Capri szigete Dél-Európa egyik leglátogatottabb luxus földdarabja. Jachtok, méregdrága hotelek, irigyelt szépek, megbámult híresek és felismerhető gazdagok szívesen időznek ebben az egykori halászfaluban, egy órányi hajóútra Nápoly nyomasztó szegénységétől, kézzel fogható valóságától.
Néhány éve márciusban Nápolyból ellátogattam a legendás szigetre, ahol bezárt éttermeket, néptelen utcákat, üresre pakolt sirályürülékes kirakatú luxusüzleteket találtam. Egy szellemvárost, amolyan késői Pompeit. Érdekes találkozás volt a jól csengő nevek üzleteit elhanyagoltan, piszkosan látni. Ijesztően, csontvázként hatottak a fényes neveket felsorakoztató üzletek, megkopott bútorzattal, üres polcokkal, kendőzetlen kitárulkozásukban. Olyan volt Capri, mint egy apokalipszis utáni luxustemető, ahova a világi hívságok utolsó mementóit összegyűjtötték. Elgondolkodtam azon, hogy mi is az igazság a márkák és brandek körül, miért van az, hogy szezonon kívül lehet elhanyagolt és redves az, aminek szezonban fényesnek és pompásnak kell lennie. Az utcák a házak és a hangulatos lugasok ugyanazok voltak a március elejei napsütésben, mint majd májusban is lesznek, csak az életet szippantották ki innen valamikor tavaly októberben, hogy téli álmot alhassanak a nyüzsgő hotel lobbik, a hangos éttermek és a luxus irigyelt üzletei.
Sehol egy ember, egy a sokat emlegetett itteni stílus nagy képviselőiből, csak kopottság, elhagyatottság és kiábrándító üresség. A természet is lagymatag volt még, igaz már ébredtek a zöldek, érezhető volt a közelgő robbanás, de csakúgy, mint az üzletek élete, a természet is majd májusban kap itt erőre, hogy giccsbe hajló, de tökéletes környezetet adjon a pénz elköltéséhez Madonna-kék selyem zakóban, Prada cipőben és törtfehér Ferragamo lenben.
Élményben mégis volt részem, mert a kikötő feletti főtéren az egyetlen nyitva tartó helyen elhaladt mellettem egy egyszerű halászember, aki zenei kíséret nélkül elénekelte „csak úgy” átsétálva a piazzán az O sole mio-t. Ilyen volt Capri márciusban!
Független portfólió építő felület alkotóművészek és a vizuális művészetek iránt érdeklődők részére.
|
Írni, olvasni, fotózni és motorozni szeretek, számolni tudok.
|
Kedvelem a jó kérdéseket. Néha fontosabbak, mint a válaszok.
|
A magazin 2010-ben indult, fiatalokhoz szóló, független kulturális portál.
|
A stílusos élet fontosságának hirdetése.
|
Olvasni jó, a könyvet továbbadni kúl.
|
Mindegy honnan jössz, a lényeg, hogy tudd hová tartasz, és míg odaérsz, légy jobb minden nap.
|
Színész
|
Hegymászó
|
Head of Innovation
|
biztosítóalapító
|
A kisnyugdíjas ahol tud, segít.
|
Kaotikus életet élő, szentimentális motorkerékpár-őrült.
|
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj: az már a menny. Mert minden körbe ér.
|
Tizennégyszer láttam a Keresztapa-trilógiát.
|
Stylist
|
Lakberendező
|
Vitorlázó
|
Stylist
|
Szinteld magad a világra, légy magasabb, mint az árja.
|
Az vagy, amit nézel.
|
Hegedűs Ágota
|
Grafikus, belsőépítész.
|
Creative Image Artist
|
Büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író.
|
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A süti hozzájárulásokat az alábbi menüpontokban kezelheti.