MILC. Azmiaz?

A végtelenbe nyúló filmes péntekek sorában írtam már kompakt fényképezőgépről, távmérős (rangefinder) Leicáról, analóg Lubitelről, Black Magic kameráról és persze digitális tükörreflexesről is (DSLR), de tükör nélküli, cserélhető objektíves MILC (Mirrorless Interchangeable Lens Camera) vasakról még nem. Ezeket a gépeket korábban az ILC, SLD, ILSC (Olympus), EVIL (Sony) mozaikszavakkal illették, de mára a MILC rögzült a köztudatban.

Mivel ezek a típusú gépek, pályafutásuk és folyamatos fejlesztésük immáron ötödik évében egyre nagyobb (piac)részt harapnak ki a DSLR tortából is, minden gyártónak egyre komolyabban kell vennie a kihívást. Az első ilyen vasat gyártó Panasonic (DMC-G1), illetve az Olympus páros (továbbá a gyártók következő hulláma pl. a Sony, Samsung stb.) ezzel a Canon/Nikon, eddig megingathatatlan területére „tévedt”.

Nyilván e két gyártó elfüggönyözött szobáiban már csiszolgatnak/rajzolgatnak az erre felkent fehérköpenyes szakik.

A DSLR fényképezőgépek képminősége a kompakt gépekkel szemben megkérdőjelezhetetlen és ráadásul lehet rajtuk objektívet cserélni. A kompakt gépek viszont jóóóóval könnyebbek. (Az a fényképezőgép a jó, amelyik nálad van, amikor történnek az események. Fujifilm X20 teszt hamarosan.) Ennek a három (kisebb súly, cserélhető obi, jobb szenzorral jobb képminőség), látszólag ellentmondó paraméternek próbál (?) megfelelni az új MILC kategória. A csoport egyik jeles képviselőjét, egy Olympus PEN EP-5-öst hamarosan kifaggatunk arról, hogy mit gondol minderről a gyakorlatban.

Ezeknek a gépeknek a váza, a tükör elhagyása miatt, eleve karcsúbb és a mikronégyharmados (MFT=Micro FourThirds, M4/3) objektívek is jóval rövidebbek a DSLR kamerák obijainál.

Egy lájflong tök automatára állított DSLR, Canon nyakpánttal, dögnehéz portrémarkolattal és a hosszú-hosszú-hosszú fehér obival, bár roppant tekintélyt parancsoló, de kétségkívül kényelmetlen a Királyok völgyében, 40 fokban, víz nélkül.

Az mindenesetre egészen biztos, hogy e gépek fejlődése megállíthatatlan és már napjainkban, még egy profinak is remekül kiegészíti a gépparkját egy ilyen „kényelmes” eszköz. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember hajlandó beáldozni a képminőségből, a könnyű MILC gépek adta mobilitás és mozgékonyság érdekében. Nyilván mindenkinél máshol húzódik ez a határ, de az biztos, hogy növeli a fotós szabadságát, ha van egy ilyen gép is a „tarsolyában”.

p.s.

Azért pedig, a karácsonyi-adakozó-virágos-kedvükben lévő olvasóinktól kérek egy szabad szemmel is jól látható piros pontot, hogy egyszer sem sütöttem el, a nyilvánvalóan magaslabda-jellegű, fallokrata/szexista MILF/MILC szóviccet. De tényleg!