem: a kezükben tartott könyv létezése véleményem szerint kész abszurdum.

Rögtön a borító hátsó oldalán ott virít, hogy emlékirat, pedig csak harminchárom éves vagyok, és pontosan tudom, hogy semmi különöset nem értem el az életemben. (…) Tudják, én szegény családban nőttem fel, a rozsdaövezetben, egy ohiói kohászvárosban, ahol fokról fokra elhamvadnak a munkalehetőségek és remények, amióta az eszemet tudom. (…) Ezeknél az embereknél a nyomor családi hagyomány: őseik idénymunkások voltak a déli rabszolgatartó gazdaságban, utána részes bérlők, majd szénbányászok, végül gépkezelők, és gyári munkások a közelmúltban. Honfitársaik hegyvidéki tahóknak, fehér szemétnek hívják őket. Én szomszédoknak, barátoknak és családtagoknak.”

Felfordult a világ, egyáltalán nem csak Amerikában, de ott istenigazából.

A polarizálódásról valaha olvastam egy nagyon érdekes könyvet, ami e végzetesen kártékony folyamat gyökerét az internetben találta meg. A gondolatmenet onnét indult ki, hogy szélsőségek mindig is léteztek, de képviselőik az internet előtti időkben egyszerűen nem találták egymást. A sajtó költséges dolog. Az internet, különösen a közösségi média segítségével azonban ezek az emberek ingyen tudnak kapcsolatot teremteni, közösséget építeni és egymás hangját felerősíteni…

Mindez akkor jutott eszembe, amikor a Libri könyvpalota sérült kötetek részlegén a kezembe került Trump alelnökjelöltjének könyve, ami országos ismertséget szerzett neki. Ez a 2016-ban megjelent nevezetes könyv (eredeti címe: Hillbilly Elegy), mint fentebb is olvashattuk, klasszikus memoárnak hirdeti magát. De több annál, és nem csak azért, mert Trump elnökké választása után a „hogy történhetett ez?!” kérdésre éppen ez a könyv adta meg az egyik választ. Hanem azért is mert nagyon érzékletesen mutatja be a közép-amerikai fehér munkásság döbbenetes lecsúszását, akik kapva kaptak a különc, elitellenes milliárdos ígéretein.

De ez a könyv korántsem egyszerű memoár: szinte minden fejezetben igyekszik saját életéből általános következtetéseket levonni – még társadalomtudományi könyvekre utaló lábjegyzetek is vannak benne. Szögezzük le, ez egy nagyon jó könyv, amely az író saját sorsát cseppet sem idealizálja. Tucatnyi ponton mondja ki, hogy lesüllyedése újra és újra hajszálon múlott. Mert környezete, a fehér hagyományos munkásosztály, amelyet megmérgezett a lustaság és a kilátástalanság, egyre kevésbé képes fiataljainak emberi életlehetőségeket kínálni.

Már a bevezetőben is felhoz egy konkrét, tipikus történetet arról, hogy mennyire nehéz volt megbízható munkaerőt találnia a helyi vállalkozásoknak, hogy milyen általános volt a lógás és munkahelyen meg nem jelenés. Hogy az ő szemszögéből a feketéknél is kilátástalanabbnak látszottak az ő és barátai esélyei. És bár tudja, hogy a „segélykirálynő” gúnyos kifejezést fekete asszonyokra értik általában, ő számtalan ohiói fehér sortársukat is látta működés közben.

A könyv egyenes vonalú, egyenletes elbeszélése az író sokáig szomorú életének, lefelé vezető grádicsainak, ahogy kis híján kibukik a középiskoláiból, és elvész a rossz társaság örvényében. Sorsát nehezítette, hogy csinos és értelmes anyja nem csak alkohollal, de egyre komolyabb drogokkal is élt, és mire J. D. leérettségizett, vagy egy tucat férfi megfordult náluk, akik néhány hónap múlva mind megfutamodtak. Végül a kövérkés, befolyásolható, rosszul tanuló kamasz nagyanyjához költözött, aki adott neki egy utolsó esélyt, és azzal aztán megfordult a sorsa.

Kellett hozzá egy matektanár, aki belelátta a jó tanulót, a nagyanyja, aki hajlandó volt neki venni egy méregdrága kézi számológépet… Aztán jött egy ohiói, nem különösebben rangos egyetem, majd az újabb fordulópont. Jelentkezett tengerészgyalogosnak… Erre addig az égvilágon semmi sem predesztinálta, de akkor már hitt abban, hogy mindenre képes. Ezt tette vele nagyanyja állhatatos szeretete. A képzésen nem bukott ki, mert akaratereje mindenen átsegítette, 22 kilót fogyott a kiképzés végére.

Járt külföldi bevetésen, bár harci cselekményben nem vett részt. Aztán leszerelt, és bejutott a Yale Egyetem jogi karára. Mindenről láttató szavakkal mesél, tulajdonképpen mesteri egyszerűséggel. Néhány év sikeres jogi pálya, a bestseller memoár után indult Ohio állam egyik szenátori posztjáért (a kettő közül), és nyert.

Újabb két év múlva már Donald Trump alelnökjelöltje lett…

Egyvalami nem fér a fejembe. A memoárban több helyen említi, hogy az ohiói emberek problémáit nem lehet állami programokkal, felülről orvosolni. Amikor a szenátori székért harcolt, mégis kellett valamit mondania… Ezt nem kerestem vissza. Alelnökként viszont név szerint Orbán Viktort és az ő népesedéspolitikai támogatásait emlegette, azt kérdezve, miért nem lehet ezeket az USA-ban bevezetni… (Csak remélni lehet, hogy mielőtt bevezetik, eljut hozzá a hír, hogy az átmeneti gyerekszám emelkedés után súlyos visszaesés következett be.)

De a könyvet érdemes kézbe venni, valószínűleg angolul még jobb lehet a szöveg. A magyar fordítás gördülékeny ugyan, de nem mentes kisebb hibáktól. A „borostyánligás egyetem” kifejezésnek nincs semmi értelme, az Ivy League kifejezést talán A-kategóriás egyetemnek lenne értelme fordítani. Az „evangelical” semmiképpen sem evangélikus (az Lutheran lenne). Bár az emberöltőt Arany a Toldiban még az egész élet hosszúságára használta, manapság már megváltozott az értelme. Az „emberöltőnyi dohányzás” helyett „élethossziglani” kívánkozna.

2020-ban a nagyszerű Ron Howard készített teljességgel elhibázott hollywoodi filmet a könyvből. Bár Amy Adams és Glenn Close az anya, illetve a nagyanya megformálásában egészen kitűnő, a ma divatos, túlzásba vitt időugrálás teljesen elveszi a történet súlyát és tétjét.

(Hillbilly Elegy – A Memory of a Family and Culture in Crisis, HarperCollins, 2016. Magyar kiadás: Gabo, 2020. Fordította Varró Attila. 319 o., ára 3990 Ft.)

Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.

2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)