Párizs-Dakar rali Limától Chiléig

Múlt szombaton elrajtolt a Dakar-rali több mint 400 versenyzője, tegnapelőtt pedig már az első mért szakaszon is átesett a mezőny. Ebben az évben kb. 9000 kilométert kell megtenniük az indulóknak a távoli célig, amely ezúttal Chilében (18-án) várja őket. 2005-ben volt szerencsém nekem is (sajnos csak látogatóként) részt venni a rali egy szakaszán. Hihetetlen élmény volt! (A szó szoros értelmében.)

Dakar

Abban az évben, a tradícióknak megfelelően, még Afrikában zajlott a verseny és valóban Dakarban volt a befutó. Akkor még nem tudtam, de az volt (eddig) az utolsó előtti alkalom, hogy ezen a kontinensen rendezték a versenyt. (2008-ban elmaradt a megmérettetés, 2009 óta pedig már Dél-Amerika ad otthont az utazó cirkusznak.)

Az utazó cirkusz kifejezés pedig nem túlzó, sőt inkább devalválja a rali szervezőinek döbbenetes munkáját. Ezek az emberek a semmi közepén, sokszor homokviharok közepette építenek fel, állomásról állomásra újra egy teljes várost, szervizpontokkal, modern kommunikációs bázissal, konyhával és egészségügyi helységekkel.

Az egyik este a bivakban éppen mellettem, (a már akkor hatszoros motor győztes és egyszeres autó győztes) Peterhansel tömte magába a csirkét, (a folyamatos életveszély ellenére) szemmel láthatólag jó étvággyal. (Talán már akkor érezte, hogy ismét a dobogó legfelső fokára állhat majd Dakarban.) Akkoriban még néhányan talán azt gondolták, hogy ez a teljes neve a legendának. Azóta már (összesen) ötször autóval is megnyerte a veszélyes ralit, így még a laikusok is megtanulták, hogy Stéphane a keresztneve. Despres és Coma azóta (esélyt kapva) „felváltva” nyerik a motorosok (sajnos szó szerint is) gyilkos versenyét. C’est la vie! (Köszönet a képekért Ottónak!)