Több szeretet, több szenvedés

A nagy angol írót a Vademecumban régebben azért dicsértük, mert ebben a szélsőséges világban képes mindennapi történeteket egyszerű szavakkal, nagy trükközés nélkül elmondani, és ezzel az olvasók szívéig hatolni. Nincs ez másképp ezúttal sem. Barnes szereti a legelején elárulni, hogy miről fog szólni a könyve. Ezúttal így: Would you rather love the more, and suffer the more; or love the less, and suffer the less? That is, I think, finally, the only question.

„Az ember mit válasszon, inkább szeressen többet, de szenvedjen többet is, vagy pedig szeressen kevesebbet, egyúttal szenvedjen kevesebbet? Végül is, szerintem, ez az egyetlen igazi kérdés.”

Ezt a kérdést járja körül a három részben megírt regény, ezek első, második, illetve harmadik személyben íródtak, ettől az írástechnikai trükktől egészen eltérő a hangulatuk. A cselekmény eleje csupa derű és viccesség: Paul Roberts, a 19 éves egyetemista London egyik elegáns külvárosában nevelkedik, a mamája beíratja a helyi teniszklubba, arra számítva, hogy majd talál magának valami jó partit. Paul elindul egy teniszversenyen, vegyes párosban. Egy 48 éves férjes asszony lesz a partnere, akibe ő annak rendje és módja szerint beleszeret.

Ilyet már sokszor láttunk/olvastunk (esetleg valaha magunk is átéltük), de olyat nem, hogy egy ilyen szerelem 10-12 évig tartson és egy fiatalember meghatározó kapcsolata legyen egy életre. Paul a szülei és az angol, polgári létforma ellen lázad, amikor Mrs. Macleod mellé szegődik, valósággal betelepszik szerelme házába, és gyakran a barátait is hozza magával. Aztán történik még egy meglepő dolog, amit már nem illik elmesélni.

Annyit még hozzá tehetek, hogy a második rész nagyon szomorú, mert az már a kapcsolat leépüléséről szól – de nem ám a várt okokból. Nem a kiüresedés és a korkülönbség feszítő ereje lép működésbe, hanem valami egészen más.

A harmadik fejezetben pedig Paul későbbi életét ismerjük meg. Megértjük, hogyan volt képes megtanulni Susan nélkül élni, és ehhez milyen kompromisszumokat kellett kötnie. (Külföldi munkahelyek között vándorolt, és lényegében leszállította igényszintjét, hogy sohase kelljen csalódnia se magában, se az életében.)

Vannak a szövegnek életre szólóan fontos, filozofikus eszmefuttatásai. Az egyik ilyen az angol életforma hatvanas évekbeli külsőségeiről szól, a másik a szex fajtáiról. Azt egy fiatal hamar megtanulja, hogy mi a jó szex, a rossz szex, az önkielégítés és a szex hiánya. De egy hosszú kapcsolatban egy ponton általában eljön a „szomorú szex” ideje… Az a két oldal, ahol Barnes erről beszél, a 21. századi angol nyelvű prózájának egyik csúcspontja. Voltaképpen az egész könyv az, a maga csendes, elmélyült módján.

(Jonathan Cape, 2018, 213 o., ára Ł16.99.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)

Julian Barnes