Je ne suis pas leur produit

Egy hónappal később Boggie (született Csermer Boglárka) dalától felrobbantak a honi és nemzetközi zinternetek. (E két ügy között nincs kapcsolat. Gondolom.) A gamer Kotaku és a kocka Gizmodo lobbantotta be a videó nemzetközi terjedését, aztán az Elle, Dailymail, valamint a Yahoo (Shine) is tolta tovább a nézettséget. Még Scott Kelby, a Photoshop User Magazine szerkesztője is rajongott a klip kreatív filmes megoldásáért. („OK, this just blew my mind! you have to give it a minute or so before it starts to get crazy, but it’s insane!”) Bár egy hónappal korábban (!), egy sajtóanyag kíséretében a „magyar média” már megkapta a videót, csak a nemzetközi siker után kezdték el itthon is fényezni a klipet. (Kivéve az említett Recorder.hu, aki még december 11-én írt az anyagról.)

Persze nem a Gizmodo szerkesztői túrták ki lázasan a magyar Recorderről az újszerű kontentet, hanem Liter Zsófi küldött szét jó ütemben (e hét hétfőn) kábé négy tucat emailt a releváns nemzetközi oldalaknak. (A Gizmodo nyilván, mint oly sokan, a „geek”, technikai oldalról közelítette meg a klipet.) A fiktív, szoftveres hatású real time „PS varázs” gyorsan hatott, az unalomig megszokott, statikus before/after manipulált pin-up modell animgifek/videók közé érkezett meg a zsúfolt online térbe a „werk film”, amely dinamikussága miatt valódi nóvumként késztette további megosztásra a lelkes közönséget.

Százötven országban!

Persze a Boggie Software mém gyár is beindult, néhány példát itt és itt találtok. A klip sajátos technikája mellett valószínűleg a francia nyelv „egzotikussága” is támogatta a kattintások számának rapid növekedését. A Vimeón 2,6 milliónál tart a francia nyelvű változat, a YouTube-on pedig már a magyar verzió is 1,9 millió környékén hasít.

Sokat elmond a klipről, hogy a csapat egy nap alatt vette fel a szükséges anyagot (különböző make-up-ok, frizurák stb.), de négy hónap utómunka kellett, hogy a ma ismert végeredmény megszülethessen. Fontos (és talán váratlan) ugródeszka lehet ez a klip Bog(g)i(e)nak, hiszen bár az énekesnő 2011-ben a Csillag születik műsorban is szerepelt, múlt évben megjelent az első lemeze, illetve a Szigettől a BMC-n át az A38-ig bezárólag több helyen is koncertezett az elmúlt években, komoly ismertségre ezzel a videóval tett szert. A (nemzetközi) marketing zajból tehát Boginak és a stábnak sikerült látványosan és költséghatékonyan kiemelkednie, a nagy feladat nyilván most az, hogy ezt a média figyelmet hogyan lehet okosan szerződésekre és „jövőre” váltani.

Ahogyan általában, most is a személyiség érdekelt a népszerűség mögött. Ezt a kiváncsiságot tükrözik a kérdéseim is Boggie felé.

Nem baj, ha provokatív kérdéseket is felteszek? (Gondolom olvasóink Rád is kíváncsiak, nem „csak” a zenédre.)

Nem. :)

A minap láttam egy szarkasztikus (persze fiktív) kördiagramot a női lapok tartalmának megoszlásáról. Két (egyenlő méretű) cikke volt csak. 50 % „Hogyan fogyjunk öt kilót két hét alatt”, 50 % „Hogyan fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy?” Mi a véleményed erről?

