Mit jelent oroszul az, hogy Ljubityel?

„Az eredeti LOMO (korábban GOMZ) üzem (Leningradszkoje Optiko Mehaniszcsiskoje Objegyinyényie) Szentpétervárott (aka Leningrád) működött bezárásáig. 1991-ben azonban két osztrák egyetemista egy prágai bolhapiacon beleszeretett egy LOMO LC-A gépbe és meggyőzte a régi üzem vezetőjét, hogy indítsa újra a termelést. 1992-ben alakult meg az osztrák Lomographische AG, amely azóta is sikeresen árulja, a főleg volt szovjet tagállamokban gyártott fényképezőgépeket.”

Mivel (ahogy sokan) egy Zenit 12XP gépen sajátítottam el a fényképezés alapjait, négy évvel ezelőtt kedvet kaptam egy kis analóg „nosztalgiázásra” és megrendeltem egy kétaknás, középformátumú Lubitel 166+ modellt. A következő videóban annak idején Gery, a fiam segédkezett, mint „kéz dublőr”.

(Érdekes egybeesés, hogy a Zenit gyárban készülnek a Petzval objektívek is.)  A kicsomagolás után a gép alján hamar felfedeztem egy diszkrét „Made in China” feliratot, így hamar világossá vált az osztrák fiúk ügyes üzleti modellje. A fényképezőgép elnevezése (166+) valószínűleg a korabeli 166B-re utal. Az eredeti gép alkotói nyilván ismerték a Voigtländer Brillant készülékét is. „Mellesleg” Petzval objektívjét a (ma már több mint 250 éves!) Voigtländer gyár építette meg annak idején. A Lubitel 2-esből két évtized alatt (állítólag) több mint 2 milliót gyártottak! Vivian Maier is, (a fotós Mary Poppins) először egy kis formátumú 6×9-es Kodak Brownie-val fényképezett, melyet egy komolyabb Rolleiflex követett, a maga jellegzetes, négyzet alakú képeivel.

A vidám dobozban, melynek négy oldalát a LOMO marketingesei az ember, tehén, ló, Lubitel bűvös egységében álmodták papírra, helyet kapott, a borítóján egy szomorúszemű bikát ábrázoló fotóval illusztrált könyv is, amely példaértékűen adja el az egész Lubitel storyt a vásárlónak. A Lomography-től természetesen lehet filmet is rendelni. Bár egy, a dobozban szintén megtalálható konverter segítségével 35mm-es filmet is be lehet fűzni a gépbe, magam inkább 120-as filmeket rendeltem. „Early grey” (komolyan) fekete-fehéret és Kodak, illetve Fuji Superia színeset.

A gép két „objektívvel” rendelkezik. Az alsóval fényképezünk, a felső „csak” a keresőképet adja. A két obi együtt mozog, így ha a keresőben éles a látvány, a kép is éles lesz. (Az alsó objektív körüli fogaskerék a felső hasonló kerekével érintkezik.) A gép hátulján egy vicces, de kétségkívül roppant informatív lapocska magyarázza el a záridő-blende-ISO szentháromság összefüggéseit, természetesen az obligát időjárási piktogramokkal. (Ez a grafika a már említett könyv nyitó és záró oldalán is helyet kapott. Látszik, hogy alaposak ezek a labanc fiúk.)

Ljubityel oroszul annyit tesz, amatőr, műkedvelő. (Talán mégsem múltak el nyomtalanul azok az oroszórák?) Lehet, de ez a gép egyszerűen szeretnivaló. Visszaidézi azokat az időket, amikor még inkább az emberek csinálták a képeket, nem a gépek. Nyilván imádom a sok fps-es videót körömnyi szenzorral rögzíteni képes iPhone lassított felvételeit is, de azért néha tényleg jó IRL belassulni és izgatottan várni a fixírből (vagy az előhívó gép nyílásából) előtűnő papírképeket. Már csak azt nem értem, hol kell állítani az ISO-t a Lubitelen? (Diszklémer: irónia a cikkben esetenként és nyomokban előfordulhat.) Ha valaki tudja a választ, írja meg kommentben. Amíg nem érkezik meg a segítség, addig rendelek ISO400-as filmet is…