Majdan ég

Ismét elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam néhány magyar cikket (is) az ukrán konfliktussal kapcsolatban. A nagyobb hiba azonban az volt, hogy átfutottam a kommenteket is. Mindezért a nyilvánvaló mazochizmusért persze csak magamra vethetek. Igaz.

REUTERS/Vasily Fedosenko

A demagógia görög eredetű szó és népvezetést jelent. (demos=nép, agogos=vezetés) A célokból adódóan azonban jellemzően nem az értelemre próbál hatni, hanem sokkal inkább az érzelmek síkján citerázik. Jól tudják ezt a politikusok. Is. Ezért használják az előítéletekre alapozott, ellenségképet állító (bűnbak) retorikát oly gyakran (mindig?). Dörner György, (akarom mondani) amerikai hangja Michael Douglas, alias Gordon Gekko szerint a pénz nem alszik. Ezért éjjel is rendel a spin doctor. (Ilyenkor legalább kevesebb a paparazzi.)

A piacnak mindig igaza van. Ha „átmegy” és hatékonyan működik egy kommunikációs stílus vagy érvrendszer, bármennyire nyilvánvalóan fals is egy szűk (valóban) értelmiségi réteg számára, pozitív visszaigazolást kap a kommunikátor, hogy folytassa azt. Ezt a meccset is gólra (szavazatokra) játsszák, ahogyan a kereskedelmi televíziózás is csak a reklámbevételekről (nézettség) szól.

Elő-ítélet, vég-következtetés. Ha e két szó előtagját felcseréljük, radikálisan más értelmet kapnak. Előítéleteink általában ugyanazzal a vehemenciával (és gyakran megközelítőleg hasonló amplitúdóval is) nyilvánulnak meg mindkét irányba. Ahogyan létezik negatív előítélet és diszkrimináció, éppúgy létezik pozitív prekoncepció (német kocsi – svájci csoki), valamint pozitív diszkrimináció is. (Pl. az esélyegyenlőség megteremtése miatt nyújtott támogatás is ilyen.)

Ugyanazzal a nagy hévvel és elfogult szerelemmel (van másfajta?) imádjuk szeretteinket, kedvenc könnyűzenei bandáinkat, pártunkat (?), sportcsapatunkat (hazánkban is vallás a sport), mint amekkora ellenszenvvel viseltetünk időnként a másik futballcsapattal, énekessel vagy párttal/pártállású emberrel szemben. (Jellemzően az üléspontunk határozza meg az álláspontunkat.) Mindkét irányba való önigazoló reakciónk kiinduló pontja (origója) habitusunk, vérmérsékletünk és ismereteink. (Avagy azok hűlt helyén tátongó mééély űr.)

Persze az elő(zetes) ítéletnek akár előnye is lehet, amennyiben nem destruktív módon segít kiigazodni a világ dolgaiban. Időt spórolunk vele és quasi intuitív módon, érzelmi alapon egészíti ki ismereteinket. A u.n. „jó” emberektől sokkal könnyebben fogadunk el tanácsot olyan ügyekben is, amelyek iránti kompetenciájukról semmilyen információval sem rendelkezünk. Azonban mindannyian érezzük, hogy kétélű e kard és mindkét fele hasonlóan veszélyesen éles. Polgárháborúban ráadásul mindkét éle ugyanannak a nemzetnek a tagjaitól véres…