David Grossman: Egy ló besétál a bárba
A sikeres izraeli regény- és drámaírót, novellistát (1954-) nem túlzás irodalmi világsztárnak nevezni. Ez a könyve például elnyerte a Nemzetközi Man Booker-Díjat, több mint 30 nyelvre fordították le. Nem véletlenül – kivételes alkotás. Formája, perspektívája, sűrűsége, ellentmondásossága mind arra emlékezteti az olvasót: ez a regény semmilyen eddig írott irodalmi műhöz nem hasonlít.
Formája szerint csaknem végig élőbeszéd: egy hatvan felé közeledő stand-up komikus előadását halljuk-látjuk egy izraeli kisvárosban, egy ilyesmire szakosodott klubban, mintegy száz ember előtt. Néhány tucat oldal után ehhez kapcsolódik egy másik hang. Egy néző szólal meg magában. Felidézi, hogy a komédiás néhány hete felhívta telefonon, és megkérte, jöjjön el meghallgatni őt, gyerekkori barátját, akivel együtt jártak külön matekra, de aztán a barátság hamar megszakadt.
A stand-up mutatvány felidézése véresen komoly, árad a verbális energia, a „komédiásnak” nevezett főszereplő lehengerlően jó viccmesélő. Az egyik első így hangzik:
„— Egy francia, egy olasz és egy zsidó ülnek a kocsmában. Arról csevegnek, miként elégítik ki a feleségüket. A francia azt mondja: »Provanszi vajjal kenem be az egész testét. Az aktus után öt percen át sikoltozik.« Mire az olasz: »Én szicíliai olívaolajat használok. A signora tíz percen át sikoltozik.« A zsidó férfi egy szót sem szól. A másik kettő ránéz: »És te?« »Hogy én?« kérdezi a zsidó. »Én libazsírt használok. Ezután az én Goldám egy órán át sikoltozik.« A francia és olasz nem hisznek a fülüknek. »Egy órán át? Hát pontosan mit csinálsz?« »A zsíros kezemet a függönybe törlöm.«”
Aztán lassan kiviláglik, hogy mire megy ki a játék. A komédiás kezdi a saját életét mesélni – az viszont egyáltalán nem vicces. Apja fodrász volt, szabadidejében az égvilágon mindennel kereskedő vigéc, aki csak egy embert szeretett életében: a nála szebb, magasabb, testileg és lelkileg is törékeny, Európából menekült feleségét, aki egy lőporgyárban válogatta a lőszert. Fiát (aki a bajokból rendre a kézen járáshoz menekült) a legkisebb vétségért is verte, mint a répát.
A komédiás időről időre kénytelen viccekkel oldani a feszültséget. Erre a közönség is nógatja. A bekiabálásokból lassanként egész panoptikum gyűlik össze: szabadságos katonák, biciklisták, polgári házaspárok, a főhőst produkcióról produkcióra követő „slepp”. Majd feltűnik egy váratlan vendég, akire a komédiás alig emlékszik saját gyerekkorából.
A másik szereplőről kiderül, hogy nyugdíjas bíró, ő is az elmúlt életén kérődzik. Abban is van szomorúság elég. Ketten együtt rekonstruálják azt, hogy mi történt egy isten háta mögötti, katonai előkészítő táborban, ahol egy nyáron véletlenül találkoztak. Itt esett le az első tantusz. Ez a könyv az emberi karakter árnyoldaláról próbálja lerántani a leplet. Európában évszázadokig a zsidók voltak a céltáblák középpontjában. Aztán létrejött Izrael, ahol (legalábbis a katonai előkészítő táborokban) mindenki zsidó. Azonban ott is megtalálják a leggyengébbeket, akiket aztán jól megkínoznak…
Aztán egy nap a táborban a majdani komédiásnak szólnak, hogy pakoljon – azonnal haza kell utaznia, mert egy haláleset történt a családjában, el kell érnie a temetést.
A könyv második fele ezt az autóutazást mutatja be, annak külső és belső történetét. Megrázó és felemelő szellemi kaland – útban a felnőttkor felé. Vajon elveszti-e Dovalé Grünstein (ez a komédiás neve) a közönségét, mire véget ér a történet, visszanyeri-e gyerekkori barátját? Ez a regény egyszerre a mai és az évtizedekkel ezelőtti, sokkal szegényebb Izrael portréja, egyben a nagyot akarás és a saját út választásának eposza.
Rendkívüli könyv.
(A fordítás angolból készült, e kiadás alapján: A Horse Walks into a Bar, fordította Jessica Cohen. A magyar kiadás: Scolar, 2016, fordította és jegyzetekkel ellátta Rajki András. Borítóterv: Gerhes Gábor. 220 o., ára 3450 Ft.)
A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938
(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.