Azt gondolom, hogy mindennemű médiának (írott sajtó, tv, internet) rendkívül nagy felelőssége van. Az általuk festett kép egy olyan illúzió és manipuláció, amivel nem lehet felvenni a versenyt semmilyen szinten. Nem akarok képmutató lenni, én is szeretem magam néhanapján kényeztetni egy jó fürdővel, de például nem járok kozmetikushoz, nem görcsölök azon, hogy úristen, hogy néz a körmöm, a hajam, a sminkem. Minden este lefekvéskor átgondolom, hogy mit tettem aznap. Körbenézek, hogy minden rendben van-e. Van családom, van párom, van nővérem, anyukám, barátaim és hálát adok annak, hogy ők vannak. Nyugodt lelkiismerettel fekszem le és mindennap úgy élek, hogy a lehető leghelyesebben viselkedjek mindenkivel szemben. Nagy igazság, hogy a szépség belülről fakad. Ha valaki nem figyel oda a lelke tisztítására, akkor semmilyen krém sem használ igazán.

Fogyasztóként a show business előadóit (szerintem) nem szeretjük „civilnek” látni a színpadon. Te is így látod a közönséget?

Ezzel egyetértek. Én se szeretek civileket látni a színpadon. Én hiteles, őszinte embereket szeretek hallgatni, nézni. Varázsoljanak el a személyiségükkel, a kisugárzásukkal. Énekesnőként mindig odafigyelek a fellépő ruhámra, mert az ad egy hangulatot, egy színpadképet az egész koncertnek. A konferálásaimban pedig nagyon közvetlen vagyok. Imádok családi bulit varázsolni a koncertekből.

Kissé sem zavart a Parfüm forgatása során, amikor a sminkesek a kontraszt kedvéért mesterséges hibákat festettek az arcodra?

Dehogynem. Azért a legmerészebb ötleteket kivetettem. Így is maradt 4-5 plusz anyagjegy és 1-2 mélyített ránc a kezdő snitten, de azokat megkövetelte a dramaturgia. Azzal érveltem a rendezőknek, hogy ez a klip nem arról szól, hogy egy idősödő nőből csinálunk egy fiatalt, hanem egy natúr alapanyagból egy „sztárt”.

150 országból nyilván sok olyan ember is megnézte a klipet, aki sem franciául, sem magyarul nem ért. Mit gondolsz, mitől működik nyelvismeret nélkül is az anyag?

Az elmúlt nap eseményeiből arra a megállapításra jutottam, hogy egy videoclipnek pontosan az a funkciója, ami most történik. Olyan erős üzenetet közvetít vizuálisan a dal, hogy ez az erős kommunikáció már gyakorlatilag hétfő óta nyelv független. Szerintem ez fantasztikus és csodaszép.

Lesz angol verzió is a Parfümből?

Nem tudom…. hezitálunk még, mert az üzenet így is erős és alapvetően nem véletlenül született meg ez a dal franciául és magyarul. De lehetséges, hogy eleget teszünk a kéréseknek.

Könnyen elfogadod egy stylist segítségét? Mitől lesz hiteles a végeredmény?

Igen, mert egy nagyon alázatos, jó ízlésű, segítőkész stylisttal dolgozom, Igor Desneatikovval. A munkája rengeteg terhet levesz a vállamról. Úgy kezdődött az együttműködésünk, hogy én világosan elmondtam neki, hogy mit szeretnék, és hogy miben kérem a segítségét. Oda kell figyelnem, hogy hogy jelenek meg, de a ruhákat én töltöm meg élettel. Láttad az Instyle „Mit vettem ma fel?” sorozatát? Oda a civil ruháimban készített fotókat küldtem.

A lemezedről a Je Veux L’aventure a kedvencem. Saját kalandokról is szól?

De örülök, azt én is imádom! Igen saját kalandokról. A gyerekkortól a felnőttkori tépelődésekig, hullámvölgyekről, amelyeken mindenki átmegy.

Milyen kortárs nemzetközi jazz (jellegű) zenét hallgatsz?

Most Lianne La Havas a nagy kedvenc. Érdekes, hogy magyarországi értelemben nem sorolná őt senki a jazz-be, mégis külföldi jazz fesztiválok állandó fellépője. Külföldön sokkal rugalmasabban értelmezik ezt a kérdést.

Élőben hol láthatunk legközelebb?

A38, BMC Opus Jazz Club, Hollandia és még ki tudja, hol. Eljössz? :-)

Igen. :)