Ponyvarákenrol

Lévai Balázs a Lajtától nyugatra nem sikeres újrakezdő lenne, hanem a köztelevízió intendánsa, vagy a kulturális csatorna igazgatója, megérdemelten sokmilliós fizetéssel. Sokoldalú műsorkészítő volt, aki nem az iskolapadból került a televízióba. Egy ideig tanár volt, de járatos a vízilabda edzésmódszerek és a popzenei műfajok között is. Mivel eltávolították a köztelevízióból, kénytelenségből sikeres dokumentumfilmes lett (egyik filmje néhány éve elnyerte a Vademecum által évente kiosztott Mengyelejev díjat is).

E Hírlevél írójaként enyhén szólva nem tartozom a szerző célközönségéhez: saját elhatározásomból életemben nem jártam pop- vagy rock-koncerten. Viszont Indiában sem jártam még, ennek ellenére falom az Indiáról szóló regényeket, így gondoltam, kézbe veszem a pozitív kisugárzású, energiabomba szerző könyvét.

Nos, semmiképpen sem bántam meg. Ebből a könyvből süt a szféra első kézből való mély ismerete. Egyes szám harmadik személyű főhőse a Black Sheep nevű zenekar menedzsere, Puska, aki megszólalásig hasonlít a szerzőre, mind külső, mind előélet szerint. A popvilágban járatlan olvasó azt hihetné, hogy kulcsregényt tart a kezében, s az ügyes álnevek mögött valóságos figurák vannak. Mint az a számtalan promóciós célú interjúból kiderült, erről szó nincs: a szerző mindegyik figurát több valóságos alakból gyúrta össze.

A cselekmény nagy része a Black Sheep újrakezdéséről szól. A frontembert ugyanis elhagyta barátnője, úgyhogy sok hónapos rehabilitációra kellett küldeni. Utána azonban újrakezdik a harcot a turnékért, a falunapokért és a fesztiválok előkelőbb színpadaiért.

Megtudjuk, hogy Puska eredetileg a Mókus nevű idősebb menedzser segédje volt a Black Sheep mellett, aki egy nap váratlanul, minden nyom nélkül eltűnt. Ehhez kapcsolódik az egyik bonyodalom (gyilkossági ügy, fafejű, csökönyös nyomozóval), a másik pedig egy nagyon jól sikerült karakter bevetése révén. Ő az Arany Mira nevű, jégcsákány keménységű kritikáiról nevezetes könnyűzenei blogger, aki bejelentkezik, hogy el akarja kísérni a bandát egy vidéki koncertre. Puska hiába tanítja be zenészeit, mire mit reagáljanak, persze semmi sem úgy történik.

A könyvnek a menedzser és Mira mellett még két főszereplője van: Hegemony, az együttes frontembere (akit, mint a cselekmény egyik fordulata idején kiderül, Hegedűs Jácint Kadosa néven anyakönyveztek), és Glória. A fapados járatokon légikísérőként dolgozó lány, a „grupi”, a popvamp, aki szigorúan érdem és tehetség szerint választja pasijait. Ő hagyja el Hegemonyt, romlásba taszítva az együttest, aztán a végén minden bűnét jóváteszi.

A szerző múzsája alig leplezetten Rejtő Jenő volt – gondolhatnánk, hogy ez a nyílegyenes út a pokolba. De nem! A poénokkal roskadásig telepakolt bekezdések teherbírása legtöbbször elbírja a tűzijátékot. Kis híján idemásoltam néhány, olvasás közben kijelölt mulatságosnak ható párbeszédet, de inkább eltekintek tőle, mert ami a kontextusban működik, legtöbbször laposnak tűnik kiragadott formában.

Nem hagyható figyelmen kívül az a dicséretes igyekezet, amellyel a nagyon művelt szerző mindenféle poénokba rejtve, de egyértelműen a műveltség, a magas kultúra dicséretét zengi. Különösen a Hegemony és Arany Mira közötti párbeszédekben. A figurák persze fekete-fehérek, jók vagy rosszak, de az egész könyv hallatlanul homogén, nem akar más lenni, mint ami: szórakoztató emlékműállítás annak a 21. század eleji rockvilágnak, amely a CD fokozatos eltűnése után a koncertélet fellendülését tapasztalta meg.

Az interjúkból kiderült, hogy Lévai eredetileg egy novellafüzért kezdett írni, amit a Welhello! film miatt félre kellett tennie. Közben dolgozott benne az anyag, és rájött, miként lehet ezt a kéziratot egységes történetté kikerekíteni. Az interjúkból kiderül, hogy a szerző pontosan tudja, mit és miért írt. Megérdemli a sikert. Ha sok könyvet el tud adni, jó sok pénzt keres, sokkal élvezetesebb munkával, mint a tévécsatorna-igazgatás.

Nem mellesleg így indirekt módon kibabrálhat az új médiarendszerrel.

(Athenaeum Kiadó, 2017, 235 o., borító: Cserkuti Dávid, ára 3499 Ft.)

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)