Megmutatva eltakarni, azaz a harisnya korunkban

Az egykor olyan szigorúan vett szabály, mely a harisnyát üzleti és alkalmi megjelenéseknél kötelezően előírta, ma már túlhaladott lett.

A nyolcvanas évekig a nők szinte minden élethelyzetben keretekbe foglalták a lábukat, a meztelen bőr megmutatása a könnyed megjelenések esetében sem volt azokban a korokban elfogadott. A divat változása, a személyes szabad stílus bátrabb megélése, a kor, amikor a szabályokat egyre inkább felülvizsgáljuk, lassan elfogadottá tette az egyre gyakoribb harisnya nélküli megjelenést. Napjaink öltözködési kultúrája és üzleti öltözködési kódexei egyre több esetben tekintenek el a harisnya kötelező viselésének előírásától.

A felnövő generációk viszonya is jelentősen megváltozott ezzel a női ruhadarabbal kapcsolatban, hiszen egyre kevesebb szabály van, amit korunk szabad és individuumra törekvő emberei követni hajlandóak.

A szigorúan vett formális üzleti és protokolláris megjelenéseknél természetesen továbbra is kötelező és elvárt, a közmegegyezésnek megfelelő elem, a női bőrt eltakaró feszülő nejlon burok, de a hétköznapi megjelenéseknél, a rohanó munkanapokon és az esti alkalmakkor is egyre több nőt látni harisnya nélkül. A legtöbb nőnek ma is természetes az, hogy komoly üzleti megbeszélésekre a kosztümöt vagy szabott ruhát viselve az összeállításhoz illeszkedő harisnyát kombinál, amely a megjelenését finoman kiegészíti, szoliddá teszi. A harisnya bizonyos cipőkhöz kombinálva viszont egyenesen tilalom alá esik, azaz a nyított sarokrészes pántos, valamint nyított orr-szabású darabokhoz nem viselhető, bokacipőkhöz, félmagas modellekhez és csizmákhoz viszont egyenesen kötelező.

A klasszikus körömcipőhöz és stiletto-hoz, valamint a különféle lapos modellekhez hivatalos, komoly megjelenés esetén az illeszkedő harisnya viselése ruhastílustól és évszaktól függetlenül napjainkban is elvárt. A harisnya mellőzése sokaknál a szabadság megélése, lázadás a konvenciókkal és az elvárásokkal szemben. Mások a harisnyát, mint a divat egyik elemét kezelik, pillanatnyi kedvük, hangulatuk alapján döntik el, hogy viselnek-e. Színesen egészítik ki vele a megjelenésüket, egyéniségük és ezzel önképük állandó és izgalmas darabjaként élik meg, vagy olyan béklyóként, amit a társadalmi és céges elvárások kényszerítenek rájuk. A harisnyához való viszony a nőről sokat elárul, nem csak az, hogy visel-e, hanem az is, hogy milyent és miért.

A harisnyával van, aki eltakar és van, aki megmutat, van, aki besimulni akar és a testét másodlagossá tenni, mások éppen a test hangsúlyozására, jelenlétük súlyozására használják a lábakat kiemelő darabokat. Megválasztásánál különösen fontos a biztos önkép és önkritika. A legtökéletesebben összeállított ruházatot is könnyen elronthatja egy helytelen, színében vagy mintázatában elhibázott harisnya, érdemes visszafogott mintákat, biztos klasszikus modelleket választani, olyanokat, amelyek finoman kiegészítenek, nem pedig sután hangsúlyoznak. A férfi szem ösztönösen vonzódik a női lábakhoz, vonalaik és arányuk, esztétikájuk, mozgásuk, számunkra különösen üzen, látványuk varázslatos és megunhatatlan, a lábak esztétikája minket örökös, de édes rabságban tart.

Személy szerint én, a hátrészén végig csíkos fekete üvegszálas harisnyáért vagyok oda, amely a szoknya alatt induló lábakat sejtelmesen keretezi, egyfajta sorvezetőként ragasztja a férfi szemeket a kecses testrészekre.

A jól megválasztott harisnya rangot és allűrt ad a Nőnek, sejtet és nem feltár, sosem harsány és erőltetett, finoman illeszkedik a lényéhez, kiegészíti a megjelenését és eközben személyiségéről is üzen. A kevesebb itt is mindig több.

Az a jó, ha a lábra és a Nőre emlékezünk, nem pedig a harisnyára!