Megmutatva eltakarni, azaz a harisnya korunkban. 

Az egykor olyan szigorúan vett szabály, mely a harisnyát üzleti és alkalmi megjelenéseknél kötelezően előírta, ma már túlhaladott lett. A nyolcvanas évekig a nők szinte minden élethelyzetben keretekbe foglalták a lábukat, a meztelen bőr megmutatása a könnyed megjelenések esetében sem volt azokban a korokban elfogadott. A divat változása, a személyes szabad stílus bátrabb megélése, a kor, amikor a szabályokat egyre inkább felülvizsgáljuk, lassan elfogadottá tette az egyre gyakoribb harisnya nélküli megjelenést. Napjaink öltözködési kultúrája és üzleti öltözködési kódexei egyre több esetben tekintenek el a harisnya kötelező viselésének előírásától. A felnövő generációk viszonya is jelentősen megváltozott ezzel a női ruhadarabbal kapcsolatban, hiszen egyre kevesebb szabály van, amit korunk szabad és individuumra törekvő emberei követni hajlandóak.

„A klasszikusan öltözött nő, munkahelyén és városi, valamint alkalmi és esti megjelenés esetén kevés kivétellel mindig visel harisnyát.”

A szigorúan vett formális üzleti és protokolláris megjelenéseknél természetesen továbbra is kötelező és elvárt, a közmegegyezésnek megfelelő elem, a női bőrt eltakaró feszülő nejlon burok, de a hétköznapi megjelenéseknél, a rohanó munkanapokon és az esti alkalmakkor is egyre több nőt látni harisnya nélkül. A legtöbb nőnek ma is természetes az, hogy komoly üzleti megbeszélésekre a kosztümöt vagy szabott ruhát viselve az összeállításhoz illeszkedő harisnyát kombinál, amely a megjelenését finoman kiegészíti, szoliddá teszi. A harisnya bizonyos cipőkhöz kombinálva viszont egyenesen tilalom alá esik, azaz a nyított sarokrészes pántos, valamint nyított orr-szabású darabokhoz nem viselhető, bokacipőkhöz, félmagas modellekhez és csizmákhoz viszont egyenesen kötelező.

Megmutatva eltakarni, azaz a harisnya korunkban.

A klasszikus körömcipőhöz és stiletto- hoz valamint a különféle lapos modellekhez hivatalos, komoly megjelenés esetén az illeszkedő harisnya viselése ruhastílustól és évszaktól függetlenül napjainkban is elvárt. A harisnya mellőzése sokaknál a szabadság megélése, lázadás a konvenciókkal és az elvárásokkal szemben. Mások a harisnyát, mint a divat egyik elemét kezelik, pillanatnyi kedvük, hangulatuk alapján döntik el, hogy viselnek- e. Színesen egészítik ki vele a megjelenésüket, egyéniségük és ezzel önképük állandó és izgalmas darabjaként élik meg, vagy olyan béklyóként, amit a társadalmi és céges elvárások kényszerítenek rájuk. A harisnyához való viszony a nőről sokat elárul, nem csak az, hogy viselnek- e, hanem az is, hogy milyent és miért.

Az a jó, ha a lábra és a Nőre emlékezünk, nem pedig a harisnyára!

A harisnyával van, aki eltakar és van, aki megmutat, van, aki besimulni akar és a testét másodlagossá tenni, mások éppen a test hangsúlyozására, jelenlétük súlyozására használják a lábakat kiemelő darabokat. Megválasztásánál különösen fontos a biztos önkép és önkritika. A legtökéletesebben összeállított ruházatot is könnyen elronthatja egy helytelen, színében vagy mintázatában elhibázott harisnya, érdemes visszafogott mintákat, biztos klasszikus modelleket választani, olyanokat, amelyek finoman kiegészítenek, nem pedig sután hangsúlyoznak. A férfi szem ösztönösen vonzódik a női lábakhoz, vonalaik és arányuk, esztétikájuk, mozgásuk, számunkra különösen üzen, látványuk varázslatos és megunhatatlan, a lábak esztétikája minket örökös, de édes rabságban tart.

Személy szerint én, a hátrészén végig csíkos fekete üvegszálas harisnyáért vagyok oda, amely a szoknya alatt induló lábakat sejtelmesen keretezi, egyfajta sorvezetőként ragasztja a férfi szemeket a kecses testrészekre.

Megmutatva eltakarni, azaz a harisnya korunkban.

A jól megválasztott harisnya rangot és allűrt ad a Nőnek, sejtet és nem feltár, sosem harsány és erőltetett, finoman illeszkedik a lényéhez, kiegészíti a megjelenését és eközben személyiségéről is üzen. A kevesebb itt is mindig több.

Az a jó, ha a lábra és a Nőre emlékezünk, nem pedig a harisnyára!