Szelek szárnyán

„A vitorlázást két okból is kedvelem. Az egyik az, hogy a hajón minden napnak huszonnégy órája van. A nagyvárosi ember, ki az örökös kapkodás és sietség között arra sem ér rá, hogy éljen, egyszerre bővében van az időnek. Mit csinálsz ma délután? Kitisztítod az angol pipádat. Ahhoz azonban madártoll is kellene. Jól van, alkonyatkor majd keresünk egy szárcsát vagy egy búvárt, a pipatisztogatással ráérünk holnap is.”

Csikorgó fagy idején, vigasztalásul vettem elő a kis könyvet, amelyet egy kifinomult hobbikiadó jelentetett meg. A kiadvány egy ismert, hiánycikknek számító könyv újrakiadása. (Gál Mihály szerkesztő enyhe nyelvi modernizálása, néhány tucat lábjegyzete igen jót tett a szövegnek.)

„Fölöttem azúrkék az ég, alattam indigókék a víz. Künn, mindenütt a messziségben, finom pára borul a gyöngyszínű tengerre. És hogyan süt a nap! Ha hangot adnának a lángoló sugárkévék, akkor most Fiumétól Korfuig orgonazúgás töltené be a szigeteket és az öblöket. A nap keresztültűz a ruhámon, keresztül a testemen. Ami homály és hidegség volt a lelkemben, az megenyhül, kiderül és fölenged, tüzelni és világítani kezd.”

Ezekkel a mondatokkal fejeződik be az I. fejezet. A Sirály, ez a lopott, amerikai tervrajzok alapján készült, negyventonnás regatta-győztes yawl 1905. július 1-jén futott ki Fiuméből, és csak augusztus 25-én ért oda vissza. A part mentén Kotorig hajózott, aztán visszafordult.

A tulajdonos a 41 éves író, újságíró, kormánypárti képviselő, aki már minden tekintetben csúcsra jutott. Sikeres dráma- és regényíró, novellista, ő tölti be a Petőfi Társaság, az egyik legfontosabb irodalmi szervezet elnöki posztját. Már jól ismeri az Adriát, néhány éve határozta el, hogy saját yacht kell neki. Általában négyfős személyzetet alkalmaz útjaira. Ezúttal fivérét és annak 12 éves fiát, Ferencet is elhozta. A gyermektelen, megrögzött agglegény-író a kisfiút sajátjaként szereti. A Mellékletben el lehet olvasni, miket kérdezgetett tőle a gyerek.

Az író meg is indokolja, miért szereti a nyarait az Adrián tölteni: menekül Budapestről. E könyv olvasóit magával együtt menekíti.

A hajózáshoz az író világos szabályokat is felállít:

1. „A vitorlázást nem szabad utazásnak tekinteni, hanem csak a hajón való tartózkodásnak. Ezért a türelmetlenségnek mindenféle megnyilatkozása tilos.
2. A hajón tilos politikáról, irodalomról és művészetről beszélni.
3. A kikötőkben, hol megfordulunk, nőknek sem tréfából, sem komolyan nem szabad udvarolni.
4. A kosztot és az időjárást csakis dicsérő jelzők kíséretében szabad bírálgatni.
5. Ha valaki közülünk fordítva teszi fel a sapkáját, az azt jelenti, hogy nem óhajt beszélgetni.”

Persze ezeket a szabályokat maga se tartja be. A 41. oldalon azt javasolja, hogy ugorják át a következő sorokat, és folytassák a kezecske szimbólum után. Itt Zara városának nemzetiségi összetételéről elmélkedik a szerző, hogy mennyire marhaság az olaszokkal összefogni a horvátok ellen. Herczeg Ferenc okos mint a nap, politikailag mérsékelt, nyelve ma is bámulatosan friss. Csak elvétve fordul elő olyan, hogy megállunk valahol, és nagyot sóhajtunk, hogy ilyet már nem mondunk. Pl.

