Quixotic-interjú

Miklósy Krisztiánnal, azaz Quixotickal többek között annak kapcsán beszélgettünk, hogy a videómegosztók korában mennyire van ennek létjogosultsága, de persze bőven esett szó a nemrég kiadott videoklipjéről, amely a Highway Violence-hez készült.

A Highway Violence kisfilmjéből egyértelműen kiderül, mely filmrendezők inspiráltak, de van-e olyan videoklip-rendező, akinek rajongsz a munkáiért? Mi a kedvenc nyolcvanas évekbeli kliped?

Kicsit csalok a válasszal, a fő inspiráció Michael Jackson kisfilmklipjei (pl. Thriller, Bad, Beat It) voltak, amikor kitaláltuk koncepciót, ez alapján írtam meg a forgatókönyvet. Szóval a két mester, Martin Scorsese és John Landis biztos a listán van. Régi klipekből túl sok kedvenc van a gagyitól a profiig, mind szerethető, tökéletes képet ad a korszakról. A közelmúltból viszont a kedvenc klipem Mark Ronson és Miley Cyrus Nothing Breaks Like a Heartjához készült videója: hibátlan dal, koncepció és megvalósítás kombója. A We Are From L.A duó követte el.

Nemcsak a videó, hanem a zene is a nyolcvanas éveket idézi. Mely előadók inspiráltak, hogy a zenével foglalkozz?

Gyerekkorom óra mindenféle zenét hallgatok és szeretek, több korszakom is volt, mindig ragadt rám valami a metáltól a trance-ig. A szintetizátorok varázsa vitathatatlan, de ugyanúgy kedvelem a torzított gitárokat, és a Highway Violence-ben is igyekeztem harmóniában megvalósítani vérprofi gitárosommal, Czifra Miklóssal. Az egyik részre többen azt mondják a dalban, hogy a Ördögűző zenéjére emlékezteti őket, ami nem véletlen, Mike Oldfield zseniális Tubular Bells-témája ihlette a kiállást. Hogy a kérdésre is válaszoljak, a francia elektronikus vonal (Justice, Daft Punk, Kavinsky) volt, ami a synthwave felé terelt. De gyerekkorom óta kedvenc “őssynthwave”-em Presser Gábor szerelmi vallomása Vangelis-nek, vagyis az Electromantic szólóalbuma, amelynek a mai napig egyedi hangzása van a kölcsönkapott PR. Computer hazai gyártású csodaszintijével.

Hihetetlen, hogy már 1989 is 32 éve volt, de valamiért a nyolcvanas évek stílusa mindig vissza-visszatér a popkultúrába. Szerinted mi lehet ennek az oka?

Egyrészt ez egy ciklikus dolog, nem véletlen, hogy a Vissza is jövőben is pont 30 évet mennek vissza nosztalgiázni. Valamint én mindig azt mondom, ha valami jó, akkor az örök, és bármikor jó lesz. A ’80-as években rengeteg jó dolog készült, és szinte feladatunk, legalábbis nekem küldetésem, hogy ezt továbbadjam az újabb generációknak. Elég csak megnézni a Stranger Things sikerét és a rajongók átlag életkorát, működik a recept.

A kisfilmben számtalan utalást láthatunk (pl. Vissza a jövőbe-trilógia, Terminátor 2, Mad Max). Mindegyik nagyon igényesen, szépen lett feldolgozva. Neked melyik volt a kedvenced?

Ha a forgatási napokat nézzük, egyaránt volt kihívás és élvezet végigcsinálni mindet. Ha konkrét filmekre gondolunk, a Vissza a jövőbe a favorit, de igazából csak azért, mert azt gyerekként VHS-en 100-szor néztem meg, nem 99-szer, mint a többit.

Az előkészületektől a megvalósításig mennyi idő telt el? Teljesen elégedett vagy a végeredménnyel?

Tavaly év elején sokadik unszolásra Nagy Viktor és Lerch Peti (Mihaszna Film) szinte rábeszéltek, hogy márpedig nekem klipet kell csinálni. Aztán a következő alkalommal már egy hétoldalas forgatókönyvvel állítottam be, ami egy mezei videokliphez képest elég extrém, és bárki elhajtott volna, hogy felejtsem el, hogy ebből valaha valóság lesz addig, amíg nem hívnak Steven Spielbergnek. Viszont csodák még léteznek, hittek bennem, és megelőlegezték a bizalmat, majd egy év alatt, húsz forgatási nap és több hónapnyi utómunka után elkészültünk. Maximalista vagyok, ezért teljesen elégedett sose leszek, de 35 évesen már lassan kezdem megtanulni, hogyan kell elengedni a kezét egy alkotásnak, mert ha rajtam múlik, sose lesz kész. Nem könnyű, de a közönség támogatása kárpótol, és feledteti az aggályokat.

Láthatjuk, hogy rengeteg emberrel dolgoztál a videón. Mesélnél arról, hogyan sikerült egy ilyen nagy és lelkes csapatot összeverbuválni, és hogy miért éppen a Mihaszna csapatával dolgoztál?

Mint főszereplő és első rendező is egyben, rendesen feladtam saját magamnak a leckét, de minden megpróbáltatás ellenére a Mihaszna Filmes srácok végtelen segítségével sikerült levezényelni életünk legnagyobb vállalását. Megszámlálhatatlan szívesség és csillagegyüttállás kellett ahhoz, hogy minden összejöjjön, az eredeti sztorihoz képest szinte kompromisszummentesen. Ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy a több mint 120 közreműködő méltón, egy igazi klasszikus, hosszú stáblistán kapjon helyet, mert ez legalább annyira az ő filmjük is, mint az enyém. Itt is köszi mindenkinek, aki szkeptikusan is, de lelkesen végigasszisztálta az ámokfutásom!

A külföldi előadók közül The Weeknd volt, aki tavaly visszahozta a szintipopos nyolcvanas évek stílusát, és a karanténnal dacolva fontosnak tartotta a méltó kísérőfilm elkészítését is, melyet telerakott rejtett utalásokkal. Szerinted van rá esély, hogy az előadók az ő sikerén felbuzdulva újra elkezdenek igényes és drága videoklipeket gyártani?

Ha a YouTube Trendinget nézzük, nincs sok. De ha a művészeket nézzük viszont, akkor van remény. De ehhez el kell dönteni fejben, a piacnak akarunk gyártani, vagy az utókornak alkotni. Sok jó, igényes alkotás születik, csak ebben a túlszaturált digitális világban egyre nehezebb rátalálni. Egyelőre vesztésre állunk minőség versus mennyiség fronton, de talán a kisfilmünkkel sikerült ezt mérleget egy icipicit megdönteni.

A videóval együtt egy rövid játékot is elkészítettetek. A jövőben is tervezel hasonló kooperációkat?

A történethez adta magát. Eredetileg azért kezdtem bele a játékba, hogy arcade gépes jeleneteknél könnyű legyen kicserélni a kijelzőn lévő tartalmat, de a gyakorlatban nincs sok programozói tudásom, így a grafikus képességeimmel oldottam meg a klipben. A játék finomhangolását pedig a klip játéktermét is biztosító GameCave Budapestre bíztam. Illetve Megahit synthwave zenész kollégám írt egy 8 bites remixet a Palmsslágeremből, teljesen autentikusan egy Commodore 64-en, amit akár egy floppyról is be lehet tölteni.

A Highway Violence kisfilmje plakátot is kapott.