Steve McCurry

Sokat elmond tehetségéről, hogy számtalan elismerés mellett (Nemzetközi Sajtófotó díj, Robert Capa-aranyérem, Centenáriumi Életműdíj) NÉGY (!) World Press Photo fődíjat nyert! Eddig.

A nagyközönség számára legismertebb képe egy afgán menekült lányt, az akkor 12 éves Sharbat Gulát ábrázolja.

Ez a felvétel vált a National Geographic talán legismertebb címlapfotójává is. (A fiatal leányról egyébként olyan, kevésbé ismert, de általam jobban kedvelt fénykép is készült, ahol éppen eltakarja az arcát. BTW: Ez a kép is látható volt a 2016-ban megrendezett itthoni kiállításon, annak idején le is kaptam két szögből egy iPhone-nal. Íme:

Amikor ’79-ben a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt, milliók menekültek a környező országokba. Az NG Steve-et bízta meg, hogy dokumentálja az afgán menekültek helyzetét Pakisztánban. Ekkor készítette a híres fotót. (Nikon FM2, 105mm f2.5, Kodachrome 64). Egyébként a 85/06-os címlap után Gula a 2002/04-es NG elejére is felkerült, igaz akkor már burka takarta el az arcát a borítón. (A 2011-as WPP pályázaton az év sajtófotójának választott megcsonkított afgán lány, Bibi Aisha portréját is gyakran McCurry felvételéhez hasonlították. Ez utóbbi felvételt Jodi Bieber készítette.)

Emlékszem, igen nagy várakozásokkal érkeztem annak idején én is a Műcsarnokba, sajnos azonban azt kell mondjam, hogy Steve fantasztikus fotóit méltánytalan módon prezentálták a szervezők.

A képeket két „teremben” mutatták be, pontosabban egy valóban erre a célra dedikált helyiségben, illetve egy teremből kordonokkal leválasztott „sarokban”. Ez a túlzsúfoltság méltatlan a művészhez, de a Műcsarnok remek tereihez is. A leválasztott területen még egy kisebb szoba is megbújt, ahol egy rövid filmecske fut „loopingban” egy vacak projektoron, melyben McCurry maga is beszélt életéről és művészetéről.