Portrék kocogó francia félhullákról

Múlt héten Sacha Goldberger 101 évesen (!) e világról távozó szupernagyiját mutattam be, a mai napon pedig a francia fotós egy 2010-es projektjét vezetem pórázon e blog olvasói elé.

Sacha klasszikus, előtte-utána portré sorozatának „before” fotóit az óriási Bois de Boulogne parkban felállított kültéri stúdióban lőtte. (Párizs e második legnagyobb parkja két és félszer nagyobb, mint a Central Park!) A művész ezúttal egyszerű dolgot kért a gyanútlanul arra kocogóktól. Sprinteljenek sovány malacvágtában egy egészségeset és aztán fékezzenek be a vakuk elé, ahol aztán rögvest elkészítette a képeket a félhulla joggolókról. Ezt követően arra kérte őket, hogy egy héttel később menjenek be a stúdiójába széparc-szépruha kombóban, hogy (hasonló fényviszonyokat és beállításokat teremtve) elkészíthesse az „after” portrékat is. Így született meg a sorozat.

Tanulságos lett a végeredmény.

„Civilizációs betegségként” sok mindent megteszünk a mindennapokban azért, hogy elrejtsük emberi mivoltunkat és azt az ideális képet sugározzuk, amelyet kívánatosnak tartunk magunk, de főleg mások számára. Kérdés persze az, hogy kinél mekkora a különbség. Egy biztos, az énazonos emberek elégedettebbek az életükkel. Mert megérdemlik!