Pintér Béla és társulata: A démon gyermekei

OLD (kb. másfél évtizede játszák) but GOLD (remek szürreális karikatúra) darab.

Két toxikus és groteszk família meccse egy eljegyzés pusztító epicentrumában. A leendő ara, Yamamoto Kovács Mónika (Takács Géza) „kukifób, de nimfomán”, Zoltán (Pető Kata), a vőlegény pedig jámbor és naiv. A kedvencem azonban az említett ara cinikus/modoros édesanyja, bizonyos Yamamoto Kovácsné Faragó Zsuzsa Kiskunmajsáról, akit (persze) Pintér maga alakít. Kovácsné valójában egy démoni női Kreón, ráadásul fennköltnek mutatott szándékai mögött legtöbbször roppant alantas motivációk húzódnak meg. (Pont mint a való életben gyakran, különösen nyárspolgáréknál.)

Gyerekpezsgő helyett „kölyökszaké”, valódi gondoskodás helyett rátelepedő terrorizálás jár a fiataloknak a családi interakciók során. Zoltán apja (Szalontay Tünde) „nem sok vizet zavar”, de azzal, hogy a Japán Szocialista Pártra voksol, kivívja fia utálatát. (Utóbbi a Fiatal Japánok Szövetségére szavazott.) A darabban később azonban, furcsa módon ez a konfliktus megoldódik. Árpikát (Messaoudi Emina), az eljegyzés helyett jobban foglalkoztatja a napi marihuána adagja, melyet édesanyja megértő, ödipuszi  gondoskodással porciózik ki a számára.

„Elszívtad már az esti jointodat, kisfiam?”

Az ősz Erzsike szerepében Thuróczy Szabolcs árnyaltabban, de nekem jobban befogadhatóan komikus, mint szokott lenni. Az említett Árpikával való kettőse tényleg vicces jelenet! A manipulatívan hárpia és zsarnok professzor anya mesterkedései végül oda vezetnek, hogy a terrorizált fiatalok egy velőtrázóan groteszk öngyilkosságba hajszolják bele, a rendőröknek pedig eladják, hogy az eltűnt. (Az egyik „fakabátot” is Pintér maga játssza.)

Korábbi beszámolók Pintér Béla és társulatának előadásairól:

A bajnok
A soha vissza nem térő
Anyaszemefénye
Az imádkozó
Gyévuska
Kaisers TV Ungarn
Marshal Fifty-Six
Parasztopera
Titkaink
Tündöklő középszer