Lúdbőr

Amióta megtehetem, hogy csináltatom a könyvespolcaimat, mindig van egy derékmagasságban húzódó, ferdén kifelé álló, peremmel ellátott, faltól falig futó polcsor, innét néznek velem kérlelő farkasszemet az újonnan zsákmányolt könyvek. A középnemzedék jelentős költőjének (1961-) esszéket tartalmazó, tizenhatodik kötete valahogy nem indította el a nyálelválasztásomat. Többszöri nekifutásra is csak a fülszövegig jutottam:

„Ennek a könyvnek az anyaga válogatás a kétezres évek elejétől mostanáig született esszészerű írásaimból. Főleg költőkről, versekről, irodalomról, művészetről. És történelemről, politikáról, jövőképről, kivándorlásról. Szabadságról és egyenlőségről, fantasyról és scifi-ről. Magyarországról és Európáról. Zrínyi Miklósról és Rejtő Jenőről. És egyéb összetartozó dolgokról.”

Aztán az Alföld folyóirat 2017. decemberi számában rábukkantam Térey János terjedelmes, méltatással kevert ismertetésére. Ezután már csak fél évig tartott, amíg kézbe vettem és felfaltam ezt a nagyon sokszínű, magas szintű élvezetet nyújtó könyvet.

„Kemény itt közölt írásai szinte mind fölkérésre születtek, és egyik nyilvánvaló erényük, hogy rendre sikerül kitörniük az alkalmiság börtönéből.”

– írta Térey, miután viccesen kifejtette, hogy ő maga hogy áll az alkalmi, gyakran évfordulós felkérésekkel.

A cím értelme lassan bontakozik ki: olyan élményekről szól ez a könyv, amelyek lúdbőrözést idéztek elő a költő testén. Kivételes pillanatokról, írói teljesítményekről, emlékekről, sorsfordulókról.

Az első írás (Egy szép délután) a címlapon látható fényképhez kapcsolódik. Aznap készült, amikor a köztársaságot kikiáltották 1989. október 23-án. Vissza és előre tekint az esszé, az addigi 28 évre, és az azóta eltelt időre. Mintegy megadja az egész kötet alaphangját. Egy a gondolatokért és a (gyakran elmaradt) tettekért felelősséget vállaló, eredeti kérdésekkel előálló, kockázatoktól vissza nem riadó, folytonosan kutató elme fényesre csiszolt mondatai.

Ha három írást kell ajánlani, akkor ezen kívül ki kell emelni a káprázatosan eredeti Zrínyi Miklós és az üvegplafoncíműt, ami horvátul jelent meg először. „Mi az, hogy hős? Mi az, hogy fátum? Mi az, hogy elbukni? Ismerem ezeket a szavakat, de nem értem. Pedig én is a magam országának leszállásában és estiben születtem és nem virágjában,ahogyan ő. Egy hanyatló korszakban. És az ország is ugyanaz. De én a második világháború után nőttem fel, amikor a heroizmus, a pátosz, és a hit elvesztette a becsületét, és maradt helyettük a biztonságvágy, az irónia és a kétely.”

Kemény különleges módszert választ, hogy érzékeltesse az Európa-szerte ismert és dicsőített hadvezér, politikus, költő helyzetét, embertípusát és kvalitásait. Játékos módon végigpörgeti, hogy milyennek kellett volna lennie, ha éppen 300 évvel később, 1920-ban születik… (autóbalesetben hal meg 1964-ben!). Sőt, az írás végén megpróbálja magát is elképzelni Zrínyiként…

A harmadik, amit kiemelek, az Adalékok az élet értelméhezcímű, amely Kóka Rozália amatőr néprajzos titkos, a moldvai csángókhoz indított expedíciójáról, tágabb értelemben a csángók sorsáról szól. Ezt veti össze az ugyanazon a nyáron történt holdra szállási expedícióval. Képtelenségnek tűnik, de nem az.

Térey egyébként, aki régi barát és (szinte) nemzedéktárs, hosszan ismerteti és méltatja a kötetet, de bőven talál benne bírálnivalót. Kicsit megmosolyogja hagyományos költőfelfogását, nem hiszi el, hogy Zrínyi szánt szándékkal vétette el a rímet és a szótagszámot, hogy fenntartsa a figyelmet. Nem hisz a végső kérdésekben, valamiféle világmagyarázatban. Térey érdekesen boncolgatja a kötet végén közölt 50+1 „pillért”, Kemény István miniesszé formájában ismertetett kedvenc olvasmányait, amelyet a szerző William H. Gass író, esszéista „Ötven irodalmi pillérje” ötlete alapján írt. (Ez nem ötven könyv, vannak benne egész költői életművek is.)

Csak egyetérteni lehet Téreyvel:

„Gazdag, inspiratív, és mint látható, olykor ellentmondásos, kérdező és kijelentő könyv.”

Az egész recenzió elolvasható itt.

(Magvető, 2017, 220 o., 3299 Ft, megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)