Béke Ithakában

1952-ben jelent meg Márainak ez a fontos, de mára némileg elfeledett regénye. Az író ekkor nápolyi emigrációban élt. Érdekes módon előbb jelent meg német fordításban, mint magyarul. A könyv voltaképpen az Odüsszeia folytatása, amely már régóta foglalkoztatta Márait. A naplójában feljegyezte, hogy 1947-ben Devecseri Gábor újra lefordította, hamarosan elolvasta, majd újra és újra. (Volt idő, amikor naponta tette ezt, száz-százötven soros adagokban.) Egyébként ez volt annak az öt könyvnek az egyike, amit Márai magával vitt az emigrációba.

Három szemszögből meséli el a történetet: Pénelopé, Télemakhosz és Télegonos nézőpontjából. Télegonos is Ulysses (Márai végig a latin formát használja) fia volt, méghozzá Kirkétől. Már a regény elején megtudjuk, hogy ő ölte meg apját.

Ebben a deheroizáló könyvben Odüsszeusz rendkívül összetett, nyughatatlan hős, aki mindenkit becsap, a vége felé lecsúszik. Olyan ember akivel kapcsolatban „semmi se úgy történt, ahogyan biztosan tudtuk.” Sokféle szerepben látjuk őt, mint férjet, mint apát, mint hadvezért, mint csábítót, mint hadtáp-zsenit, mint kalmárt, mint anyagias szélhámost. De szinte sose jelenik meg személyesen, csak arról értesülünk, hogy valaki mesél róla egy régen megesett történetet.

Nagyon komoly, filozofikus könyv a Béke Ithakában, amely bővelkedik drámai jelenetekben. Az emigráció keserveiről szól ez a könyv, meg a korszakváltás mizériájáról. Arról, hogy az istenek már korlátozzák magukat, törvényt adnak az embereknek.

„Sivár és unalmas idő következik: a Törvény ideje. Mindenre törvény lesz: társadalmi és természeti törvény… A nagy kaland, a világ teremtésének kalandja véget ért.”

Egy sor megindító jelenet is van a könyvben, amit nem felejt el egykönnyen az ember. Például amikor Télegonos felkeresi az agg, elhízott, iszákos Meneláos-t, aki az emlékiratait diktálja, és elmagyarázza a fiatalembernek, hogy a trójai háborút nem is Helena elrablása robbantotta ki, hanem tisztán „gazdasági okai voltak”. Aztán megjelenik egy fogatlan, ráncos, agyonfestett öregasszony – nem más, mint Helena. Aki az ágyába akarja hurcolni az ifjút…

Szép és érdekes könyv, de egyáltalán nem a békéről, hanem az örök nyughatatlanságról szól. És arról, hogy mi történik ifjúkorunk eszményivel, ha kicsit megkaparjuk őket.

(Helikon Kiadó, 2014, 348 oldal, 3490 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)