Vágyak, szenvedély és értelem

Örök harc dúl a nemek között. Ez a harcok legádázabbika, mert tudjuk megnyugvást, megoldást sosem hoz, sőt a hőn vágyott tűzszünetek is csak rövidek és átmenetiek lesznek. 

Elméletek milliószámra, könyvek és bölcseletek százszámra születtek már, minden valamire való gondolkodó, közíró és celeb megírta, illetve megíratta már gondolatait, a férfi és nő örök harcáról, az ellenkező nemek örök viadaláról. A szorgalmasak akár egész életükben párkapcsolati könyveket olvashatnak, amelyekben biztos tippeket kapnak a rejtély megoldására, arra, hogy miként kezeljük a másik nemet. Igaz ezek a könyvek sokszor szöges ellentétben vannak egymással, de a lényegük az, hogy sokmilliós tömegekben megveszik és habzsolják őket az élet ezen alapkérdésének megoldását kereső emberek. Olvassunk is bármennyit, beszélgessünk akár hosszú órákat a kérdésről, a probléma mindig ott marad a levegőben, mert a teremtés által adatott.

Azáltal, hogy nő és férfi lényegében ugyanaz, de valójában teljesen más.

A nő férfit akar, a férfi nőre vágyik, mozgatja őket az ősi vágy, a szenvedély, a szexuális fűtöttség, az ész racionalitása és a szív romantikája. Hiszen ész és szív párharca minden emberi játszma, ez a vibrálás járja át döntéseink lényegét, ezek egymáshoz való viszonya határozza meg lényegileg erkölcsünket, világnézetünket, etikánkat. Van a vonzalom, a szeretet, a szerelem és őrült vágyakozás, meg ott van a támasz-keresés, a biztonság-vágyás, az otthon melegének csábítása, a közös élet romantikája, a család utáni vágy.

Szerintem a vágy, a megszerzés és a megtartás triumvirátusa adja kapcsolataink lényegét.

Ez hoz minket újra és újra lendületbe, ez adja az erőt, hogy kitartsunk, hogy élvezetet hazudjunk már akkor is, amikor nincs. Ha langyul a vágy, ott van helyette az érdek, az anyagi biztonság, a megszokás és végül a beletörődés kiábrándító alázata. De a vágy adja akkor is az energiát és a lendület, amikor csalódásaink után kedvünket szegi a valóság, mégis felállunk és újra indulunk, mert tudjuk, mert érezzük, még tartogat számunkra az élet örömöt és boldogságot! Manapság minden megváltozott, mondjuk sokan, miközben tudjuk a „manapság” relativitását, hiszen világunk erkölcse mindig visszafelé az „ancien régime” felé kacsint, miközben tudja, az új világ, az új idők kérlelhetetlenül meghozzák saját, a korra, a pillanatra méretezett szabályaikat. Száz éve is a múltat idézték elődeink, mert a múlt megszépített ideálja, hamis támaszt adhat az erkölcsösöknek, hogy maguk alá képzelt Parnasszusukról kioktassák a világot. A kort, mikor nő és férfi találkozásához jobb házakban még szülői engedély kellett, nem állíthatjuk mértékként egy olyan világban, amikor az emberi kapcsolatok, a viszonyok fellazultak, könnyeddé és komplikáció-mentessé váltak.

Gyakran hallani, hogy akkoriban több volt a kitartás, az összetartás és a felelősség. Szerintem a lehetőség a kiugrásra volt szűkre szabva, ezért azzal csak az igazán bátrak mertek élni. Anna Karenina,  Tolsztoj nagy ívű drámájában, egy szimbolikus erejű bátor nő volt, aki vállalta az érzelmeit és vágyait, akinek fontosabb volt a szerelem, mint a státusz, és aki végül önmaga felett mondta ki az ítéletet, amit az akkori világ minden szeglete sziszegett felé, mert ellenszegült a renddel, a megszokottal, az elvárttal. A társadalom korábban a szilárd alapokat, az elfogadást a beletörődést diktálta, ma a keressd a saját utadat, valósítsd meg magadat a divatos jelszó, ma azt szívesen követi az emberek többsége. 

Korunk embere az életet gyorsan éli, pillanatok alatt alkot véleményt a világról, szélsebesen hozza meg fontos döntéseit is.

A világ ma azért nagyon más, mert kapcsolati téren kezdeményező a nő is lehet. Az egyenlő világ megteremtette itt is a kiegyenlítődést, és elvette a férfiaktól (az egykori erősebb nemtől),  az udvarlás, a kezdeményezés lehetőségét. Erősebb nem… Micsoda vicces és túlhaladott fogalom. Ma már nem erősebb, hanem sikeresebb, céltudatosabb, cél-orientáltabb nemekről beszélhetünk. Ez erő a maga klasszikus értelmében már semmit sem számít, igaz egyesek még mindig megragadtak a fogalom edzőtermekben elérhető, megizzadható változatáig, de ma jól tudjuk, hogy új értékek, más világrend köszöntött ránk!

Mert vegyük végre tudomásul, a férfi nagyon szeretne férfi maradni, szeretne gentleman és lovag lenni, aki védelmez, aki kezdeményez és aki hódíthat. A nők meg azt látják, hogy a férfiak vagy bátortalanok és esetlenek, vagy otrombán a „lényegre” törnek, összetörve ezzel a romantikus álmok minden megmaradt szilánkját. Azaz, se nem gentlemanek, se nem lovagok, csak egyszerűen hímneműek. A nők pedig nők akarnak maradni, de közben élethalál harcot vívnak, hogy úgy lehessenek nők, hogy közben mindenféle elvárásnak eleget tegyenek. Igenis adjuk meg a nőknek a nőiesség lehetőséget, hogy izgalmas, szenvedélyes, titokzatos nők lehessenek! A nők pedig követeljék meg a tiszteletet, a hódolatot és az odaadást! 

Azaz, ne csak nemünk legyen, hanem emberi arcunk, minőségünk és értékeink is, így hiszem, könnyebb lesz!