Van már egy Hó című könyv, ez Orhan Pamuk török író remekműve, amely 2006-ban meghozta a szerzőjének a Nobel-díjat.
Annak idején méltattuk is a könyvet. Máig ható érzés: döbbenetes, érzékletes portré egy olyan országról, amely nem kettészakadt, mint a mi kis hazánk, hanem négy-ötfelé. Ez a cím azonban annyira rövid és általános, hogy nem lehet lefoglalni.
Az idén nyolcvanéves, rengeteg díjjal honorált, máig Dublinban élő írót szokás Proust és Nabokov örökösének tekinteni. Ő maga azt mondta, hogy Yeats és Henry James voltak rá a legnagyobb hatással. Egy ideje krimiket is ír. Eddig ezt álnéven tette, ez az első krimije, amit igazi neve alatt jelentetett meg. Biztos vannak, akik fintorognak, mert azt feltételezik, hogy a stílus majd a fordulatosság rovására megy. Nos, egyáltalán nincs így.
A Hó olyan, mintha Agatha Christie világában Dickens, sőt helyenként Joyce eszközeit alkalmazná egy hangsúlyozottan 21. századi író.
Teherbíró történet, ami egyben emlékezetesen szép próza. A gyilkosság, amelynek nyomait csaknem eltemeti a karácsonyi hóesés, 1957-ben történik egy írországi, isten háta mögötti, protestánsok lakta udvarházban. Az áldozat egy lóbolond, kicsapongó életű katolikus pap, a ház barátja. És nem, betörésnek semmi nyoma, valaki a háziak közül a gyilkos.
Tekintettel arra, hogy az áldozat egy pap, egyenesen Dublinból küldenek nyomozót – aki szintén protestáns. A katolikus többség tévedhetetlenül felismeri a köztük élő csekély számú protestánst. Például ezt a negyvenes nyomozót, Straffordot, akit az író egészen mesterien egyénít. Megtudjuk, többek között, hogy szinte véletlenül lett rendőr, és még mindig arról ábrándozik, hogy átnyergeljen a védőügyvédi pályára. Családja nincs, barátnője is csak néhanapján, akkor is ugyanaz, akivel régebben már járt…
A könyv nem csak a stílusa miatt több, mint krimi. Nyilvánvalóan magasabbra tekint. Pontos látlelet a századközépi Írország mindennapjairól, és nem mellékesen mélyre ás a katolikus egyház egyik folytatólagosan elkövetett bűnsorozata ügyében. Az áldozat kétszer szólal meg az egész könyvben. Először a legelső lapokon, amikor belső monológját kísérjük végig a halálos döfések közben, lefelé tántorogva a lépcsőn. Másodszor a cselekmény visszalép tíz évvel korábbra, és ott halljuk a későbbi áldozat gondolatait arról, mi történt vele élete egyik fordulópontján. A könyv végén, a fontos, tíz évvel később játszódó Epilógusban újra látjuk a nyomozót is. Lám, az érsek mégsem tudta kirúgatni…
Felejthetetlen epizód, mikor karácsony este a fogadóban váratlanul és hívatlanul bekopog Strafford nyomozóhoz Peggy, a bögyös szolgálólány, akiről hősünk csak titokban álmodozott. A lány becsusszan mellé az ágyba anyaszült meztelenül, mondván, hogy elhozta neki a karácsonyi ajándékát. És megkérdezi tőle, hogy van-e nála olyan izé. A nyomozónak csak lassan esik le, hogy óvszerre gondol. De nincs nála, egyrészt azért, mert 1957-ben ez illegális (!) volt Írországban, másrészt meg őt elkerülték eddig a futó kalandok. Peggy elmondja, hogy ne búsuljon, mert számos más módja van a dolognak így is… És hogy egészen helyes embernek tartja, de a lábkörmét igazán levághatná.
Szép, komoly, egyben szórakoztató könyv. A gördülékeny és friss fordításhoz csak egyetlen megjegyzés: biztos, hogy jó magyar megfelelő a katolikusok által a protestánsokra használt (the Prods) gúnykifejezésére a „protkók” szó?
(Snow, Faber and Faber, 2020. Magyar kiadás: Helikon, 2023. Fordította: Pordán Ferenc. 374 o. Ára: 4299 Ft.)
Török András művelődéstörténészt 17 éve ismerem. András volt már: műfordító, tipográfus, angoltanár, kulturálisminiszter-helyettes, a Mai Manó Ház és a Summa Artium alapító igazgatója, az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) elnöke és most (többek között) ő a Fortepan önkéntes menedzsere.
2018 és 2019 között remek könyvajánlóit ezen a felületen is publikálta, ezt a gyakorlatot elevenítjük fel blogfolyamunk csütörtöki napjain 2023/24-ben. (Tényleg páratlan Budapest útikönyvéről itt olvashattok.) A 2010-ben András által indított Vademecum Könyvklub tagjai egy kulturális ajánló hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, a hírlevélíró gondos választása szerint. E klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni a Könyvklub titkáránál, Kajta Barbaránál lehet: titkarsag@summa-artium.hu, +36 1 318 3938. A B42 kóddal 4.2% kedvezménnyel vásárolható meg a klubtagság, melynek magam is lelkes résztvevője vagyok. Mindenkinek szívből ajánlom! (Blogger42, a szerkesztő.)
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Zenét hallgatok/készítek.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.