Digitális analóg(ia)

Vagy ugly sweaternek, esetleg patchworknek, de ez már hozzáállás kérdése. Mindenestre 42-est biztosan hímzünk rá. A világon egyre másra esnek el az utolsó analóg végvárak is, ezért ma klasszikus, ezüstsót látott fotókat szeretnék bemutatni Nektek. Az anticiklikusság kifizetődő (is) tud lenni a tuti mainstreammel szemben, ha tényleg ki tud vele emelkedni az emberfia a zajból.

Mindenféle zajból, de leginkább a kényelmes unalom-kánonból.

Szóval nézzük a mai cikkhez összeszedett szálakat. Írtam már Nektek analóg fotó kiállításról. Szó esett a Lubitel 166+ fényképezőgépről is, mellyel a ma publikált képek készültek. Született már post a Lomography társaságról is, akitől rendeltem e fotómasinát. (Ők élesztették fel a Petzval objektívet is, melyet itt mutattam be.) Többször cikkeztem a „fotós Mary Poppinsról”, Vivian Maierről, aki szintén egy kétaknás középformátumú eszközzel készítette legendás képeit.

Csak ő értett is hozzá.

Több mint másfél évtizedes szünet után, elgondolkodtató élmény volt néhány éve újra analóg eszközzel fotózni. Már a megfelelő fényérzékenységű film kiválasztása, majd befűzésének ceremóniája is előrevetítette a teljes folyamat örömét és azt, hogy ez a fajta fotózás más gondolkodást igényel. Talán az is sokat elmond, hogy a filmre csak 8 (azaz nyolc) kockát lőttem el. Minden egyes idő/blende/élesség/képkivágás beállítás egy önálló történetté alakult.

Kétséget kizáróan amatőr fotós vagyok, de a lelkesebbik fajtából, akit csöppet sem zavar, hogy nem igazán ért hozzá, mivel a folyamat maga is kellemes időtöltés.

Otthon a film visszacsévélése és gondos leragasztása után, másnap elballagtam egy előhívó boltba és (paradoxon: mivel fekete-fehér filmre fotóztam) vártam három napot a végeredményre. A hosszú és sóvár várakozás után ismét meglátogattam a boltot, ahol a képeket megkapva izgatottan nyitottam ki a borítékot, hogy sikerültek-e a képek. Végül, hogy teljes legyen a következetlen analóg/digitális (kép)zavar, az „analóg” papírképeket beszkenneltem, sőt kaptak egy óvatos digitális utómunkát is, illetve egy iPhone-ra csatlakoztatott Luxival mértem fényt, amihez ráadásul egy appot is le kellett töltenem.

Hát így állunk!