Nekik Monaco a Riviéra

Ahogyan az Olasz meló, illetve a Ferrari Múzeumról szóló korábbi bejegyzésemben is ígértem, ezúttal a Monacói kirándulásunkról szeretnék írni nektek. Monaco alig nagyobb (még 2 négyzetkilométer sincs) mint a Vatikán és az 1997-ben regisztrált munkanélküliek számánál 33-mal kevesebb gól született az ezúttal is ebben a kis városállamban megrendezett futball UEFA-szuperkupa döntőn. (1998 óta itt van a döntő.)

Barcelona - Porto 2:0

Mint tudjuk, (kissé elferdítve a régi mondást) a foci az a sport, amelyet 22-en játszanak és a végén a Barcelona nyer. (Korábbi írásomat a Barcáról itt találjátok.) A Porto pont annyi gólt rúgott, mint amennyi a személyi jövedelemadó ebben az adóparadicsomban, de kettővel többet kapott. A spanyoloknak oly kedves Puskás Öcsi bácsi lábnyomát pedig a Bajnokok sétányán találhatjuk meg. (Miután ezeket a Barca szurkolókat lefotóztam, fel is hívtam a figyelmüket erre a fontos tényre.)

Ők már előre tudták az eredményt...

A spanyolok már a Kaszinóban vannak...

Ha Szávay Áginak (aki 2008-ban rövid időre „ide költözött”) nem is, de Sennának biztos bejött ez az ország, mivel ő nyert itt a legtöbbször a híres Circuit de Monacón. Az első Formula-1-es futamot is itt rendezték 1950-ben, ahogyan azóta is évente egyszer Monaco ad otthont az azóta szép karriert befutott guruló cirkusznak.)

A szezon leglassabb pályája (háttérben a Casino)

Az ország történetéről csak annyit, hogy a Grimaldiak 1297-ben furfangosan szerzetesruhában foglalták el (nyúlták le) az erődöt. Azóta is az övék a városállam, bár 150 évvel ezelőtt, hogy hogy nem, Nizza-t (és az ország 95 %-át) azért elvesztették a nagy felfordulásban.

A modern művészetek múzeuma Nizzában

A trónon jelenleg (a tragikus autóbalesetben meghalt Hollywoodi színésznő, Grace Kelly fia), II. Albert herceg ül (Albert Alexandre Louis Pierre Grimaldi a teljesség kedvéért).

Grace Kelly és Rainer herceg esküvője 1956-ban

Második Albert nem rég vette el feleségül a bájos Charlene Wittstock-ot, aki két évtizeddel korábban látta meg a napvilágot, mint hosszúnevű férje. A büszke dél-afrikai arának alpári módon csak 2 neve van, viszont úszóbajnok. Az esküvőn nem volt akkora felhajtás, mint a ködös Albionban (William és Kate egybekelésén), de azért Jean Michel Jarre és az Eagles is játszott a három napos lakzin és volt 3500 meghívott meg tűzijáték, valamint operabál.

Lakzi

A frigyről egy jól dokumentált kiállítást produkáltak és bedugták a méltán híres Óceanográfiai Múzeumba. Two in One. A bélyegmúzeumtól nem jött lázba a család, ezért egyértelmű volt, hogy a kaptatón való felküzdésen hamar túlesve, Fontvieille városrész yachtjai és a Katedrális megtekintése után hol mulatjuk az időt.

Őrségváltás

A múzeum előtt bronzpolip, sárga tengeralattjáró és megfáradt osztrák nyugdíjas turistákkal a háttérben fotózhattam gyermekeimet, majd betértünk megnézni a halakat és Charlene esküvői ruháját továbbá azt a hibrid Lexust, amivel szállították az ifjú párt. (Gondolom a szerződésbe az autó kiállítását is bealkudták a csalafinta japánok…)

We all live in Yellow Submarine...

Az Óceanográfiai Múzeum (egyik) fantasztikus akváriuma

Hal?

Hátulról megvilágítva

Búvárruha

Gergő merülés előtt

Az esküvői ruha

A kagyló és az ifjú pár

A polip és az ifjú pár

Sirály a múzeum tetőteraszán, ezúttal az ifjú pár nélkül

Gergő szintén az ifjú pár nélkül (háttérben Monaco)

Ez a post egy sorozat 4. tagja, melyet a remek olasz utunk élményeiből írok. Nem klasszikus útleírás, inkább az ott megéltek indukálta gondolataimat püfölöm be a gépbe. Az első bejegyzést így kezdtem:

„Kedveseim! Egy érdekes bejegyzés sorozattal szeretnélek kárpótolni Titeket az egy hét hallgatásért. Augusztus végén ismét utazgattunk egy „kicsit” Itáliában és (az 1 hét tengerparti tetszhalott-napozás helyett) körbenéztünk néhány pompás olasz városban/faluban.”

Egészségetekre!

Olasz meló első bejegyzés

Második bejegyzés (Ferrari Múzeum)

Harmadik bejegyzés (Verona)

Ez a negyedik bejegyzés (Monaco).