Klímaturizmus

(Ez a cikk kilenc éve készült. A szerk.)

Pedig áprilisban valamelyik média azt jósolta, szokatlanul hideg nyárra számíthatunk. Hát most nem tudom, örüljek-e, hogy ekkorát tévedett, vagy bánkódjak, mert szerintem ez a hőség már nem fehér embernek való. A tél nem akart elmúlni, a nyár pedig most szabályosan megperzsel bennünket, hiszen a harmincöt-fokos hőségben már több, mint egy hónapja eső sem esett.

Vajon egyre szélsőségesebb-e az időjárás, vagy csak egyre többet foglalkozunk vele?

Én azt hiszem korábban is voltak szokatlanul hideg telek és forró nyarak, de nem ez állt a közérdeklődés fókuszában. Ma, az elkényeztetett, jómódú polgárok minden idegszálukkal az időjárásra koncentrálnak – én is. Tizenöt fok alatt fázom, huszonöt felett pedig melegem van. Ráadásul a kor haladtával az intervallum szűkül. A hidegtől megfázunk, a melegtől gutaütést kapunk, a klímától pedig bedagad a torkunk. Na akkor most hogy legyen? Szerintem a világot kéne már végre klimatizálni, mert elromlott és klímakatasztrófák rázkódtatják meg. De addig is választhatunk olyan lakóhelyet, ahol az ízlésünknek megfelelő az időjárás. Persze, csak ha megengedhetjük magunknak.

És máris megérkeztünk a klímaturizmushoz.

A jóléti államok már régen felfedezték, Amerikában például a gazdag nyugdíjasok Floridában, vagy Kaliforniában élnek. Ott mindig jó az idő. Kaliforniában egyenesen fenomenális, mert nyáron a Csendes-óceán olyan mértékben hűti a partot, hogy mire az ember leér a strandra, már a fürdéstől is elmegy a kedve. A legforróbb napok éjszakái is kellemesek maradnak, mert este megfordul a szél és a tenger felől hűvösen fújdogál.

Az államokban észak-dél irányban váltogatják egymást az ökonómiai övezetek. Van kukorica öv, búzaöv és még sok más egyéb öv, aztán valahol délen jön a klímaturista öv. Ez lassan Európában sem lesz másképp, főleg hogy az ember – hála a modern kommunikációs eszközöknek – már nincs annyira röghöz kötve. A trend elvárásainak leginkább Dél-Spanyolország, Szicília, Törökország, Görögország déli részei és Izrael felelnek meg. Az emberek kifejezetten az enyhe klíma miatt töltik ott a telet, vagy annyit belőle, amennyit megengedhetnek maguknak.

A baj csak az, hogy Európában nem található olyan hely, ahol az időjárás egész évben hellyel-közel kiegyenlített lenne. Így aztán a honi klímaturistáknak nincs olyan könnyű dolga, mint amerikai sorstársaiknak. Az előbb felsorolt téli azilumok közül ugyanis egy sincs, ahol az embert nyáron ne ütné meg a guta. Ezért sajnos nekünk vándormadarainkról kell példát vennünk, s azok útját követni.

Télen déli, nyáron északi irányba.

Miközben gyöngyöző homlokkal kalimpálom e sorokat laptopomba, tudatosul bennem, hogy lekéstem a csatlakozást. Az Északi-tengernél stabil 22-23 fokos, különleges fényekben játszó napsütés várja a közép-európai hőségtől rezignált polgárokat és nagy valószínűséggel még egy kis áldásos esőre is számíthatnak. Ne adj Isten, talán még fázni is lehet néha-néha. Micsoda Luxus! Azt hiszem, jövőre jobban odafigyelek.