„A fotografálógép kettyent egyet a komám kezében…”

Az egész könyv voltaképpen egy emelt szintű útirajz. A vérbeli prózaíró nem elégszik meg utasainak és a tájnak egyénítésével, egy másik történetbe is beavatja olvasóit. Az egyik aprócska városban leír egy német kispolgárt, aki festegetni jön nyaranta az Adriára. Szépséges lánya kíséri, aki viszont a királyfiját várja fehér lovon, aki meg is érkezik. Ezzel a Paziga Coriolán nevű gróffal aztán a Sirály legénysége lépten-nyomon találkozik. Ennek komikus hatása egyre csak gyűlik és gyűlik.

Pihentető, szép, egynapos olvasmány. Az embernek kedve támad egy két hónapos vitorlástúrára menni az Adriára. Egy holland barátom végigjárta Mark Twain útját a Mississippin… (Egy holland alapítványtól kapta a pénzt, hogy még jobb holland fordítást készítsen Az élet a Mississippincímű könyvből – megölt a sárga irigység, amikor a nyolcvanas évek végén egy Mark Twain életrajzon dolgoztam, és szó se lehetett arról, hogy elmenjek Amerikába.)

Amikor a könyv végére értem, már csak egy kérdésem maradt. Vajon folyamatosan írta a naplójegyzeteket az író, vagy csak jegyzetelt? Mert 1905 őszén már meg is jelent a dúsan illusztrált album. 1905 egyébként rettenetes éve volt a magyar történelemnek. De erről nem szól a Szelek szárnyán. Erre való a Korányi G. Tamás írta remek, tömör előszó. Bárcsak kihagyta volna azt a szomorú tényt, hogy Ferike, az író keresztfia megnőtt, mire kitört a háború. Orvosnövendékként önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe, és 1915. szeptember 14-én, az orosz fronton halt hősi halált.

(Clipperton Kiadó, 2017, 136 o., a borítót rajzolta Oláh Krisztina, ára 1990 Ft.)

MELLÉKLET

Mit tud kérdezni egy unatkozó kis fiú?

„1. Melyik erősebb: a cápa, vagy az aligátor?
2. Van az aligátornak hangja?
3. Tojásokat rak a cápa, vagy eleven fiakat szül?
4. Meg lehet enni a cápatojást?
5. Mért nagyobbak a velencei bóják, mint a fiumeiek?
6. Hány torpedó van egy torpedóhajón?
7. Melyik ágyú visz tovább: a hajóágyú, vagy a partvédő?
8. Ha tovább visz a partvédő ágyú, akkor mért nem adnak a hajókra is partvédő ágyúkat?
9. Mennyibe kerül egy új ágyú?
10. Kiknek van szebb jellemük: az apache, vagy a comanche indiánusoknak?
11. Melyik törzshöz szeretne tartozni a bácsi?
12. Nőket is szoktak skalpozni az indiánusok?
13. Ki a leggazdagabb király?
14. Hány nyelvet beszél a török szultán?
15. Ki bátrabb: a magyar huszár, vagy az angol tengerész?
16. Mért nem állítja vissza a király a fekete sereget?
17. Jó volna, ha minden ember magyar volna?
18. Jó volna, ha minden magyar embernek olyan ruganyos teste volna, mint a kaucsuk?
20. Ha a bácsi volna a belga király, megbocsátana Stefániának a Lónyay miatt?”

[A 20. kérdéshez kis magyarázat: Rudolf trónörökös özvegye, belga királylány hozzáment Lónyay Elemér grófhoz, a rangon aluli házasság miatt megszakította vele a kapcsolatot apja és Ferenc József is – ezt akkoriban egy kisfiú is tudta!]

Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán, 116. o.

A 2010-ben indult Vademecum Könyvklub tagjai a hírlevél mellett havonta egy könyvet is kapnak, Török András hírlevélíró választása szerint. A jelenleg 140 tagot számláló klub 2017 januártól rendszeres író-olvasó találkozókkal és más különleges művészeti eseményekkel bővült, a még több élmény érdekében. Jelentkezni itt lehet: info@summa-artium.hu, +36 1 318 3938

(Alapítása óta lelkes tagja vagyok magam is e klubnak. Mindenkinek ajánlom! Blogger42, a szerk.)