Meghalt Mátyás király, oda az igazság!

Nagy formátumú, nagy műveltségű és erős kezű uralkodó volt.

De melyik igazság? A történelmi igazság, vagy a legendák igazsága? A közfelfogással ellentétben Mátyást életében a nép nem szerette. Valójában senki sem szerette – a nagyurak parvenűnek tartották, a halálra adózott nép meg ugyancsak nem lelkesedett érte, hiszen a szűnni nem akaró háborúskodások költségeiről, állandóan növekvő adóterhek formájában, neki kellett gondoskodnia. Mátyás uralkodása alatt a kincstár bevétele az újabb és újabb adók kivetésével hat-nyolcszorosára nőtt.

Szükség is volt rá, mert a Fekete Sereg – fizetett állandó zsoldoshadsereg – fenntartása és Mátyás nagyhatalmi terveinek megvalósítása sokba került. Mátyás ugyanakkor erős, működő központi hatalmat épített ki, visszaszorította a feudális önkényt, megtiltotta a földesuraknak a más címeken kivetett adókat. Ezzel a népben stabil biztonságérzetet keltett, ha egyáltalán, hát innen az „igazságos“ jelző.

Meghalt Mátyás király, oda az igazság!

Ezt a biztonságot volt hivatott garantálni Mátyás király törvénykönyve, a Decretum Maius is, mely szintén a földesurak és nemesek érdekeit sértette. Összesen hat évig volt érvényben, a király halálát követően kiújuló feudális anarchia nyomására Ulászló a törvénykönyvet hatályon kívül helyezi.

Mátyás megelőzte korát. Olyan államformát épített ki, melynek gazdasági alapjai majd csak az abszolutizmus korában teremtődnek meg. Nagy formátumú, nagy műveltségű és erős kezű uralkodó volt, aki vízióit csak kemény uralkodás, s brutális közterhek árán tudta részben megvalósítani. Felismerte, hogy az egyre növekvő török veszéllyel szemben csak széles összefogás dacolhat, ezért a Német-római Birodalom császárává akarta választatni magát.

A Fekete Sereg.

Megállapodnak III. Frigyes császárral, hogy amelyikük gyermektelenül hal meg, annak a másik örökli a trónját. Volt tehát egy momentum a magyarság történetében, ami megváltoztathatta volna történelmünk menetét. Sajnos Mátyás hal meg gyermektelenül. Trónörököst nem hagyva hátra, halála után nem csak a nagy vízió, minden vívmánya elvész. Bécset feladják, a Fekete Sereget feloszlatják, törvényeit érvénytelenítik, az ország a feudális anarchiába zuhan vissza. Még harminchat év és megtörténik a mohácsi tragédia.

Sajnos Mátyás hal meg gyermektelenül.

Mátyás meghal és megszületnek a személyét mindmáig fogva tartó legendák. A fényes reneszánsz udvar – Európa egyik kulturális központja az akkori világ második legnagyobb könyvtárával – már csak emlék. A nép biztonságérzete is. Viszály, bizonytalanság, káosz mindenütt. Gyenge uralkodók követik egymást a trónon, a földesurak bosszút vehetnek az erős királytól eltűrt sérelmekért.

A nép nem csak a terhektől szenved, hanem a kiszámíthatatlanságtól és jogbizonytalanságtól úgyszintén. Ennek a helyzetnek majdhogynem logikus következménye a Dózsa féle parasztháború. A keresztes hadjáratnak induló felkelést vérbe fojtják, a jobbágyok sorsát megpecsételik, s tizenkét évvel később már az ország sorsát is. Csoda, hogy legendák születtek Mátyás erős királyságáról?

Csoda, hogy legendák születtek Mátyás erős királyságáról?

Mátyás nehéz időkben lépett trónra és utána is nehéz idők következtek. Az átmeneti fényes, konszolidált, nagyhatalmi korszak után, mintha csak a legsötétebb középkor viszonyai térnének vissza. Az elárvult lelkek visszavágyódnak Mátyás kemény, de működő világba. Az immáron letűnt, az akkori időkben csak rosszul dokumentált kort átfestetik maguknak legszebb, legjobb álmaik szerint. A zord uralkodó szelíd népmesei hőssé szelídül, hogy a múló évszázadok így őrizzék meg Igazságos Mátyás legendás alakját.

Az elárvult lelkek visszavágyódnak Mátyás kemény, de működő világba.

Az elmondottakból ki-ki vonja le legjobb belátása szerint a tanulságot! Van bőven! Például: Egy erős állam csak jogbiztonságban és működő gazdasági környezetben képzelhető el szolid és fenntartható állami bevételekkel. Egy uralkodót nem szeretni kell, hanem tisztelni. Mert szeretni is csak olyan királyt lehet, aki tiszteletet ébreszt maga iránt. Az iskolában sem a lágyszívű tanárokat szerettük – belőlük legfeljebb bohócot csináltunk. Csak, aki tiszteletet parancsolt, azt tudtuk szeretni. A kemény és szigorú uralkodó alakja is jóságos apaképpé szelídül, ha uralkodása alatt birodalma felvirágzik. A mai korra vetített tanulságokat pedig inkább mellőzném.